Már nem lesz éppen ünnepi hangulatú az írásom, de mivel ez foglalkoztat, és részemről tegnap le is írtam, amit az ünnepről gondolok, így nincs bűntudatom miatta. Elképesztően sok olyat olvastam az elmúlt napokban, hogy ki mindenki akar elmenni az országból. Különböző okokat soroltak fel, volt, aki rasszistának érzi az országot, volt aki simán csak a jövőkép hiánya miatt indul neki, volt, aki azt írta, azért, mert nem akarja megvárni, hogy a következő választások után is ugyanez maradjon a helyzet.
Még élénken emlékszem rá, mekkora közfelháborodást keltett, amikor Gy.F. annak idején azt mondta: "El lehet menni". Most meg azok, akik akkor felháborodtak, szedik a sátorfájukat, és mennek. Évekig mondtam én is azt, hogy el kéne menni, amíg még lehet. Aztán mégis maradtunk, és maradunk tovább. A gyerekeimnek lehet, hogy azt fogom mondani, próbálják meg egy másik országban, bár ismerve olyan embereket, akik a világ különböző pontjain élnek.. sehol sem épp fenékig tejföl az élet. Mert dolgozni, enni, és lakhatási költségeket fizetni mindenhol kell. Manapság szerintem nincs a világon olyan munkahely, ahol az ember tökéletesen biztos lehet benne, hogy bármeddig ott fog dolgozni. Mint ahogy nincs garancia arra, hogy bárhol is élünk a világon, majd jobb lesz nekünk. Törekedni meg éppenséggel itt is lehet rá.
Én nem akarok ebbe politikát keverni, de tényként el kell ismernem, jelen pillanatban nekünk könnyebb, mint volt pár évvel ezelőtt. Nem csak azért, mert nekem is van normális munkahelyem, hanem másért is. De az is tény, hogy akkor, amikor nem így volt, akkor is ugyanennyi gyerekünk volt, és ugyanennyi kocsihitelünk is. De ennyit erről.. megoldottuk akkor is, most meg óvatosan, de kiélvezzük, hogy vannak pillanatok, amikor könnyebb egy döntést meghozni.
Ennek ellenére abszolút együtt érző tudok lenni azokkal, akik egy csomó mindenben pórul jártak, mert miért ne lennék? Szörnyű lehet, hogy ugyanazért a munkáért egyik hónapban még ennyit keresett, a másik hónapban meg már kevesebbet, pedig a bére nem változott. DE! Sosem fogom megérteni, miért jó az, hogy folyton fröcsögnek, és uszítják egymást az emberek, mikor régóta tudjuk, hogy az a híres magyar összefogás Trianonnál elveszett. Akik képesek az összefogásra, már nem a mi országunkhoz tartoznak hivatalosan. Mi, akik pedig itt élünk a jelenlegi határaink között csak arra vagyunk képesek, hogy szidjuk az éppen aktuális politikai vezetést, mindegy melyik párt, mindegy, mi a neve, mindegy mit csinál és mit nem... szidjuk, átkozzuk, és uszítjuk egymást. Mint a vámpírok, szívjuk egymás vérét, nehogy véletlenül valaki egy kicsit jól érezze magát a bőrében, hamar húzzuk le, és panaszkodjunk neki vég nélkül. És okoljunk mindenkit. Magunkon kívül. Mert mi, a tökéletes tízmillió, aki ebben az országban lakik, feddhetetlenek vagyunk, zsenik és karakánok. Megmutatnánk, hogy hogy lehet vezetni ezt az országot, de azért a nagy többségben még annyi tökösség sincs, hogy elmenjen szavazni a választásokon. Osztogatjuk, hogy vedd a magyart, meg bojkottáld a danone-t, meg le a multikkal, ugyanakkor azt esszük, amit ők odateremtenek, és abból, amit ők fizetnek nekünk. Mert a magyar munkáltató (tisztelet a kivételnek) rosszabb mindennél.. (ezt saját tapasztalatból is mondom) Kizsákmányolásból leckéket adhatnának a multiknak, és simán megírhatnák a Nagy Magyar Adócsalók című könyvet is. (ezügyben is tisztelet a kivételnek)
Ezekkel nincs bajom, mindenki úgy csinálja, ahogy neki jól esik, és ahogy el tud számolni a lelkiismeretével. Amivel bajom van, az az, hogy egy csomóan úgy gondolkodnak, a saját dolgaikért nem ők a felelősek. Márpedig de, ők. Nekem sem lesz egy leányálom, ha a fiaim nem kerülnek majd be államilag finanszírozott főiskolára, egyetemre, de mivel ők az én fiaim, eszembe sem fog jutni, hogy majd más oldja meg helyettem a gondokat.
Azzal sincs baj, aki úgy dönt, máshol szeretne élni ezentúl. Tegye meg.. de magyarként fröcsögni a magyarokra az nekem nem tetszik. Még akkor sem, ha nem vagyok az a tipikus "nagymagyar", mert szemrebbenés nélkül veszem meg a spanyol epret június elején, ha a magyar majdnem kétszer annyiba kerül.
