2013. febr. 18.

Kedves, Sors!

Vagy bánom is én, hogy szereted hívni magad. Lehetsz tőlem életút, vagy karma, Ego,  vagy ami csak akarsz. Tudod mit? Menj Te a fészkes fenébe. (normális esetben azt mondanám, hogy a pi...ba, de ilyet ugye le nem írunk) Nagyon unom már, hogy mindig megpróbálsz nekem keresztbe tenni, és abban a pillanatban, ahogy úgy érzem, megvan a helyes út, máris el akarsz téríteni. Mint most is... heteken, hónapokon, sőt, éveken keresztül ültél a babérjaidon, és röhögtél a markodba, amikor egymás után küldözgettem a jelentkezéseimet mindenfelé. Néha elhúztad a mézesmadzagot, aztán élvezettel röhögtél a hátam mögött, amikor marha nagyot koppantam. Ó, persze, mondhatod, hogy nem Te voltál, hanem én. Mert fantasztikusan jól értesz hozzá, hogy elbizonytalaníts. Hol voltál az elmúlt hetekben, hm? Jól szórakoztál? De tudod mit? Mehetsz is vissza oda, ahol eddig voltál.. mert nem kérek a mellékutaidból. Nem érdekel, hogy abban a pillanatban, ahogy biztossá vált valami, azonnal az orrom elé toltál egy bizonytalan, ámde a hiúságomat legyezgető lehetőséget. De naná, hogy nem hagytad annyiban, mert nem Te lettél volna, ha elsőre feladod. Még ma is odadörgöltél az orrom alá... és ezúttal voltál olyan dörzsölt, hogy nagyon komolyan elbizonytalaníts. Hogy kételkedjek... hogy megint elkövessem azt a hibát, amit már olyan sokszor. De így jártál, kiskomám. Mert ugyan az Egom is veled játszik össze, és sugdosott a fülembe, én meg hallgattam is rá, de a mellékút nem igazi leágazás a főútról. Ilyet meg nem játszunk.
Tudod, kedves Sors, én már láttam ezt az utat, amire most rá fogok lépni. Tudod, látom most is, hogy tengersok könnyem lesz az út mellett, de legalább annyi örömet és büszkeséget is fogok szerezni útközben, amíg majd megyek, és csinálom. Nem érdekel, hányszor és hogyan próbálsz még keresztbe tenni, mert nem tudsz kifogni rajtam. Ó, igen, hallom, ahogy sustorogsz a fülembe, hogy majd meglátom, hogy megint Te leszel az erősebb, és fel fogom adni. De tudod mi a nagy hírem, kedves Sors? Nagyot fogsz nézni. Mert minden eddiginél elszántabb és erősebb vagyok, még akkor is, ha folyamatosan azt sulykolod, hogy nem fogom tudni megcsinálni. Gördítheted az akadályokat mindenféle híresztelésekkel, mosolyogva fogok rajtuk átlépni. Tudom ám, hogy a mosolyomat nem bírod. Te azt szereted, ha szenvedni látsz, és mindent elkövetsz azért, hogy ezt látványosan tegyem.
Kedves Sors, add fel, és állj tovább. Hagyj engem a saját utamat járni, és mindketten jobban járunk. De Te mindenképp. Kár ennyi energiát fektetned belém, mert átlátok a szitán. Legjobb lenne, ha Te is magaddal törődnél, és a magad útját járnád. Ki tudja, lehet, hogy még egyszer valahol összefutunk, amikor már nem akarsz uralkodni fölöttem, és kijelölni nekem zsákutcákat? És majd ott és akkor beszélgethetünk is egy jót.
Ha benne vagy, úgyis tudatni fogod. Ha nem, azt is. :) Várom.... :)

9 megjegyzés:

  1. Ezt nagyon odavágtad neki!!! Mindent bele Dius!!!!!!

    VálaszTörlés
  2. Ha hamarabb tudom, hogy így szembe lehet szállni a "sorsunkkal" Már rég megmondtam volna neki én is a magamét, mert jó párszor velem is kibabrált!!! Szorítok neked, hogy sikerüljön, a jó utat választani! :)))

    VálaszTörlés
  3. Húúúúú,de szívemből szóltál!!!!Mégsem bőgve zárom a napot!!Hajrá Dius!!(én is erősen változó helyzet elé nézek,és attól rinyálok,h megint ki akarnak b...velem,de most nem hagyom magam)Szorítok Neked,legyél erős és céltudatos!

    VálaszTörlés
  4. Hajni, hát lehet, vagy nem... egy próbát mindenképp megért. Bár szokták nekem mondani, tedd, vagy ne tedd, de ne próbáld. :)
    Klára, örülök, hogy legalább annyiban változtattam a napodon, hogy mégsem sírtál. :) Drukkolok neked én is, hogy jól alakuljon minden.
    Kedves többiek, nektek meg köszi. :)

    VálaszTörlés
  5. Én ezt a Diust úgy szeretem!:)

    VálaszTörlés