Patrik nap

Mi ugyan nem tartottunk hagyományos ír Szent Patrik-napi vigadalmat itthon, lévén nem vagyunk írek sem, meg hát annyira a sörért sem vagyunk oda (de majd ez biztos változik még, ahogy telik az idő, legalábbis a kiskorú férfiak ízlését illetően). Szóval csak simán elmentünk a szokásos Burger Kinges körre Patrik nap alkalmából.
Még tegnap este is azon törtem a fejem, hogy ugyan mi volt az, amivel kapcsolatban a nem túl távoli múltban azt mondtam az én Patrik nevű fiamnak, hogy majd megkapod a névnapodra, de szégyenszemre nem jöttem rá. Mondjuk ő sem emlékezett, mert aztán végül csak nem átallottam megkérdezni. De most, ezen a névnapján a szokásosnál is kicsit jobban bűntudatom van, mert most aztán tényleg csak BK volt az ajándék, és pedig nem csak ezen a napon, hanem úgy egyébként is megérdemelne valami plusz akármit, amiért a hétköznapokban olyan remekül helytáll mellettünk/helyettünk/velünk/értünk. Persze nem vár Ő ezért semmit cserébe, mert simán csak belesimult a mindennapjaiba egy csomó apróság, és csak én érezném jobban magam attól, ha "kárpótolnám" őt valamiért, amit ő talán nem is hiányol.
Na persze ma délelőtt, amikor már megint pankrációs mutatványokat gyakoroltak a nagyobbik öccsével, aki ráadásul nem átallottt még beszólni sem a ma névnaposnak, akinek ettől olyan majdnemtizennégyévesféle módon eldurrant az agya, és egy pillanat alatt lerendezte a kekeckedőt, akkor nem gondoltam arra, hogy most akkor kéne valami nagyonszuper és nagyonvágyott valamit venni még neki. Merthogy Eriken vannak azért maradandó nyomai dolognak (tiszta ciki, de frankón lefejelte a szekrényajtót, és ott a nyoma az orrán is, meg alatta is, és még a szája is feldagadt). Mindegy, ez csak egy mellékzönge volt ma, amit nem díjaztam túlzottan.
Eljutottuk a Burger Kingbe, ettünk egy jót, és egy negyed órára a mienk volt az egész étterem, mert rajtunk kívül csak a dolgozók voltak bent. Aztán azért csatlakoztak hozzánk mások is, de szemmel láthatóan alig volt élet a városban (Tbánya). Az utak abszolút járhatóak voltak, bár néhol félelmetesen magas hófalak tornyosodnak.
Aztán délután a névnaposnak őrületes migrénes fejfájása lett, ami persze nem múlt el semmitől, akármit próbált is ki, és még most is tart. (jön a melegfront, ez most már biztos)
Nekem meg nemhogy jót tett a pihenés, de egyenesen ártott... mert most estére lettem lázas (nem vészes, de láz), fáj minden porcikám, a nyakamon egy nyirokcsomó annyira megduzzadt, hogy az is fáj, ha oldalra nézek. És hányingerem is van. Úgyhogy reggel a háziorvosnál kezdek szerintem, akinek megmondom, most tegyen csodát, mert nekem akkor is dolgozni kell mennem, ha negyven fokos lázban égek, mert én még egyszer egészen biztosan nem fogok úgy járni, hogy betegség miatt küldenek el.
És a tudjátokmiért már nem is merek magyarázkodni, meg ígérgetni, mert sosem tudom betartani. Ne haragudjatok.