2013. ápr. 6.

Norbinak (is) igaza van

Már egy jó ideje figyelgetem és tesztelgetem saját magamon is, amiket ő mond (a leghangosabban). Meg még rajta kívül, vagy talán inkább egymáshoz csatlakozva jó sokan most már. Egy orvosnak könnyebben hisz az ember, mint egy celebnek, vagy épp nehezebben, kinek milyen tapasztalatai vannak.. Lényeg a lényeg, hogy akárki mondja, én most már elhiszem.
Van ez a szénhidrátfüggőség.. meg Norbi sokszor hangoztatta, hogy úgy vannak kitalálva ezek a mindenféle fehér lisztek, és ezekből készült akármik, meg az agyoncukrozott, sózott bigyók, hogy minél többet eszik belőle az ember, annál többet akar. Na, ezt így elsőre én is elintéztem egy legyintéssel, mondván, hogy ez hülye.. az ember annyit eszik, amennyi épp jólesik, és kész.
DE! Azóta is motoszkál bennem a dolog, és figyelem. A sokadik olyan után, amikor magamban azt kellett mondanom, hogy "Basszus, már megint..." akkor elismertem, hogy tökigaza van. Miről is van szó? Hát történetesen az édes dolgokról. Én köztudott szénhidrátfüggésben szenvedek, azóta meg, mióta egyszer orvosi javaslatra kellett több szénhidrátot ennem, hát még fokozódott a dolog. Az is köztudott rólam, hogy szeretem a csokit, a nutellát, a sütit, meg a csokis sütit, a nutellás croissant-t, meg minden ilyesmit. Eddig úgy gondoltam, ezek tök jók, mert ha az embernek nincs ideje enni, akkor csak gyorsan bekap valami ilyet, mert gyorsan felszívódik, ettől aztán hamar energiához jut az ember, és még éhes sem lesz. Ahhha.. de van ebben csavar. Mert valóban nagyon gyorsan felszívódik, és minél több benne a szemét  a cukor, meg az ízfokozó, annál hamarabb leszek éhes újra. És akkor már úgy ám, hogy semmi másra nem tudok gondolni, csak az evésre.. mert a gyomrom fájdalomig képes korogni, és ettől az agyam is folyton csak kajaképeket lebegtet a szemem elé. Természetesen egy újabb péksüteményt, vagy kekszet, vagy csak egy csokit.. mert ha már lúd, legyen kövér, és ha már épp módszeresen tönkreteszem a hasnyálmirigyemet ezekkel az inzulinbombázásokkal, hát akkor csináljam már tisztességesen, nem? Mit nekem hatvanéves kori cukorbetegség, idevele minél előbb.. de lehet, hogy simán csak úgy alakul, hogy inzulinrezisztens leszek, és nem is tudom. Sokáig lehet úgy élni, hogy nem tudja az ember magáról.
Szóval, a dolog tesztelve. És igaza van.
De teszteltem a másik oldalt is. Az ő lisztjét, az ő "cukorjával". És (ugyan egy fillért nem fizet nekem ezért, és nem is szorul rá az én reklámomra) azt kell, hogy mondjam, hogy ebben is igaza van. Mert abból a sütiből, amit az ő módszere szerint csináltam, két kocka is elég ahhoz, hogy jól lakjak vele (nem azért, mert nem finom.. sütni azért még tudok), és nem érzem azt a brutális falás-rohamot, mint a többiek kapcsán. Az ízvilággal sincs bajom, szerintem simán csak szokás kérdése.
Azt is bevallom töredelmesen, hogy minden tudásom és tapasztalatom ellenére azért ma is elkövettem ezt a falás-dolog hibát. És ehhez elég volt egyetlen kanál nutella... ami után már nem volt megállás. Még egy kanál, meg még egy.. és jajj, még egy utolsó, de az jó púposan, aztán két szem nutellás bonbon (nehogy már megromoljon), egy csoki, és még vagy háromnegyed zacskó chips is. Ez utóbbi persze már este.. (chipset egyébként nem veszünk túl sűrűn, magamnak leginkább azért, mert utána legalább eleget iszom) és most itt ülök, és felváltva lebegnek a szemem előtt a nuellás croissant-ok, meg a csokitorták, dobostorták, palacsinták..
Egy rohadt nagy csapda ez...

