2013. ápr. 7.

A stílus maga az ember

Egy pár napja kattogok ezen a témán. És jó párszor sikerült is felhúznom magam vele, merthogy alapvetően igazat adnék ennek a mondásnak, de azért mégsem. Már csak azért sem, mert amúgy a lényeg nem látszik kívülről senkin.. de ez nem igaz. Mert látszik. Minden kiegyensúlyozott, boldog, elégedett emberről messzire sugárzik, hogy az. Az arcáról is, és az öltözködéséről is, meg úgy egyáltalán a teljes valója olyan, akire jó ránézni. Ha pedig ezt hiszem, akkor hát bizony én.. valahol a sor végén kullogtam, amikor a stílusérzéket osztogatták. Mondjuk csak magammal kapcsolatban vagyok kicsit defektes, azt hiszem legalábbis, hogy úgy egyébként nincs velem nagy baj.
Nézegettem a szekrényemet is, ami tele van ruhával, mégsem tudok soha felöltözni normálisan. Mert a felsőimhez nem passzolnak a nadrágjaim, és fordítva. A cipőkről meg ne is tegyünk említést.. mert ugyan szeretem a cipőket, meg van is egy pár, de kétfélét (hármat) lehet látni rajtam. A töklapos talpú csizmámat, és a sportcipőmet (meg a papucsomat). Ezek meg aztán eléggé kimerítik azt a fogalmat, ami passzol hozzájuk.
És akkor még vehetjük az egyéb kiegészítőket. Sálam nincs, mert utálom. Sapkám szintén nincs, mert szintén utálom (meg még süket is vagyok sapkában). Kesztyűt a gyerekektől szoktam nyúlni egyet, ha nagyon hideg van, mert minden fázósságom ellenére a kesztyűt sem viselem el a kezemen. Táskám van kettő, az egyik fekete, a másik bordó, és virágos. De ezek sem passzolnak mindenhez.
Mondjuk még ha ezekből több is lenne, hát akkor sem tudnék vele mit kezdeni, mert soha senkitől nem láttam premier plánban, hogy hogy is kell. Így aztán halálosan béna vagyok sálkötésben, meg sapkahordásban is, jobb is, hogy nincs.
Na és akkor van még ez a testképzavar-félém.. miszerint én azt hiszem, magasabbnak gondolom magam, mint amekkora vagyok, legalábbis ezt bizonyítja, hogy rendszerint elcsodálkozom, hogy tényleg ennyire rövidek a lábaim?, mert én hosszabbra emlékszem.
Mindezt még rontja a megferdült gerincem és a púp a hátamon.. meg a bokasüllyedéssel kísért hatalmas lúdtalpam. Ez így együtt már egy rakás gátlást eredményezett, és még akkor is, mikor nagyon tetszik valami, nagyon nehezen döntöm el, hogy kell e nekem, vagy nem. Aztán attól függ, mennyire akarom, megveszem.. és ott áll a szekrényben, mert nincs mihez felvennem.
Igazából a legnagyobb dilemmám az, hogy milyen is lenne az én igazi stílusom.. merthogy éppenséggel már lassan középkorúnak számítok, de én marhára nem érzem magam annak. Feszengek a szép ruhákban, és nem tudok járni magassarkúban. A legjobban sportcipőben és farmerben érzem magam, de az meg unalmas.
Szerintetek? Nektek van kialakult stílusotok, amihez ragaszkodtok?

A képen látszik az a középkorúság felé haladás.. minden ráncával együtt. :D  

14 megjegyzés:

  1. Na, ebben mondjuk hasonlítunk. Púp, lúdtalpas bokasüllyedés (csontkinövéssel pluszban)...
    Jó kis téma, nekem évekig tartott, míg kialakítottam a fura stílusom, mert anyu felnőtt koromig nem engedte, a magáét akarta volna rám is húzni.
    Én bátran és büszkén vállalom, válogatottan össze-vissza szeretek öltözni. Keverem a színeket, a formákat, anyám becsukja a szemét, ha rám néz :D
    Pasi-ingek, trabális pasi-cipők, pasi-pulcsik... Néha úgy nézek ki, mint aki csak a férje ruhásszekrényét találta meg a sötétben.
    A másik, utálom az esernyőt, esőben ázott egér leszek.
    Képes voltam vizsgára melegítőben menni, mert-csak(meglett a vizsgám), menyasszonyként sokat veszekedtem, mert tornacipőben akartam oltárhoz menni. A végén tök egyszerű laposban mentem, de rögtön ledobtam azt is, és mezítláb voltam a továbbiakban.
    Lazaság minden szinten, és régi ruhák, különlegesek, lógósak, kopottak...
    Jelszó: ne a ruhát nézzék, hanem aki alatta van. Amióta ezt vallom, én sem a ruha alapján ítélek, hanem a személyiséget nézem.

