2013. ápr. 13.

Ötven árnyalat

Az a bizonyos szürke. Amiről olvastam én hideget-meleget akkor, amikor először megjelent magyarul. Hallottam mindenfélét azoktól, akik már olvasták, és azoktól is, akik nem. Persze, hogy nem nyughattam addig, amíg meg nem szereztem, és el nem olvastam.
Millióféle gondolat született bennem, miközben olvastam az első és a második részt (a harmadikat még nem kaptam kölcsön, de nagyon kíváncsi vagyok rá).
Nem fogom leírni a cselekményt, mert aki olvasta már, az tudja, aki még nem, az meg majd megtudja. Tény, nem a szép nyelvezetű könyvek közé tartozik. Nyers, durva, féktelen, és tele van szexualitással. Ráadásul olyannal, amivel a legtöbben nem is találkozunk. Ebben a formában legalábbis. Akik meg találkoznak vele, azok nyilván megtartják a saját hálószobájuk falai között a titkokat, mert az ilyesmiről nem beszélünk. Legfeljebb suttogunk. Nem tagadom, mert nem én lennék, ha tagadnám, hogy voltak részek, amik -legnagyobb döbbenetemre- felcsigáztak. De nem ezeken gondolkodtam sokat. :)
Amin viszont igen, hogy mennyire tipikusan alávetett típus vagyok én. Merthogy a könyvben a két főszereplő között eleinte ilyen viszony kéne, hogy kialakuljon. A férfi az uralkodó, a nő az alávetett. Az alávetett nő pedig mindenben engedelmeskedik, és nem von kétségbe semmit, nem kérdez, nem ellenkezik. Akárhogy is csűrtem-csavartam magamban, és akárhogy lázadt is néha az emancipáltabb részem, én bizony az vagyok, aki simán megfelelnék ennek a szerepnek. Azt nem tudom, abban az értelemben, ahogy a könyvben Ana-nak kellett volna alávetettnek lennie, úgy menne e, de az élet minden más területén megfelelnék. Bármikor és bármilyen helyzetben képes vagyok eltűrni, hogy más mondja meg, mit tegyek, abszolút kérdés és kétség nélkül meg is tudom tenni, amikor a helyzet úgy kívánja. Na mondjuk ehhez szükség van azért nálam egyfajta szeretet-viszonyra, mert csak úgy akárkinek nem.. de Valakinek bármikor.
A másik, amin sokat gondolkodtam, hogy ezt a fajta szexuális beállítottságot, amit ebben a könyvben ilyen részletesen és érzékletesen szerepeltetnek micsoda bátorság kellett leírni. Azt nem tudom, honnan jött az írónőnek az ötlet, és vajon mennyi ideig dédelgette magában, mire megszületett a történet, de abban egészen biztos vagyok, hogy úgy volt vele, hogy vagy nagyon sikeres lesz, vagy soha az életben nem publikálhat többé. Azt hiszem, a világ ki van éhezve erre a faja nyíltságra is, mert mindent elsöprő siker lett.. ráadásul a sztori olyan, amiről soha senkivel nem lehet beszélni, mégis mindenkinek kicsit mozgatja a fantáziáját. Itt meg aztán szó van még arról is, amiről soha nem is hallottunk (vagy csak én, ezt is vállalom).
Mindenképpen tetszik, hogy a sztori vadsága ellenére van benne valami meseszerű is. Mert a főszereplő férfi a gonosz tökéletes megtestesítője az elején. Sötét, szadista, könyörtelen üzletember, látszólag egy kőszikla. A lány pedig tökéletesen ártatlan, a szó minden értelmében, életszerető, nyílt, és csupa szív. Most, a második könyv végére (bár még pár oldal hátravan, de már csak nem történik semmi..) a szív (a jó) győzedelmeskedett a sötét kőszikla (a rossz) felett, és úgy tűnhet, boldogan élnek, míg meg nem halnak. Ami nyilván nem így lesz, mert nem lenne harmadik könyv is.
Részemről örülök, hogy nem hagytam ki. Kikapcsolt, ámulatba ejtett, és ledöbbentett. Néhol kellemesen megbizsergetett, és néha még az is megfordult a fejemben, hogy "ezt ki kéne próbálnom" (de azt igazán nem árulhatom el, mi is volt az).
De egy biztos: prűd és feminista emberek semmiképp ne olvassák el! Nagyon felháborodnának. :)

5 megjegyzés:

  1. Kíváncsivá tettél, remélem megvan a könyvtárban!

    VálaszTörlés
  2. Szia, nem tudom milyen formátumban olvastad, de ebookba el tudom küldeni a 3. részt, meg ha kell valakinek akkor az összeset :-)

    VálaszTörlés
  3. az alávetettségen én is elgondolkodtam, általában max. magamban háborgok, de alapjáraton én is azt csinálom amit elvárnak tőlem....... néha olyan jó lenne ezen változtatni :-S
    A könyv meg nagyon bejött, hiába nem az intellektuel-irodalom csúcsa :-)

    VálaszTörlés
  4. Erika, remélem én is, hogy hozzájuszt.
    Szilvi, köszi, én általában a hagyományos formátumot kedvelem (az ebook-ot nem tudom bevinni a kádba), de ha nem jutok hozzá mégsem a harmadik részhez így, akkor élek az ajánlatoddal.
    Eszter, néha kell ilyenfajta olvasmány is, főleg, hogy micsoda tájékozottak lettünk bizonyos témában. :) Néha én is szívesen lennék másmilyen, de szerintem megbánnám.. így már úgy megszerettem magam. ;) (úgy meg kezdhetném elölről)

    VálaszTörlés
  5. Én akciósan vettem meg a két kötetet, aztán amikor nagyon-nagyon nehezen végigrágtam magam az elsőn, úgy a harmadától úgy éreztem, hogy felesleges volt (és vakmerő) rögtön a másodikat is megvásárolni. Aztán valahol mégis megváltozott a véleményem, és azt vettem észre, hogy rögtön kikészítettem a másodikat is. Azóta sem kezdtem el (két kisgyerek és munka mellett nehéz "belemélyedni" egy könyvbe hosszasan, én pedig nem szeretek csak úgy belekapkodni), de minden nap ránézek, és várom, mikor lesz annyi időm. Érdekes volt belelátni egy ilyen világba, és igazad van, a nyelvezetéről is el lehet felejtkezni idővel.

    VálaszTörlés