2013. máj. 8.

A munkaruha dícsérete

Mióta az új munkahelyemen dolgozom (és már a második teljes fizetésemet is megkaptam, és juhúúúú) azóta tudom, hogy nem is olyan rossz dolog munkaruhában dolgozni. Sőt. Egy csomó előnye is van. Rögtön az első, hogy nem kell reggel egy fél órát azon gondolkodni, hogy mit is vegyek fel, hogy egész nap kényelmes is legyen, meg ne is legyen nagyon kényes sem, ráadásul azért az sem baj, ha valahogy kinézek benne. Nos, ilyen gondjaim nincsenek. Van kétféle munkaruhám.. egy téli, ami sötétkék, és egy "nyári", ami zöld. Most épp már a nyárit hordom (de pl. tegnap reggel még rajtam volt a téli is, mert a raktár olyan területén voltam, ahol igen télies a hőmérséklet), ami zöld ugye. Eddig nemigen hordtam ilyen színűt, ráadásul ez nagyon zöld is, úgyhogy nagyjából előre utáltam is, mikor már tudtam, hogy ilyenem is lesz.. de meg kell mondjam, hogy a legkevésbé sem zavar a színe. Veszek alá egy vékony fekete hosszúujjú félgarbót, a melles nadrág fölött pedig még van egy fekete mellény is (ez is vékony). Amúgy a nadrághoz tartozik kabát is, de azt nem szoktam hordani, maximum a derekamra kötöm, amikor fázik egy kicsit. :)
Na és a másik nagyon nagy előnye ennek, hogy nem fordulhat az elő, hogy azt nézzük, ki milyen ruhában jött aznap dolgozni. Merthogy mindenki egyformában van. Najó.. meg lehet különböztetni ki hova tartozik, mert azért az látszik. (de ezt már nem részletezném, mert úgysem túl érdekes)
Épp ma délután jöttem rá, amikor én és a pihent agyam hazafelé jöttünk a dolgozói járattal, hogy annyira mindenkit ebben a munkaruhában ismertem meg, és olyan természetes rajtuk, hogy egészen komolyan rácsodálkoztam az egyik srácra, amikor megláttam a megszokott zöld ruha helyett egy tök hétköznapiban. Mintha nem is ő lenne. :D
Valószínűleg így van ez velem kapcsolatban is másoknál. Nagyjából szerintem észre sem veszik, hogy mi van rajtam abban a kis időben, amíg a buszon utazunk, meg beérünk az öltözőig, majd ki a buszmegállóig. A buszon meg aztán.. ülünk, mint megannyi fáradt zombi, nyomkodjuk a telefonjainkat, ki-ki bedugja a maga kis fülhallgatóját, és kikapcsol, és a legkevésbé sem érdekel senkit a másik öltözete.

Azért még azt elmondom, hogy a másik felem megérkezett ma délután, úgyhogy ma már semmi hiszti.. nem kell egyedül aludnom. :)

3 megjegyzés:

  1. Én is munkaruhás helyen dolgoztam, fehérköpenyben.
    Velem is előfordult, hogy amikor még csak pár hónapja dolgoztam a cégnél simán elmentem a közvetlen kolleganőm mellett a buszmegállóban, mert egész addig csak fehér köpenyben láttam.
    Azért azt ne felejtsük el, hogy a munkaruhának nem elsősorban az a célja, hogy ne nézzük egymás ruháját, hanem igen szigorú munkavédelmi követelményeknek kell megfelelnie, felmentve ezáltal a munkáltatót mindennemű felelősség alól, ha valami történik veled.

    VálaszTörlés
  2. Én is nagyon szerettem munkaruhában dolgozni. Nekem csak a fehér köpeny volt kötelező, alatta lehetett utcai ruha, de pont amiatt, amit írtál, szerettem. Egyszer orvosnak is néztek... :-)))

    VálaszTörlés
  3. Bea, azért megnyugodtam, hogy mással is előfordult ilyesmi, hogy meg sem ismerte munkaruha nélkül a kollégáját.
    Nálunk ez a felelősség-kérdés éppen fordítva van, csak és kizárólag akkor vállalja a felelősséget munkahelyi baleset esetén, ha az általa előírt és általa biztosított védőfelszereléseket használom/hordom. :)
    Dr. Dominika, azért az a pillanat igen jó érzés lehetett. :)

    VálaszTörlés