    VálaszTörlés
  2. :)De jó látni téged!
    Stílusom van- elég kibírhatatlan:))

    VálaszTörlés
  3. Juli :D :D :D :D és vicces!

    Dia, most ezt végig kell gondolnom.:) Én most próbálok valamiféle ruhatárat varázsolni magamnak, a régieket eladom, a maradékot variálom és próbálok valami egységes minden mindenhez jó legyen dolgot összehozni. Ha kész leszek egy posztot talán megérdemel a blogomon. Amugy fiatalabb koromban sokkal jobb voltam ebben. (is)

    VálaszTörlés
  4. De jó ez a kép!
    Még valamikor a tél elején határoztam el, hogy nem mindig ugyanazt a három pulcsit hordom, ha elmegyek valahová, de aztán... valahogy a szívemhez nőttek mégis, és nem tudok/tudtam lemondani róluk.:-) Pedig tele a szekrény jobbnál jobb cuccokkal, csak mintha én nem lennék elég jó hozzájuk.
    De majd most!
    Volt idő, mikor minden táskámhoz (és volt belőlük bőven) megvolt a hozzá illő cipő. Meg vannak most is, valahol a padláson, de kisgyerekkel nem voltak praktikusak, így elfelejtődtek.
    De majd most!
    Hú, mindig olyan jó dolgokat vetsz fel, most aztán ezen jár majd az agyam egész nap...:-)

    VálaszTörlés
  5. Vannak kedvenc ruhadarabjaim, amit agyonra használok és nem szégyellem turis ruháim is vannak!:) Ünneplősben feszengek, nem sokáig bírom elviselni.Fogynom kellene és már végre felvehetném az álmaim nadrágját, a farmert!!!:)))

    VálaszTörlés
  6. A gyerekek óta leginkább praktikus ruhatáram van, farmer, póló, pulóver, és kényelmes cipő. Ha nagy ritkán olyan helyre megyek, ahová nem a hétköznapit akarom felvenni, akkor van szép ruhám és szép cipőm is.
    Én leginkább adhoc módon vásárolok magamnak, aztán próbálom hordani a ruháimat, szóval nincs igazából stílusom. Viszont kíváncsi lennék, hogy egy profi stylist mit hozna ki belőlem, és mit javasolna, mi állna jól nekem.

    VálaszTörlés
  7. Ugyanúgy vagyok én is mint te Dius :)
    Vannak ruháim, javarészt vaterásak. Vannak olyanok amiket imádok és sokat van rajtam és vannak olyanok, amiket megvettem mert nagyon tetszettek, de felvenni már nem tudtam, mert nem volt mivel, vagy egyszerűen kényelmetlenül éreztem magamat benne. Edzőcipő, farmer, póló, pulcsi.

    Pedig néha olyan jó lenne kicsit csinosabban felöltözni, de egyszerűen nincs hova. Ha mégis akkor gátat szab, hogy nem tudom mivel felvenni...
    Utána meg irigykedve nézem az olyanokat akik minden nap csinosak, divatosak, tudják mi mivel áll jól és megvan hozzá mindenük. Belőlem sajnos kifelejtették ezt a gént az ősök :P

    VálaszTörlés
  8. Profi stylistot én is bírnám. Igyekszem úgy ruhát vásárolni, hogy passzoljanak az otthoniakhoz (amúgy utálok ruhát vásárolni, mert szerintem rajtam semmi nem áll jól) és igyekszem mostanában nőiesebben öltözni. Annyiból könnyen vagyok, hogy már nem nagyon kell attól félnem, hogy valaki lebüfizi a ruhámat, vagy koszos leszek a homokozó szélén. 1 nagy gondom van: mindig fázom. (és kevés vastag pulóver nőies)

    VálaszTörlés
  9. Fázás nálam is gátat szab, meg a szép gömbölyű testem, a stílusnak. Mackót imádom, mégha tudom, hogy nem előnyös. Farmer, poló..DE, ha jön a jóidő, mégpedig jön, sok szoknyát fogok hordani! Csak azért várok mert a harisnyát is utálom, legalábbis nekem nem kényelmes. Magassarkúban nem tudok járni, és a lábam sem bírja!