6 megjegyzés:

  1. én is szénhidrátfuggo vagyok. most éppen tunetmentes, mert minimalizáltam a fogyasztását. de egyet értek azzal, hogy a sok ízfokozó miatt sokkal többet eszünk, mint amire szükségünk lenne.

    VálaszTörlés
  2. Nem Norbi fedezte ezt fel, hanem valódi szakemberek (bocsánat, Dius, de én nagyon norbiellenes vagyok), hogy a cukor és az ízfokozók az agyunkban olyan folyamatot indítanak el, amitől úgy érezzük, hogy még nem laktunk jól, pedig igen. Ez tényleg igaz, én is megfigyeltem magamon már nem egyszer, én például a Horalky nevű issssteni finom nápolyiszelettel voltam így nagyon sokáig. De már leszoktam róla, nem volt könnyű. :))

    VálaszTörlés
  3. Én már nem tudom mennyi ideje totál életmódváltásban élek. Nincs fehér liszt, cukor, csak xilit, tönköly liszt, teljes kiörlésű cuccok. nem mondom hogy néha nem csúszik le egy balatonszelet, de már olyan édes, hogy nem is esik igazán jól. A gyümölcsjoghurtot sem bírom, iszonyat émelyítő. Ma már csak naturan birom megenni, ha kell én rakom hozzá a gyümölcsöt. Teljesen más, nem puffadok, nem vagyok éhes, nincsenek falásrohamaim. Mellette időnként tornázom, sokat biciklizünk családilag. Fogytam is, de nem ez a lényeg, annak ellenére, hogy kell még vagy 10 kiló minusz, hanem hogy komfortosabban érezzem magam. Megéri, nagyon is.

    VálaszTörlés
  4. SW, hogy csináltad a tünetmentességet? Bár gondolom.. jó nagy akarat kell hozzá.
    Ági, nekem nem bajom, hogy nem ellene vagy. Én sem szeretem őt, (arra van neki családja) azt viszont nem tudom tőle elvitatni, hogy akárhogy is, az első volt, aki felemelte a hangját, és azt mondta a hétköznapi embernek, hogy NE egyél olyat... van cukorbeteg a családban.. orvos soha nem mondta neki, hogy ne light terméket vegyen, mert abban cukor is, édesítő is van. Vagy hogy figyelni kell arra is, mennyi egy adott termék GI indexe. Szóval én emiatt tisztelem őt. Az, hogy néha elveti a sulykot, még belefér nálam.. de mondom, emiatt aztán nem fogunk összeveszni.
    Kovtama, a férjem ugyanígy van ezzel, ahogy Te is írod. Hogy minden, amiben van cukor, az gejl édes már neki. Meg amúgy is sokkal jobb formában van, mióta ezt így csinálja. Szóval, lassan csak-csak példát kéne vennem rólatok.

    VálaszTörlés
  5. Most akadtam a blogodra :)
    Én másfél éve csináltam valami diétát, akkor "átszoktattam" magam a cukor nélküli kávéra. Addig normál cukormennyiséggel ittam, (1-2), előtte sok évvel sok cukorral.
    Na másfél éve már cukor nélkül iszom. Valahogy úgy ragadtam. És már fura az édes kávé. Mint kovtamának a Balaton szelet. (bár nekem is fura édes lenne az a fránya Balaton szelet :D ) De nekem is sok mindenről le kéne mondanom. Változtatnom.

    VálaszTörlés
  6. Edit, örülök, hogy ráakadtál, és maradtál. :)
    A kávét én is sokkal kevésbé iszom édesen, mint régen.. de még bőven van hova fejlődnöm. :)

    VálaszTörlés