Most, felnőttként is sokat járok arra, és azon kapom magam, hogy nagyon szeretem, és épp ma gondoltam arra, hogy ha pár perccel előbb indulnék dolgozni, akkor még megállhatnék egy kicsit a híd közepén. Nézném a patakot, és beljebb, azok között a sűrűn benőtt bokrok között hátha észrevenném a koboldokat, akik márpedig tutira ott laknak. Egészen biztos vagyok benne, hogy van lakó is ott, mert az nem lehet, hogy egy ilyen jó kis búvóhelyet ne használnának. Búvóhelynek márpedig ideális, mert körülbelül gyerekkorom óta nem láttam oda lemenni senkit. Pedig régen, az igazán bátor gyerekek meghódították a "dzsindzsát", és úgy emlékszem, volt egy pár hét az egyik nyárból, amikor még valamelyik utca gyerekei be is rendezkedtek ott, és megalapították a "Dzsindzsa-királyságot". Mi, gyávák (többnyire lányok) meg csak irigykedve néztük, ahogy eltűnnek a bokrok között, és sokszor egész délutánokra eltűntek ott. Gondolom haditanácsot tartottak, meg technikai megbeszélést folytattak.
Azóta felnőttünk, és az utánunk következő generáció már nem játszott ott. Nem tudom miért, lehet, hogy időközben kikerült valami magánterület tábla, vagy simán csak felfedeztek maguknak valami új helyet. De... az is lehet, hogy addigra a koboldok birtokba vették. És ezek a koboldok mindenféle varázslattal és fondorlattal távol tartják onnan az embereket, hogy maradjon csak minden úgy, ahogy van. Szívesen kezet ráznék az egyikükkel, vagy akár mindegyikkel, amiért ilyen kitartóak, mert tulajdonképpen nagyon jó, hogy így van ez, ahogy.
Csak hogy nagyjából érzékeltessem milyen, teszek ide egy fotót, amit úgy gugliztam, és csak hasonló ahhoz a területhez, amiről beszélünk, de azért talán el tudjátok képzelni.
 |
| Fotó innen |
A kispatak most kristálytiszta, a hidat tavaly kicserélték, így most, ezzel a koboldlakta dzsindzsással (Koboldkirályság?) egy nagyon szép kis hely. Szerintem csütörtökön mégis elindulok öt perccel előbb, hátha összefutok valami főnök-kobolddal.. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése