2013. márc. 29.

Ezen is túl...

A nagy többség véleménye az volt, amikor megtudta, hogy csupa nő között fogok dolgozni, hogy "jajj, szörnyű lesz". Nekem sem a szívem csücske egy ilyen felállás, de ettől még én optimista voltam. Már csak azért is, mert én el tudok fogadni mindenféle embert. Nem akarok én mindenkivel jóban lenni, és mindenkit szeretni, így aztán mindenkit elfogadok annak, aki.
Apró kis történések minden nap vannak, mint bárhol máshol is az életünk során. Ez van, akire jobban hat, van, akit egyáltalán nem érdekel. Eddig mindig kívülállónak éreztem még magam egy-egy vitás helyzetben, és a magam dilomata módján magamban tartottam a véleményemet.
Aztán ma a kis apró történésből lett egy óriási patália. Igyekeztem kimaradni, és amilyen gyorsan csak lehet, el is tűntem onnan. Amúgy akkor bántott az egész, mert a balhénak közvetett módon én is részese voltam, anélkül, hogy okozója lettem volna. Volt egy félmondat, ami külön szíven ütött, mert úgy érzem, nekem volt címezve.
Itthon szép lassan lepörgettem magamban az egészet, és útjára engedtem. De túl vagyunk az első ilyenen... és a másodiknál már majd még jobban megy a helyén kezelés is. :

Amúgy meg hulla vagyok, de már csak egy nap. :)

2 megjegyzés:

  1. Ó, az ilyen esetektől téged aztán egyáltalán nem féltelek... :-)))

    VálaszTörlés
  2. Dominika, Te biztosabb vagy bennem, mint én magamban. :) Köszi. :))

    VálaszTörlés