2013. febr. 25.

Négytizenöt

Nem lesz ám állandó téma az épp aznapi munkanapom, mert baromira nem is érdekes, meg én is unnám, ha mindig csak erről lenne szó. De ma még erről fogok írni, mert ma megvolt élesben is az első munkanap.
Úgy kezdődött, hogy négy tizenötkor zenélt a telefonom. Alig hittem a fülemnek, főleg, mert hiába feküdtem én le nagyon gyorsan, még éjfélkor megnéztem az órát. Szóval, négy tizenöt. Még azért öt percet elnyújtózkodtam a takaró alatt (épp ezért volt négy húsz helyett tizenötre állítva), de aztán mese nem volt, fel kellett kelni.
Le merném fogadni mindenki, aki olvas, magában kuncog ezen, hogy éééén, a megrögzött hétalvó ilyen hajnalok hajnalán...
Háromnegyed hatkor már bent voltam a munkahelyemen, ahová a saját személyi sofőrömmel érkeztem. Ismeritek Ti is.. úgy hívják, Balázs. Mert persze, hogy felkelt velem. :) Imádom érte... és szégyellem, hogy én sosem voltam képes erre fordítva. De csakazértsem fogom megint őt fényezni, mert még a végén elbízza magát, amikor itt rendre kiderül, hogy mennyi mindenért szeretem, tisztelem... Hat órakor pedig kérem szépen már dolgoztam. (és ó, igen, elvesztettem a szüzességem szondafújás tekintetében is.. )Normális esetben ilyenkor kezdett el régen a telefonom zenélni, most meg már munka... Nem semmi...
Mindenfélét csináltam ma, többek között elvágtam az ujjam. Semmi komoly, éppcsak beleszaladt a kés hegye, de attól még vérzett. :D Nem is én lennék, ha nem történt volna valami. De még szerencse, hogy nem a targonca ment a lábamra.. (az is megtörténhetett volna akár) Na de nem festünk ördögöt a falra...
Éppenséggel a nyolc órás munkaidőben nem nagyon van lehetőség megállni, vagy akár leülni, és ezt így a nap végére rendesen éreztem is. Mondhatni, elcseréltem volna a lábaimat bárkiével.
Volt egy holtpontom, tizenegy óra magasságában, amikor már kezdődött a komolyabb fáradtság. És ezt észre is vették rajtam, mert -ahogy mondták- percről percre szótlanabb lettem. Rendesek, mert kérdezgették, hogy elfáradtam e, vagy baj van, vagy csak sok volt az info, amit ma is rám ömlesztettek? Akkor, ha nem hagyják abba, elsírtam volna magam, az egészen biztos. Akkor azt éreztem, hogy annyira fáradt vagyok, hogy belehalok mindjárt, és haza akarok jönni, és legalább egy ölelést akarok a férjemtől, meg egy puszit a gyerekeimtől, meg még hogy a kutyáim is jöjjenek, és örüljenek nekem. De legyőztem a rossz érzést, megbeszéltem magammal, hogy már nemsokára meglesz mindez... és végül átlendültem rajta.
Kettőkor már rettenetesen fájt a sarkam, és alig vártam, hogy fél három legyen. Utána meg alig vártam, hogy átöltözzek, és indulhassak kifelé, és már kapcsoltam is be a telefonomat, hogy hívhassam Balázst, aki tűkön ülve (illetve itthon fekve betegen) várta, hogy jelentkezzek már.
Itthon egy negyed órás leeresztés után még lesétáltunk gyalog vásárolni a lidl-be (nem tudom hány km, negyed óra séta), meg aztán haza. Ami pont kellett ma, ebben a kellemes hőmérsékletben, mert kiszellőzött annyira a fejem, hogy felébredjek, "rádolgoztam" az izmaimra is egy keveset. Aztán még megcsináltam a vacsorát (sült csirke-sült krumpli-saláta), és vége is volt a mai napnak.
Miközben ezt írom, már éppen megint minden tagom fáj. De egy jó fürdő megoldja. :)
Holnap meg majd elmesélem, hogy hogy is vagyok én a véletlenekkel... :)

12 megjegyzés:

  1. Kitartás! A legőszintébben. Én később kelek, de még így is csak alig:) Mire megébredek, rendesen dél van..na jó ezt viccnek szántam.
    Légy erős!

