2013. márc. 7.

Melyik a jobb?

Többen, sokféle módon kérdezték meg már a héten, hogy "Na és melyik a jobb, a délelőttös, vagy a délutános hét?" Egészen máig azt gondoltam, tulajdonképpen mindegyiknek ugyanannyi az előnye, mint a hátránya, úgyhogy mindegy, egyformán jók. De az a helyzet, hogy mégsem egyformán jók. És meg fogtok lepődni, de így, négy nap délutánosság után azt mondom, jobb a délelőttös hét. Mert igaz, baromi korán kell kelni, ami nekem egyáltalán nem erősségem, de abszolút megéri az áldozatot, mert legalább délutánonként és esténként itthon lehetek.
Semmi bajom ezzel a délutánossággal, és ez is át is fog értékelődni majd a nyári szünetben például, de most, így csütörtök este már nagyon hiányoznak a gyerekeim és a férjem. A héten váltva dolgozunk, Balázs délelőtt, én délután. Ami ugye tök jó, mert mindig van közülünk valaki a gyerekekkel. Egymásra körülbelül napi öt percünk van, este, amikor én hazaérek. Ő félig alva vár, és épp csak egy gyors puszira és ölelésre van idő, és már megy is aludni, mert három ötvenkor csörög az órája. A gyerekekkel reggel van csak időm találkozni, meg váltani két szót, mikor készülődünk az iskolába, és ez rettenetesen kevés nekem. Jó, hát lesz olyan, amikor majd ez is bőven sok lesz, tudom én... Rajtuk egyébként nem látszik semmi megviseltség, talán még jót is tett nekik, hogy végre egy kicsit háttérbe vonultam, és sokkal jobban rá vannak kényszerülve az önállóságra, mint eddig valaha.
Mondjuk, meg kell, hogy mondjam, mindennek ellenére még magamnak is kellemes meglepetés vagyok, mert így, csütörtök este mondhatom azt, hogy nem is vagyok annyira halálosan fáradt, mint ahogy én azt vártam. Pedig nem lógtam egy percet sem, esküszöm.. :) Azt azért nem gondoltam volna, hogy én ezt így fogom tudni csinálni. Sőt.. az egyik legnagyobb parám volt, hogy szégyenszemre majd azt kell mondanom, hogy nem bírom csinálni. De a vártnál és reméltnél sokkal jobban bírom az egészet fizikálisan is, és lelkiekben is.
Még a végén büszke leszek magamra... :D :D

De azért... annyit nem változtam, hogy ne örülnék már most annak, hogy holnap péntek.. (az én napom) és máris itt a hétvége. :)

De gáz...már megint a munkáról írtam. :D

5 megjegyzés:

  1. örülhettél akkor, amikor én is ezt kérdeztem :-)))

    VálaszTörlés
  2. szerintem is a délelőttös a jobb, minden kellemetlenségével együtt. pont azok miatt, amiket írtál.
    Amúgy meg büszke is lehetsz magadra, meg a Fiúkra is, hogy ilyen jól veszitek mindannyian az akadályokat!
    Csak így tovább!

    VálaszTörlés
  3. Szia,
    Régebben is bekukkantottam párszor az oldaladra, igen-igen szórványosan. Mióta azonban a munkábaállásról írsz, mondhatni rendszeres olvasód lettem. Talán azért mert ugyan a legkisebbünk még csak 4 éves lesz, mégis vészesen érzem közeledni azt az időt, mikor nekem is ezt a lépést kell megtennem. És jó más tapasztalatait olvasni. Már most is. :))
    Szóval, nem zavaró, ha sokat írsz erről a témáról, sőt inkánbb én köszönöm, hogy ilyen őszintén és részletsen írsz a félelmeidről, bizonytalanságaidról és persze a sikerekről is.
    1ooo üdv, jóóóóó hétvégét!
    Adri

    VálaszTörlés
  4. Ja, és ha már itt megjegyeztem, küldtem neked meghívót a kiscsaládunk sünis blogjára. Mint alapvető természeti szimmetria.... :)) Én nem vagyok egy szuper blogíró, de az év felét külföldön töltjük mostanában, és a nagyszülőknek így legkönnyebb elmesélni, mi történik velünk.
    Szép napot, Adri

    VálaszTörlés
  5. Eszter, persze hogy örültem. :) Minden ilyen kérdésnek örülök, mert az azt jelenti, érdekel másokat, hogy mit gondolok. (mondjuk rólad ezt akkor is tudom, ha épp nem kérdezel)
    Bea, jelenleg még a fiúkra sokkal büszkébb vagyok, mint magamra, pedig már magamat is sikerült vállon veregetnem. :)
    Adri, örülök, hogy itt vagy, és köszönöm a meghívót is. Kívánom, hogy az én tapasztalataim segítsenek majd amikor aktuális lesz, és legalább ilyen jó élményeid legyenek majd.

    VálaszTörlés