2013. jan. 2.

Téli szünet végén

Gondoltam, elmesélem, hogyan mentek az agyamra a gyerekeim a téli szünetben, és éppen hálaimát rebegek, amiért holnap már iskola. De most hazudjak? Néha mondjuk tényleg az agyamra mentek, és elhangzott tőlem, hogy "Hú, de nagyon unlak benneteket", de azért alapvetően tök jó volt. Még akkor is, ha nincs perc, amikor valaki ne vitázna a másikkal, és ezeknek a végtelen vitáknak mostanában tettlegesség és üvöltés a vége. Ugyanakkor azt látom, hogy ahogy telik az idő, úgy vannak közöttük mindig erősebb szövetségek. Egymásnak kitalált beceneveken hívják egymást, és mindig mindenki részt vesz mindenben. Igen, a kicsi is.. aki egyre kevésbé kicsi, és egyre gyorsabban nő fel, hogy nehogy lemaradjon a tesók mögött.
Egymásnak falazva viszik be az ennivalót és az innivalót a szobába. Látom, ahogy settenkedik valamelyik három akármivel a kezében, nagyon gondosan leplezi, és nagyon figyel, hogy látom e. Látom, hogyne... mikor tükör van mindenhol. ;) De nem leplezem le őket. Kell nekik ennyi, azt hiszem. Persze amúgy rendre lebuktatják ők saját magukat, mert az innivaló, ha kiborul, feltakarítják ugyan, nehogy észrevegyem. De a konyharuhával! Amit aztán otthagynak a mosogató szélén gombócba gyűrve. (és ez a gombócba gyűrés Patrik fiam védjegye) Így aztán ahogy a konyha felé járok, meglátom a konyharuhát, és tudom, hogy Patrik valamit feltörölt. Elég megfognom hozzá, hogy tudjam, épp mit.. Előfordul, hogy egy ilyen talált tárgy nem talál jó hangulatomban, és akkor kiakadok. De hárman együtt mentegetik egymást és magukat, ami elég vicces, úgyhogy hamar elszáll a haragom is. Az ilyeneken túl egyébként remekül tanítják is egymást, ma épp Rolit a szótagolás rejtelmeire. Aki nagyon hamar rájött az egésznek a logikájára, úgyhogy Erik gyorsan meg is dicsérte, hogy "Milyen ügyes vagy, Roli! Én még elsőben csak lestem, mikor erről volt szó, hogy mi van?"

Emellett nagyon jó volt a téli szünet, mert nem kellett hatkor kelni, és emiatt akármeddig fent lehetett lenni. Jó, hát azért egy este elkoboztam a tv távirányítót, de csak mert az a mindentmeghalló fülem meghallotta, ahogy Erik azt suttogta, hogy "majd ha kimegy anya, visszakapcsolom". Úgyhogy én, a gonosz jól elkoboztam a távirányítót, fenntartva a látszatát annak, hogy nem a nyúl viszi a puskát. :)

De a legeslegjobb az volt, hogy összefüggően sok-sok olyan nap volt, amikor mind az öten itthon voltunk. És ilyen nyár óta is alig volt. :)

Részemről nem bántam volna, ha még ez a két nap belefért volna, és csak jövő héten kezdődne a suli. De mese nincs, reggel hatkor kelni kell.

3 megjegyzés:

  1. Ez bizony így van!!!!!!Amikor az enyémek kicsik voltak és hol szenvedtem,hol meg gyönyörködtem bennük, olvastam,hogy az anyasághoz kettő alapvető dolog kell: Jó idegrendszer és humorérzék::)
    Az enyémek felnőttek és öröm látni,ahogyan segítik egymást.:)Eljön az is.

    VálaszTörlés
  2. El bizony-most imádom 2 nagyfiammal a nagy világmegváltó beszélgetéseket és poénzuhatagot-amik a mese helyére léptek-és látom,hogy nagyon jól csináltuk a párommal.Amúgy meg én sem értem pedagógusként sem,kinek használtunk ezzel a két nappal.

    VálaszTörlés
  3. Mammka, ez találó, hogy jó idegrendszer és humorérzék kell. :)
    Klára, itt is hihetetlen témák kerülnek elő. Gondolom ez majd kelleni fog nyáron... (legalábbis mindig ezzel jönnek)

    VálaszTörlés