    VálaszTörlés
  2. Megtöröm a nagy csendemet, mert annyira visszajöttek az érzések az én nagy elsőimről :)
    Amikor beáll a holt-pont, de ismerős, fél óráig visszhangzott minden, és ágyról-párnáról kezdtem gondolkodni, és kávéról, én, aki nem kávézom...
    Amikor eszembe jutott, hogy otthon most rendbe tehetném a szekrényt, és kisúrolhatnám a kádat, bármit, amit amúgy sose tennék meg csak úgy, á, csak lennék otthon, stb...
    Nagyon át tudtam érezni most ezt, pedig már rég volt melóm.
    Ja, nekem átment a targonca. Máig emlékszem a dermedt tekintetekre,és a roppanásra. Nem tudom, mit etettek velem gyerekkoromban, hogy nem tört el a csontom.

    Holnap hajnalban vigasztaljon az, hogy nem vagy egyedül, én is ott leszek az ébren lévők között. Kitartást!!!

    VálaszTörlés
  3. Hát Dius, le a kalappal!
    Megszokod ám majd ezt a korán kelést, és talán majd hamarabb is sikerül elaludnod majd.
    Nekem mondjuk még mindig szimpibb ez a korai kelős délelőttös műszak, mint a sokáig tartó délutános.
    Hajrá Dius, kitartsát! A tested meg majd megedződik :)

    VálaszTörlés
  4. Azért le a kalappal! ügyes vagy nagyon, és napról napra jobb lesz!
    Balázsnak jobbulást!

    VálaszTörlés
  5. Dius minden elismerésem! Bár közel elképzelésem sincs milyen munkát végzel ami olyan titkos, hogy nem írható le, de ennyit kell menni közben hát igen csak megemelem a kapalom! Az meg, hogy leülni sincs idő egy újabb döbbenet számomra egy újabb vállveregetéssel a részedre! Nagyon remek Csaj vagy!!!
    A korán kelésért együttérzésem, bár én kicsivel később kelek ( egy órával) de át tudom érezni ....
    Balázsodnak jobbulást és örülök, hogy igazán TÁRS!!!!! Ölelés

    VálaszTörlés
  6. Húú Dius, most már tudom, hogy azért is jó olvasni a blogodat, mert lélekben felkészít a munkavilágába történő visszatérésemre. Köszi.

    VálaszTörlés
  7. Hát Dius, egyre ismerősebb a munkahelyed, biztos nem ugyanaz ahol az én párom is dolgozik, de sok mindenben hasonlít rá, a leírásod alapján. Nekik is háromnegyed 6-ra kell érkezni, és 6-kor kezdenek, szünet ott se nagyon van, és 2 óra 40-ig tart a munkaidő (ha nincs túlóra), ott is van raktár, és targonca, igaz ő a szalagokon "javítgat" :)
    Az meg, hogy mindened fáj, eszembe juttatta, a tavalyi első napomat a paprika földön, mikor 6-tól 3-ig, a végén már térden csúszva- mászva duggattam a palántákat, na utána nekem is merő fájdalom volt a testem, a térdeim háromszorosukra dagadva, minden izmom, csontom fájt, mozdulni alig bírtam, szóval nagyon sajnálom, és remélem előbb-utóbb rendebe jössz!!!! Kitartás,sikerülni fog, sok sikert! :)

    VálaszTörlés
  8. Én szívesen olvasom a munkanapjaidról szóló beszámolókat is. És nagyon felnézek rád. Hamar belejössz, és mennyire jó már, hogy tavaszodik, és nem most megyünk bele a télbe, egyre világosabb, egyre melegebb lesz!

    VálaszTörlés
  9. Hú ez kemény, remélem lesz olyan amikor csak mosolyogsz az első napokon! Pussz és kitartás!

    VálaszTörlés
  10. Tudom miről beszélsz! Nem könnyű a hajnali kelés. Azért megszokod majd. Kis idő, s már nem is lesz furcsa. :))

    VálaszTörlés
  11. Nagyon kedvesek vagytok, és nagyon jólesnek a biztató és elismerő szavak. :)
    Kemény, és nem ehhez szoktam, az tény, de azért mosolygok.

    VálaszTörlés
  12. Csuda ügyes vagy :) És a gyerekek megoldják önállóan a reggelt?

    VálaszTörlés