Belekezdtünk..

Jól belecsaptunk rögtön a hét első napján a tennivalókba. Ugye az orvosnál kezdtünk. Vagyis, amikor a két kisebbet vittük suliba, akkor bejelentkeztem, aztán még hazamentünk, mert a rendelés kilenckor kezdődött csak. Háromnegyedre ott voltunk, mert mi még olyan maradi fajták vagyunk, hogy inkább előbb negyedórával, mint késni öt percet. Kár volt, mert doki húsz perces késéssel jött csak. Mindegy, másodiknak hívták Patrikot. Kis nyomogatás után azért csak kaptunk egy röntgen beutalót is, biztos, ami biztos. Ott is eltöltöttünk jó másfél órát, hogy megkaphassuk a tömör egymondatos leletet "Az ábrázolt csontokon fractura nem látható." Patrik innentől máris haza akart menni, mondván nincs eltörve, akkor mehetünk. Na de nem úgy van az, még kivártuk, hogy visszamehessünk a dokihoz (újabb fél óra várakozás), aki mondta, hogy igen, törve nincs, de zúzódva minden bizonnyal, úgyhogy mutassuk csak meg szépen holnap a traumatológián, mert mégis a hüvelykujj, ami ugye támasztóujj, és sok mindenhez szükség van rá, ráadásul ő még fiatal, bármi lehet, és jobb ezeket a bármiket megelőzni. Addig is kapott egy alusínt az ujjára, csini kötéssel hátha már nem dagad tovább. Mindezt sikerült három óra alatt abszolválnunk, és elárulom, a három óra alatt nem kevés szidalom hagyta el a számat, amiért ilyen hülye gyerekeim vannak, hogy csak úgy tudnak játszani (pankrációt gyakorolni), hogy kárt tesznek a másikban, és az ilyenek miatt kell egy délelőttöt eltölteni a rendelőben. Úgyhogy holnap újra megyünk (már várom).
Aztán délután még elmentem vásárolni. Persze nekem is olyankor kell, mikor Balázs délutános, és mehettem gyalog. Ami amúgy rám fér éppen, mármint a gyaloglás, mert itt a nagy álláskeresésben teljesen ellustulok.
Gyerekek kissé zizzentek voltak ma, Roland szomorkodott valami játék miatt, amivel nem engedte valaki, hogy játsszon. Ezt a szomorkodást nagyon látványosan űzi, az ember rögtön hívna valami krízisszolgálatot, hogy jajj, segítség, itt van egy nyolc éves depressziós. Nem nagyon sikerült megvigasztalnom, de sebaj. Holnapra elfelejti,és talán kivételesen megengedem neki, hogy ő is vigyen valami játékot, hátha majd a cserebiznisz bejön. :)
Eriken sosem lehet kiigazodni, ma délután is csapongott egyik hangulatból a másikba. Gyakoroltuk a törteket, minden kreativitásomat be kellett vetnem, hogy értse meg végre. (tegnap Balázzsal is ugyanezt gyakorolták) A logikája nincs meg az egésznek, így aztán rendre megzavarodik. Na... mondjuk én is a végére már nem nagyon tudtam mit is magyarázok.
Balázs hullafáradtan érkezett haza, nem is tudom mikor láttam utoljára ennyire fáradtnak.
Én meg.. nem is írom. :D
Csak azt mutatom meg, mit tudtam meg magamról ma, miközben pillanatnyi nyerési vágyamban kitöltöttem egy kérdőívet a netezési szokásaimról.

Nem tagadom, tényleg ilyen vagyok. :) Igaz, a személyes találkozó helyett telefonon szoktunk kávézni, de attól még...
Ja, és három álláspályázatot is elküldtem.