2013. márc. 14.

Hűha... hó? Hó!

Bevallom, én nem hittem el, amikor az előrejelzésekben először meghallottam, hogy mennyi hó és milyen hideg várható. Még tegnap sem, mert fáradtabb voltam annál, hogy észrevegyem az egyébként tök egyértelmű jeleket, amik utaltak a vadul közeledő hidegre... úgymint izomgörcsök, bambulás, egy kis szédülés. Igazából feltűnt, csak betudtam a kevés alvásnak, meg a tegnapi agyament napnak. Aztán reggel (micsoda változás, mi? reggelnek hívom a hajnali negyed ötöt) már kezdtem elhinni, mert nagyon hidegre ébredtünk, és esőre. Szakadó esőre. Nem sokat lendített ez a tény a hangulatomon, de az már igen, hogy már csak ez a nap, és hétvége.
Aztán reggeli után a cigiszünetünkben már majdnem megfagytunk, és akkor már a szél hordta a havat a nyakunkba. Döbbenet volt, így, március 14-én. Már a reggeli hideg is, mert amúgy már hét elején majdnem elpakoltam a téli kabátokat. De ez a reggeli döbbenet egészen semmiségnek tűnt már késő délután.
Alig hazaértem, negyed öt környékén, amikor a hóhelyzet igazán fokozódni kezdődött. Esett, és fújta a szél. Meg még most is. Őrületes mekkora hókupacokat csinál pillanatok alatt. Csak állok,és tátom a számat, mert azért  nem igazán hiszem ám el, hogy ez március közepén történik. Olvasom a híreket az elakadt autókról, a fél kilenctől életbe léptetett személygépkocsi közlekedési tilalmat (a városokból kifelé), és még aggódva várom haza Balázst, aki éjfél előtt nem várható. Várja, hogy minden autó hazaérjen, és visszavigye azt az árut, amit a hó miatt nem tudtak eljuttatni.

Roland sokkal jobban van, nem hányt, keveset fájt a hasa, és már evett is. És.. eddig még senkin nem jelentkeztek a tünetek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése