Majdnem férfi

Azon gondolkodtam ma, miközben a három fiam haját vágtam, hogy tulajdonképpen már értem is, mire jó ez a kamaszkor nevű izé. :D Ha nem lenne, hogy is válnánk le egymásról szülő és gyerek? Na de hogy is jutottam idáig?
Rolival kezdtem, önként és dalolva bevállalta az elsőséget ezúttal. Ez ritka dolog, általában minimum fél óra azzal megy el, hogy kisorsoljuk, kiszámolják, hogy ki mikor fog következni. De most jött elsőnek a kicsi (aki már nem is olyan kicsi). Szépen végicsicseregte az egészet, százháromszor megkérdezte, mikor végzek már, mikor jön a "meleg" (amikor a végén csak a pengével még a nyakánál eligazítom). Emlékszem a legelső ilyen hajvágásunka, amikor még kellett az autósülés a szék tetejére, mert nagyon pici volt, és amúgy is jól jött az abban lévő biztonsági öv, hogy egyáltalán megüljön. De végigbőgte. Én meg majdnem félbehagytam inkább, csak már ne sírjon. Azóta azért belejöttünk, és lassacskán a széktámlán is túlnő ő is, úgyhogy már nem is nagyon kell lehajolnom. Miután végeztünk, segítettem neki lezuhanyozni, megmostam a haját.
Aztán Erik következett. Akinek a legtöbb haja van. Ha lány lenne, egészen biztosan hatalmas copfjai lennének, vagy épp dús fonatok. Rengeteg, gyönyörű sötét színű hajat vágtam le most is. Ő is végigszórakoztatott. "Miért is nem jön ki nekem a focista frizura?"- kérdezte "Mert pont ott van egy forgód"- válaszoltam. És akkor innen jött a téma, hogy hány forgója is van (kettő), meg hogy az sok, vagy kevés, mert mégis mennyi az átlagos forgó, ha van olyan ember, akinek négy is van? Igyekeztem értelmes társalgást folytatni erről, miközben előbukkant a rengeteg haja alól az a kis folt, ahol egyáltalán nem nő a haja (egyszer betört a feje ott, és azóta). Ő elkezdett egyedül zuhanyozni, hajat mosni, de mikor megkérdeztem, segítsek e, rögtön rávágta, hogy "Hát jól jönne". Így aztán neki is segítettem.
És a legvégén jött a legnagyobb. Aki egyetlen szót nem szólt hozzám az egész alatt. Kétszer húzta el a száját, mert kétszer is visszaigazítottam a fejét, hogy "kézre álljon". Szó nem volt semmiféle forgókról, vagy akármiről is, csak ült ott kukán, és némán tűrte. Tudtam, hogy utál, mert évek óta növesztené a haját, és sosem fogja megérteni, hogy nem lesz belőle más, csak egy borzas izé a fején, mert egy bizonyos hossz után elkezd hullámosodni. Még azért hagyja levágni, amiért hálás vagyok, de már látványosan kegyet gyakorol ezzel. Közben néztem, hogy atyaég, olyan széles háta van, mint Balázsnak. És ha már nem beszélt velem, hát beszéltem én neki. És nyolcvanötödszörre is elmondtam, hogy legyen szíves többször hajat mosni, mert az ugyan természetes, hogy zsírosodik a haja, de nem kell úgy kinéznie, mint egy csövesnek. Bólintott, és meregette a szemeit. Biztos gondolta magában, hogy végezzek már, mert marhára un.
Megvárta, amíg elpakoltam magam után a hajvágót, összesöpörtem a hajat, kihoztam a széket. Behúzta a fürdőajtót, és nekiállt zuhanyozni. Naná, hogy ő már semmiféle segítséget nem kér.
És ezzel kapcsolatban jutottam el oda, hogy erre szolgál ez az egész kamaszkor. Mert különben, ha nem lennének ezek a kamaszkori izék, amik előjönnek mindenkiből idővel.... életük végéig is képes lenne elbabusgatni őket az ember. Így meg aztán, mikor húzza a száját, vagy visszapofázik, esetleg flegmán ránt egyet a vállán, akkor elkezdődik szülőként is az a leválós folyamat, amitől úgy tud az ember haragudni, vagy megsértődni, ahogy egy kicsire nem. Na persze ettől még megtesz az ember érte bármit, meg azt még majd nyilván negyven éves korában is, de mégis más lesz valahogy... Vagy nem?