Napi semmi

Annyi minden volt eszemben napközben, azokban a lopott öt-tíz percekben, mikor nem a munkámra kellett figyelnem, amiről írni akartam. Volt egy pár olyan dolog is, amit nem akartam elfelejteni, merthogy az nem nyavalygás lett volna. Erre nem elfelejtettem? Hát dehogynem...
Ettől még nem fogok nyavalyogni (jusztse), és éppenséggel írhatnék a tök biztonságos témáról, az időjárásról. Amivel azt hiszem, éppen most mindenki meg van elégedve. :) Nagyon kivételes és ritka alkalom, jól meg is kell jegyezni, hogy ez volt az a két hét, amikor senki nem fázott, senkinek nem volt melege, nem esett, viszont jó sokat sütött a nap. És ebben a két hétben szépen rácsodálkoztunk újra (én legalábbis) a zöld összes árnyalatára, ami már előbukkant. Határozottan tetszik. És határozottan meg tudnék barátkozni a gondolattal, hogy ezentúl mindig így.. se több, se kevesebb. :) Mondjuk én még elbírnék pluszban akármennyi fokot, de ha így maradna mindig, nekem aztán az is jó lenne.
Egyébként meg, ha újrakezdeném, akkor egészen biztosan logisztikus lennék. És nem állnék meg középszinten, hanem igen magasan űzném ezt a tevékenységet, mert továbbra is lenyűgöz az a sok kis puzzle-darabka, ahogy szépen egymáshoz illeszkedik, és végül az eredmény odakerül akár hozzátok is. :) És milyen tök jó lenne ennek az egésznek abban a részében is részt venni, ahol a (jó)döntések születnek, akik kidolgozzák az egésznek a működési stratégiáját. De egy családban éppenséggel elég egy ilyen stratéga ezen a vonalon, úgyhogy én megelégszem most már azzal, ami épp van. :) A vágyak pedig azért vannak, hogy egyszer valóra váljanak.
Ennek ellenére egyik fiamnak sem fogom javasolni ezt a pályát, mert azt hiszem, most már túl sokan is vannak, akik ezen a pályán tevékenykednek (meg fognak tevékenykedni). Az más, ha ők ezt választják, lebeszélni nem fogok róla senkit. :) (és ne is kérdezzétek, nincs alternatíva a javaslatra).
Olvastam ma pár helyen olyat, amire majd mindenképp reagálni szeretnék. De ma nagyon fáradt vagyok, így ezt már kihagyom..