Mennyi eszem van!

És épp emiatt a rengeteg eszem miatt ma sem fogtok olvasni tőlem Dal-értékelést, mert még megy. Éppen Veca énekel, és pont annyira nem ragad magával, mint múltkor. Ez van. Ja, hogy miért is van ekkora arcom így vasárnap este? Mert- miközben azon gondolkodtam, hogy is fogom megoldani, hogy ma még blogoljak is, meg megnézzem a második középdöntőt is, meg még időben le is feküdjek- bevillant, hogy hóóóó, hát mire van a laptop? Meg a wifi? Hát elárulom, arra vannak ezek a remek találmányok, hogy éppen most, miközben nézem a tévét, az ölemből írom a bejegyzést. Nem mellesleg az emeletes ágy tetején. Ettől most kicsit érdekes hangulatba kerültem. Mert az emeletes ágy tetején feküdni kicsit olyan, mintha még mindig gyerek lennék.. na de az én gyerekkoromban még híre-hamva sem volt ezeknek a remek találmányoknak. Sőt, örültünk, amikor a számítástechnika fakultáción tanulgattuk az akasztófa-programot megírni a commodore plus négyes gépeken. :D :D Na nem sírom vissza.. én most tök örülök neki, hogy megtehetem ezt az ölemből blogolást, mert így több legyet üthetek egy csapásra, és erre mostanában majd különösen nagy szükségem lesz. Mármint a több légy csapására.
Jelen pillanatban egyébként tök jól állok (ülök itt az emeletes ágy tetején... már mondtam), mert már csak fürödnöm kell, meg kikészíteni a ruhákat reggelre, és mehetek aludni. Ja, nem, még majd a szendvicseket is meg kell csinálnom. De ezt fél óra alatt tudom abszolválni, ha muszáj.
És épp most kezdődik az én egyik abszolút kedvencem.... a Kedvesem. Egyszerűen imádom. :) És annyit hallgattam már, hogy simán elmehetnék neki vokálozni. :)
A jövő héttel kapcsolatban vannak ilyen mindenfélék bennem, de jelen pillanatban sokkal több a kíváncsi várakozás, mint az ellenérzés, és úgy döntöttem, hogy ez így most pont jó nekem. Mármint hogy ennek a kíváncsi várakozásnak fogom átadni magam. Persze hogy vannak félelmeim, mint ahogy mindig is voltak, és mivel egy önmarcangoló és örökösen aggódó fajta vagyok, így mindig is lesznek. Azt nem hiszem, hogy valaha is lesz olyan, hogy Dius ne gondoljon valamit, vagy épp ne gondolkodjon valamin. Így aztán jobban teszem, ha arra fekszem rá,, ami energiát ad a gondolkodáshoz, meg a mindenféléhez. És épp ez most a kíváncsi várakozás. Várom a pillanatot, amikor először fogom azt érezni, hogy már magamtól is tudom, hogy mit kell csinálnom, de még jobban várom azt a pillanatot, amikor egészen magabiztosan azt fogom mondani, hogy "ezt is megcsináltam". Nem tudom mennyi idő fog eltelni addig, és nem tudom mennyi minden fog még addig fájni. De meg fogom csinálni, ez egészen biztos. Tart, ameddig tart. :D
És... a holnapi hétfőt nem utálom máris.. még akkor sem, ha olyan jó lenne, ha nem az eső esne, hanem végre a nap sütne, és minden zöld lenne, és nyílnának végre a tulipánok.
Egyébként, csak hogy essen szó a Dalról is, azt kell mondanom, hogy tudom, hogy nagyon szomorú leszek, mert csak ma este négy kedvencem is énekel. És nagyon úgy néz ki, hogy nem sikerül mind a négynek bejutnia a jövő heti döntőbe.