2013. ápr. 22.

Tények és tévhitek (és némi család)

Semmi tudományos okfejtés nem lesz. (most sem) Egyszerűen csak vannak dolgok, amikről eddig azt képzeltem, hogy mindig csak mások gondolják úgy, akiknek minden bizonnyal van egy jó adag üldözési mániájuk, meg ilyesmi. De nem. Én voltam eddig tévhitben, és mégis úgy van, hogy ha az ember nem elég szórakoztató, és nem elég feltűnő, akkor bizony el is felejtődik. Meg az is úgy van, hogy az ember eléggé őszinte, akkor már nincs kérdés sem, mert nincs is mit megkérdezni. Sőt, az is úgy van, hogy ha az ember nem áll be a sorba (akármilyen is az a sor), akkor a sor mellé sem állhat már.
Tulajdonképpen mindegy. Jobb ez így, látni és meglátni, még épp idejében. (és nem, nincs semmi baj, és nincs ebben személyeskedés sem, csupa-csupa általánosítás)
Egyébként azon kapom magam, hogy lényegében változom. Már megint. Épp olyan irányba, amilyenbe sosem gondoltam volna, és épp nekem előkerül egy olyan antiszociális énem, amilyenem sosem volt még. Most meg szükség van rá egy bizonyos mértékig az életem minden területén, mert épp ez segít át a mindennapok sodrásán. Ugyanakkor épp ez adja a legtöbb gondolkodni valót is, amikor még marad erre bármi idő is, mert szükségem van a csendre és az elhatárolódásra, ugyanakkor néha szükségem lenne arra a régi pörgésre is, ami zajlott körülöttem, velem. Nem lesz többet ilyen, ebben már egészen biztos vagyok, és néha szomorú és fájdalmas elviselnem az egészet, ugyanakkor nem okolhatok senkit, még igazán magamat sem, mert egyszerűen csak így alakult.
Mire pedig idáig eljutok, igazából rájövök, hogy semmi sem változott, csak épp megint lehullt egy csomó álarc. Jelen pillanatban nem vagyok alkalmas arra, hogy írjak, pedig az írás kikapcsol, feltölt, és egy rakás energiát is ad. Épp a tökéletesen racionális és összeszedett felemnek kell nagyon erősen működnie, így aztán az álmodozó és naiv énem kicsit (nagyon) a háttérbe szorult. Az, hogy azt az énemet jobban szeretik, hát egy dolog..

Na és még: mert nálunk mindig történik valami. Tegnap Patrik egy nem éppen sikeres kanapéra való lefekvést abszolvált. Aminek eredményeképp valahogy "túlhajlott" a nyaka. Épp csak annyival, hogy roppanjon egyet, és aztán úgy maradjon, ahogy volt. A nyaka azóta is merev, de legalább ma már nem zokog a fájdalomtól. Tegnap még itt tartottunk. Hogy hozzá se érjünk, mert azonnal sírva fakadt a fájdalomtól. Ma látták a sebészeten. De nincs sebészeti teendő. Fastum gél, és türelem. Nem tudom, ez utóbbiból melyikünknek van épp kevesebb. :)
A többiek jól vannak. Rolin azért már látszik a jó idő, tele van sebekkel.. majd megint örülhetek, ha a nyár végére nem hívják ki a gyámhatóságot a kis ütött-kopott fiam miatt. :) Erik pedig, a maga összes tizenegy évével ma reggel mindenki helyett helytállt.. és felkelt, felöltözött, elrendezte a kutyákat, az öccsét, beágyazott, és összekészült az iskolába. Mondom.. tizenegy. :) Ahogy ezt leírom, az az álmodozó énem kicsit sír belül, amiért ezt így kell... a racionális énem pedig boldog és büszke, amiért ez így megy.

4 megjegyzés:

  1. Az első résszel kapcsolatban - megértem, nagyon is. Pont ezen agyaltam az elmúlt pár napban. De hát ez van, ilyen a világ...

    VálaszTörlés
  2. Ajjaj Dius én is ezt élem meg napi szinten, nyilván így leszünk bölcsebbek:) És változunk is, de van amire képtelen vagyok nem tudok alapból rosszindulatú és körmönfont lenni másokkal szemben nagy hiba, főleg, hogy én esek miatta rendszeresen pofára.

    A fiúkról, ők akkor rendben vannak, remélem Patrik nyaka is rendbejön hamar, jó nagy ijedtség lehetett - jobbulást neki!!!

    VálaszTörlés
  3. Remélem, Patrik nyaka rendben van azóta!
    Én mindig várom, hogy írj! Bármit írhatsz! :-))

    VálaszTörlés
  4. SW, hát ilyen. Ilyenné tettük. :(
    Mesélő, hát legyen igazad.. bár a bölcsesség felé vezető rögös utat kihagytam volna. :) Erre én is képtelen vagyok, amit Te írtál, valahogy hiányzik belőlem ez a gén :D
    Dominika (és Mesélő), Patrik nyaka alakul, sokkal jobb, mint tegnap volt És Neked még külön köszi is, Dominika.

    VálaszTörlés