2013. jan. 24.

Semmi időm..

Azért az nem semmi, hogy itthon lógatom a lábam egész héten, és mégsincs időm semmire. :D Jó, hát a láblógatás azért nem igaz...
Ami a legtöbb időmet elveszi, kétségkívül az álláskeresés. Irgalmatlanul sok időt és energiát kell belefektetni... már csak maga az álláshirdetések olvasása is (jelen pillanatban négy állásportált és két hirdetős oldalt olvasok végig minden nap, és még a facebook-on is van három oldal, amelyiket figyelem) Ez körülbelül napi három-négy óra. Nem túlzok, tényleg ennyi. Az első órában még nagyon lelkes vagyok, mert minden reggel úgy kelek fel, hogy na, majd ma biztosan megtalálom. Aztán a második órától kicsit küzdelmesebb már, de nem adom fel, mert mindig motoszkál bennem, hogy ha valami kimarad, akkor lehet, hogy épp életem esélyét szalasztom el. Szóval az olvasás-böngészés maga is órák... aztán még ha van megfelelő hirdetés, akkor következik egy újabb motivációs levél írása. Igyekszem mindenhova testre szabottat írni, mindenhol megkeresni a kapcsolattartó nevét, mert azt olvastam egyszer, hogy az jó pont, ha az ember felkutatja. Van olyan, hogy semmi nem jut eszembe magamról, és volt már, hogy gondoltam, linkelem a blogomat, hogy tessék, hát ez vagyok én, ismerj meg. :)
A fennmaradó időben pedig néha főzök (néha iszonyatosan elsózott borsófőzeléket, néha meg isteni finom töltött paprikát), sokat kutyázok, mosok, felmosok, porszívózok. És agyalok. Jó sokat Erik fiamon, akit mostanában ugye motiválni kell. A tolltartóba rejtett levélkék még mindig jó szolgálatot tesznek, főleg így, hogy nem mindennaposak, így sosem tudhatja, mikor várja ott valami. Ezen kívül még keresgélek neki olyan gyakorló feladatokat, amiktől nem fog nagyon utálni, mégis hasznára válik.
Amúgy a kutyáink szerintem nagyon meg lesznek sértődve, ha én munkát találok, és újra dolgozni fogok, mert most nagyon jó dolguk van. Reggeltől estig bent lehetnek, kedvükre horkolhatnak szinkronban. Van, aki hozzájuk szóljon, vagy épp megvakargassa a fülüket, meg a hasuk alját. És ezt ők nagyon bírják. Meg is hálálják, mert amikor beszélek nekik (mégsem olyan, mintha magamban beszélnék, nem?) nagyon értelmes képpel néznek, a megfelelő pillanatokban röfögnek egyet, és minden túl van tárgyalva. Például mikor a negyvenkilencedik nekem való álláshirdetést olvasom, és már megint közgazdasági diplomát várnak el, és mondom, hogy "A rohadt életbe már, hogy minek ide is?" Akkor Freddy felnéz, álmos szemekkel végigmér, röfög kettőt, ami olyasmit jelenthet, hogy "Ja, én is utálom ezt az egészet, azért alszom inkább" és kész. Részéről megmondta, amit megmondott, és alszik is tovább.
Na és az sem semmi ám, hogy a süket kutya legmélyebb álmából felriadva morog kettőt és ugat is, mert nyílott odakint a kapu, és valaki jön. Hogy honnan tudja, el sem tudom képzelni. Pedig holtbiztos, hogy süket.
Ezt csak azért meséltem el, hogy mentsem ami menthető, amiért már megint nem volt időm kommentelni senkinél. Szóval, bocsi...

5 megjegyzés:

  1. Jajj Dius! Annyira jó hogy nem dolzol!!! jó ez perce hülye vicc, de nagyon szeretem ezeket a pozitív posztjadat. Tudom miről beszélsz:) én 28 éve vagyok itthon, és most nem akarom magyarázni a bizimet. viszont találtam egy nagyon jó idézetet!:)
    "Ne rágódj azon, ha felborult a megszokott rend körülötted, feje tetejére állt az egész életed. Honnét tudod, hogy nem lesz-e jobb az élet fejjel lefelé?"

    Elif Safak

    VálaszTörlés
  2. Hű Andicsek 28év? Megnyugodtam nem vagyok egyedül, bár egy kicsit le vagyok maradva tőled.:)


    Dius! Mindig azt hittem, állást keresni nem nagy kunszt, megy az egykettőre. Amikor teljesen besokalltam az itthonléttől, valahogy mindig akadt valami. Most, hogy tényleg, igazán mennék dolgozni, semmi megfelelőt nem találok. Mondjuk a lehetőségeimet nagyon lecsökkenti, hogy max ötig tudok dolgozni.
    Drukkolok neked, hogy minél előbb találd meg álmaid állását!

    VálaszTörlés
  3. Tarts ki! Majdcsak lelsz. Én szurkolód vagyok! :)

    VálaszTörlés
  4. Andi, de jót mosolyogtam azon az első mondatodon, mert ez még így nem fogalmazódott meg bennem. :) Az idézetet köszi, nem ismertem még.
    Erika, na igen, szeretem én is azokat a magabiztos kijelentéseket, akik azt mondják, hogy aki akar, az talál is munkát.. (mondjuk így van, minden csak idő kérdése)
    MJ, köszi. Kitartok természetesen, a szurkolás rám fér.

    VálaszTörlés
  5. Kedves Dius!

    Nagy dolog az álláskeresés.:-))) És sajna én elhiszem, hogy rettentő sok idő! Amit nagyon ügyesen csinálsz: AZ tényleg az, hogy ( az okosok szerint - meg én is ezt tanítottam a főiskolán a diákoknak a német órán) hogy a személyzetist mindig név szerint kell megemlíteni-megkeresni. No meg hogy lehet"vak-leveleket" is kiküldeni a személyzetisnek egy-egy olyan cégnél, akihez csak szeretnél bekerülni. Sosem lehet tudni, még ha nem is hirdettek állást, lehet napokon-heteken belül kell nekik valaki...és a te pályázatod ott van!:-))))

    (Én anno a fösulira igy kerültem be egyszer egy évre, aztán meg megint egy félévre.:-) No meg tartom velük a kapcsolatot a mai napig is.

    Szóval annak meg meg van ugye az elönye, hogy otthon vagy...Te is leirtad.

    Én szeretek itthon lenni ( bár néha tele vn a hócipöm.:-)) És nem tudom majd hol tudok újra állást keresni és találni, ha majd egyszer újra dolgoznom "kell". Vidéken még behatároltabb az egész.:-((

    Na de addig még elfolyik egy kis viz a Dunán!

    Kivánok neked eröt, kitartást az álláskereséshez...és ne add fel, mert minden rosszban van valami jó!:-))

    Legyen szép napod!

    VálaszTörlés