2013. febr. 10.

Ha lenne

még vasárnap este háromnegyed tizenegykor kedvem egy egész napos konyhaszolgálat után magasröptű értekezést írni mindenféléről, akkor ez egy jó hosszú bejegyzés lenne. És lenne szó benne arról, hogy mostanában, miközben felébredek a magamra szuszakolt jó hosszú sötét korszakomból már megint egyre inkább úgy látom, hogy az ennek a világnak a legeslegnagyobb baja, hogy emberek élnek benne.
Meg elmesélném azt is, hogy a kutyák mennyivel különbek tudnak lenni sok-sok embernél. (és ez csak általánosítás lenne, mert nincs bajom senkivel)
De miután vasárnap este háromnegyed tizenegy van, és én ma reggel kilenctől este hatig kőkemény robotot folytattam a konyhában, így csak elmesélem, hogy nagyon finom kókuszos és kakaós csigát sütöttem, meg almás pitét, meg az ebéd is nagyon finom volt.
És ugyan esett a hó itt is, és megállapítottam, hogy az a fránya medve jól átvert bennünket, de annyira most nem dőltem a kardomba, mert tegnap kaptam egy nagyon jó meleg zoknit (Valentin napra, így, előre...), és az idén télen először fordult az elő, hogy csak egy zokni volt rajtam, és egyszer sem fázott a lábam.
Ennyi mesélni valóm akadt ilyen késő este, mert miközben ezt leírtam, körülbelül harmincötöt ásítottam, úgyhogy ideje megkezdenem az esti rituáléimat.

2 megjegyzés:

  1. Kicsit meghökkentem egy pillanatra mert rossz hangsúlyozással olvastam el a következő részt:
    " az idén télen először fordult az elő, hogy csak EGY zokni volt rajtam" ... ( hiába nah.. beszűkült az agyam egy témára...) mindenesetre megállapítottam, hogy lám-lám más még "ezt" is megosztja velünk :D aztán tovább olvastam és újra értelmeztem és minden a helyére került
    :)

    Amúgy a mackó tényleg jól átvert mindenkit ....

    VálaszTörlés
  2. Haha, Fuvalla... eltartott egy ideig mire rátaláltam a hangsúlyra. :D :D Az azért nem lenne semmi.. :)

    VálaszTörlés