Ünnep előtti

Szerintem nem csak nálunk, hanem úgy általában a kereskedelem és a logisztika minden szegletében ilyenkor, ünnepek előtt valami őrületes bolondokháza van. Nem sokan gondolunk arra, amikor a szupermarketben, vagy hipermarketben vásárolunk, és esetleg húzzuk a szánkat arra, hogy nincs valami, amit venni akartunk, vagy nem pont ugyanaz van, hogy azok az emberek, akik hozzájárultak ahhoz, hogy az a valami ott várjon minket a polcon/hűtőben hihetetlen energiákat mozgósítottak azért, hogy időben odaérjen mindenhova minden. Ezt a húsvét előtti őrületet most még fokozta nálunk a hét elejei hóhelyzet, ami ismételt kamionstopot eredményezett... Ezt nem is mondom tovább.. de azt elmondom, hogy az egy dolog, hogy mi is túlórázunk (tegnap, ma és holnap is négyig fél három helyett...), és szombaton is megyünk, de az a halálos fáradtság, amit én érzek már most, csütörtök este, az semmi lehet ahhoz képest, amit azok az emberek éreznek, akik nem ritkán 12 órán keresztül dolgoznak szinte megállás nélkül, és készítik össze a boltoknak a túrót, a margarint, a sonkát, tojást, és még sorolhatnám.
Azt nem tudnám elmesélni így, hogy hogy is néz ki egy ilyen helyzetben a raktár, mert látni kell. Leírhatatlan az a hihetetlen áru és embertömeg... ahol látszólag őrült káosz van, mert amerre néz az ember, mindenhol valami van. De valami hihetetlen módon a káosz csak látszat. Mindenki tudja a dolgát, és teszi a dolgát, és általában úgy teszi, hogy a másiknak nincs útban. Bámulatos, de tényleg. (ha egyszer logisztikus lennék, már tudnám miből szeretnék szakdolgozatot írni)
Ami pedig még ennél is bámulatosabb, hogy ezek a napi tizenkét órás műszakokat lenyomó emberek reggel fél hatkor vigyorogva, vidáman és majdnem futva jönnek szembe velem az öltözőfolyosón. Már átöltözve, és munkára készen.
Ezt most csak azért meséltem el, hogy holnap, amikor még majd biztos sokan mentek bevásárolni, akkor jusson eszetekbe egy kicsit, egy pillanatra, hogy bárhol vásároltok is, azt a terméket, amit épp a kezetekben tartotok, valakik már eljuttatták oda a kezed ügyébe. :)

Miközben pedig sütit süttök, rám is gondoljatok. Mert nálunk az idén lehet, hogy még süti sem lesz... De amúgy lehet, hogy most lesz majd az igazi az ünnep, mert tényleg a pihenésről fog szólni. :)