És az a véleményem, hogy mi magunk tesszük tönkre a saját országunkat azzal, hogy olyanok vagyunk, amilyenek..
De én jusztse hagyom ám magam. :) Mondhatnám úgy is, hogy "Szeressük egymást, gyerekek..."
A bejegyzés végeztével pedig, ha már reggel van, és már elmúlt nyolc óra, akkor látogasd meg Dominikát aki egészen más témával vár benneteket. :)
Nekem tetszik, amit írtál. :)
VálaszTörlésHát ezzel a poszttal is egyetértek :)
VálaszTörlésÉn kicsit nem értek egyet, de kb. 90%-ban igen. Talán azért mert nálunk ugye férjem kint dolgozik Au-ban és élt 5 évet Németországban. Igazad van, nem fenékig tejfel ott sem, tudja ezt ő is és én is. Nem is várja az ember, hogy az legyen. Mi ezekért változtatnánk: 1. a jövőkép hiánya. 2. a korok miatti negativ dolgok: fiatal-szülni fog, fősulit befejező álláskereső-nincs tapasztalata, gyereke van-táppénz, 40 feletti -öreg, utazni kell 10 km-t- messze lakik, 3. a gyerekemnek egyszerűen nem hiszem el, hogy könnyebb lesz. 4. lassan depressziós lesz az egész ország. 5. valami olyan kezdett kialakulni itt, mintha egy Orwell regényben élnénk. 6. Bárki is lesz hatalmon egyszerűen annyira elmaradtunk másoktól, hogy úgy érzem nem lesz már jobb és ha esetleg máshol jobb lenne, akkor miért ne próbálnám meg jobbá tenni az utolsó 20-30 évemet? 7. Biztonság, megbecsülés, nevetés. 8. Egyszerűen ami most itt zajlik az olyan elképesztő, hogy arra az ember már nem is tud mit mondani.
VálaszTörlésSzóval ilyenekért. Amúgy igazad van! Mindenki először magában keresse a hibákat....
Ja és még valami. Senki ne gondolja azt, hogy bárki is olyan könnyedén eltudja hagyni az országot! Akárhogy is látszik, akármit is ír. Higgyétek el, belül mindenki sír, bármit is mutat, bármi is látszik.
VálaszTörlésOlvastam a címet, és majdnem nem olvastam el, mert engem is kiborítottak, amiket valszeg veled párhuzamosan olvastam. És örülök, hogy elolvastam, mert egyetértek veled.
VálaszTörlés(és közben kétségbe is vagyok esve kicsit, mert lassan nem fogok olyan családot ismerni, amelyikben valakit az elmúlt két évben ne rúgtak volna ki...)
Virág, Fuvalla, köszi.
VálaszTörlésKovtama, egy percig sem gondoltam azt, hogy könnyű innen elmenni. De mindenki, aki elmegy, értékes ember, akik nélkül mi itt, kevesebbek leszünk. És még nehezebb lesz behozni mindent..
Kikocs, én is örülök, hogy mégis elolvastad. :)
Dius szerintem már nem lehet behozni.:( Az a baj, hogy itt már semmi sem az emberekről szó, hanem a hatalom mániáról. Másolok ide valamit, ami engem most mélyen megfogott:
VálaszTörlés"Mindenesetre úgy tűnik, a kommunistaság nem vész el, csak átalakul. Ez így terminológiailag bizonyára pontatlan, mert Marxról és a proletárokról rég nincs szó. Nem a politikájuk tartalma miatt komcsik, bár abban is van hasonlóság, és nem a személyi folytonosság miatt, bár e tekintetben még inkább zavarba ejtő az átfedés, hanem a működésük miatt. Nem a világnézetük kommunista, hanem a logikájuk. Ahogyan a nyugdíjvagyont államosították. Ahogyan a rendszerüket ránk erőszakolják. Ahogyan az életünkbe belemásznak. Ahogyan a kontraszelektált idiótákra rátalálnak. Ahogyan a híveikből felvonulókat formálnak. Ahogyan az utcaneveket átnevezik.
Itt van a legutóbbi ötletük az alkotmánybíróság húsz évének kiradírozásától. A múltat végképp eltörölni. Ilyesmi tényleg csak egy kommunistának juthat eszébe. Simán lehet, hogy amikor a kommunizmus kimúlt Magyarországon, testetlen szelleme újabb hordozót keresett, és zsupsz, beleugrott abba a fiatalemberbe ott a koporsók mellett. Aztán lassan átvette felette az irányítást.
De mondom, az is lehet, hogy nem. Nehéz rajtuk eligazodni: most akkor kommunisták ezek vagy tetűk? Lehet, hogy az orbánizmus nem ideológia, hanem jellemvonás. Hogy ilyenek ők. Ha feltartja a dzsipjüket valaki, hasba rúgják. Még csak nem is kommunisták, csupán rossz emberek. Nincs nagy terv. Csak izom van és szotyola. És szegénység és gyalázat."
Tudom, nem politizálunk, már híreket sem nézek. De ebben azt hiszem minden benne van, legalább is számomra amit én most érzek. :( De azért nincs harag ugye Dius?