2013. márc. 6.

Nem semmi...

Emlékszem rá, nem is volt olyan nagyon régen, hogy egyetlen lyukas garast sem adtam volna azért, hogy én még majd tudok úgy élni valaha is, hogy napok telnek el úgy, hogy ugyan időm nem volt semmire jóformán, mégis mindig ugyanazzal az elégedett érzéssel fekszem le. Az, hogy megtörténhetett, számomra nyilvánvalóan csak a hozadéka annak a régebbi időszaknak. Azt is meg kellett élnem minden pillanatával, keserű csalódásával, bánatos könnyeivel együtt. Attól az időszaktól is lettem olyan, amilyen most vagyok. És most, visszatekintve akkori önmagamra nem is tudom hogy éltem ezt túl.. mert olyan szintű enerváltság és kiábrándultság volt bennem, hogy akár végzetes is lehetett volna. Voltak nagyon sötét pillanataim, és nagyon sötét gondolataim is.
Most meg még az sem zavar, hogy napok óta fáj a torkom. Nem nagyon, csak épp annyira, hogy zavarjon. Arra még nem jöttem rá, mi lehet az, amit nem mondok ki, pedig kéne, mert hátha attól elmúlna. Azt gondolom, a megfelelő pillanatban erre is rá fogok jönni. És nem baj, hogy majd csak utólag fogom ezt megtudni, hogy már megtörtént, sőt, az sem baj, ha nem is fogom tudni.
Lényegesen egyszerűbb így az életem, ahogy most van, ebben a lenyugodott, mégis energiával teli időszakban. Annyira jó megélni minden pillanatát. Biztosan látszik is rajtam, vagy csak én vagyok beképzelt, és gondolom azt, hogy ilyenkor még szebb is vagyok egy kicsit, mint úgy általában. Mondjuk már az is sokat nyom a latban, hogy sokkal többet mosolygok.
Azt remélem, maradhat ez így akármeddig... és azt kívánom mindenkinek, hogy akinek épp nem a legjobb időszaka van, az is mihamarabb részesüljön ebből az érzésből.

3 megjegyzés:

  1. Én kérek belőle gy hatalmas adaggal!

    VálaszTörlés
  2. Ez nagyon jó! Emlékszem erre az érzésre...bár most jó nekem is!:-)))

    VálaszTörlés
  3. Jó volt ezt olvasni, Dius! És holnap péntek... :-)))

    VálaszTörlés