    A kép nagyon jó!:-)))

    VálaszTörlés
  10. Hogyne lenne! Épp ma tette szóvá testvéröcsém. Palesztin menekült státuszt kaptam. Van egy hosszabb, meg egy rövidebb -az van a blogger képen is- bőrdzsekim és mereven ragaszkodok hozzájuk, hiába kopnak. Hát ez van! Retro,mint én. :)) A többi meg ahogy jön. :))
    Jó a kép! "Tetszikelem". :))

    VálaszTörlés
  11. WS, nekem is megvan csontkinövés is hozzá. Tényleg hasonlítunk. :) Mondjuk én ennyire nem vagyok laza e téren, mint Te. :)
    Júlia, köszi. De nem hinném, hogy kibírhatatlan vagy. :)
    Kovtama, remélem lesz belőle poszt nálad is, szívesen olvasnám.
    Bettus, remélem előszedtél mindenféle szép ruhát ma, ha már egész nap ezen gondolkodtál miattam. :)
    OviVarázs, drukkolok, hogy megvalósuljon akkor ez az álom. :)
    Bea, hát igen, ezek a kisgyerekes évek is mély nyomot hagynak öltözködés terén is. Profi stylistra én is beneveznék.
    Nesreca, szerintem Te nem vagy ilyen reménytelen eset, mint én, mert amúgy meg annyira kreatív vagy, és szerintem az ilyesmi kézenfogva jár. (vagy nem?)
    Eszter, fázósságban egyformák vagyunk. A nőies vastag pulcsidat meg még ismerem is. ;) (és egy csomó minden jól áll Neked)
    Anikó, reméljük most már megállíthatatlan a jóidő közeledte.. és hordhatsz sokszor szoknyát. :)
    MJ, a bőrdzseki amúgy is olyan, hogy minél több a történet körülötte, annál értékesebb, nem? Köszi a "lájkot". :)

    VálaszTörlés
  12. Nekem teszik akép és a gondolatok is, nagyon bevállalós:) Az én stílusom, hogy nincs stílusom. Inább fiús és elég kerek és kényelmes, ez vagyok én, épp letojom, hogy kinek tetszik, akinek kell az elfogad így. Persze jobb lenne mínusz 20 kg-val és mínusz 20 évvel, de most ez van.
    Amúgy meg annak is örülnék, ha sűrűbben eljutnék fodrászhoz, vagyis havonta egyszer megyek, de festetni félévente szoktam- nincs időm rá .
    Ha hirtelen sok-sok pénzem lenne, csak magamra, azt hiszem, akkor is maradnék a sportos ruháknál. Nekem mostmár a gyerekeket sokkal nagyobb öröm öltöztetni mint magamat- ez baj?

    VálaszTörlés
  13. Mesélő, köszi. :) Valószínűleg igazad van, és legjobb lenne, ha én is így gondolnám. :) A gyerekeket nálam nem öröm öltöztetni, mert ők nem igazán vannak oda a ruhákért, esetleg a középső, de neki is csak az a lényeg, hogy elég menő legyen.
    A hajamat én magamnak festem, és miközben várok (a tövén mindig húsz perccel több ideig van, mint a többi részén, hogy egyforma legyen) csinálok ezt-azt itthon. Így spórolok időt (ez a fodrásznál ülve minimum két óra)

    VálaszTörlés
  14. nemrég néztem Benjamin Button különös élete c. filmet, azóta is eszembe jut - és most a fotódról, meg a mit mondtál a ráncaidról -, hogy mit mondott Benjamin, mikor a ferlesége panaszkodott, hogy ráncosodik,
    Azt mondta: "Szeretem a ráncaidat. Mind a kettőt"
    !!! Annyira sokat mondó, és nagyon kedves

    VálaszTörlés