2013. jan. 16.

Minden napra valami

Azt hiszem, az a legjobb abban, hogy épp most lettem munkanélküli (ha már kell, hogy találjak benne valami jót is), hogy éppen most kellettem a gyerekeimnek egy kicsit jobban az átlagosnál.
Eriknek voltak/vannak nehézségei a tanulással. Most van idő rá, hogy kicsit jobban odafigyeljek, hogy elmagyarázzuk, megcsináljuk együtt. Kerestem neki internetes feladatokat is, hogy ne legyen olyan nagyon "tanulásszaga" a dolognak. Azt hiszem, az odafigyelést és a törődést értékeli és hálálja meg igazán, és matekból már egy kisötöst és egy nagyötöst is beszerzett azóta. Ami ezen túl van, az az őrült pörgés, és igazságérzet, azon kicsit más úton csiszolgatunk, ezt még keresgélem, melyik is a legjárhatóbb. Bár már sejtem... abból, hogy vasárnap este elrejtettem a tolltartójában egy kis levélkét. Hétfőn délután ahogy kijött a suliból, máris újságolta, hogy megtalálta. "És örültél neki?"-kérdeztem. "Ez tartott életben egész nap. Végig itt volt a zsebemben." (sajnos ott is maradt, én meg kimostam, úgyhogy ezt nem fogom tudni neki eltenni emlékbe) Szóval, most azt gondolom, ha kicsit "túlszeretem" (tudom, hogy ez nem létezik, de jól érzékeli mire gondolok), akkor az mindenképpen a javára válik.
Rolinak még mindig vannak nehézségei az önállósággal és úgy egyáltalán az egész iskolai intézményrendszerrel. Rettenetesen elfárad, és szétszórt. Nem csak a leckét felejti el, hogy mi, de fogalma sem volt róla, hogy amikor a szünet után visszavitte a tesicuccát, akkor milyen zsákba raktuk bele. (így most odaadtam neki a régi ovis zsákját, mert az ismerős lesz biztosan) Nem nagyon tud elszakadni Eriktől, pedig azért szeretné is. Tegnap a szülinapját sikerült végigsírnia. :( Megnézte a videót, amit csináltam róla, és zokogott, hogy "Hihetetlen, hogy ennyi idő eltelt". Aztán zokogott, mert kapott egy kalózhajót, amit nem tudott összerakni. Estére pedig már ott tartott, hogy majdnem attól is sírva fakadt, ha ránéztünk. Ma voltunk a szülinapi Burger Kingezésen, aminek nagyon örült. Hazafelé még volt elintéznivalónk a T-vel, így megálltunk az egyik T-pontnál a Vértes Centerben. Balázs és Erik ment csak be, mi, többiek kint maradtunk.  Roli várakozás közben elaludt. Itt nem tudta Balázs elintézni, amit akart, így átmentünk a másik T-pontba, a Tescohoz. Roli ott ébredt fel, akkor, amikor már Balázs és Erik újra nem volt a kocsiban. Körülnézett, és nagy, csodálkozó szemekkel kérdezte: "Ez hogy lehet? Ideteleportáltunk?" Hazafelé pedig már sírt, mert szerinte az Erik nem tiszteli őt, csak ő az Eriket. Hogy nála hogyan fogom ezeket megoldani,még fogalmam sincs, de rájövök..
Patriknak pedig a lehető legjobbkor jött, hogy kevesebb "teher" van rajta itthon, mert úgy egyébként meg a helyzet fokozódik. Jövő héttől csak pénteken tud hazajönni kettőkor, a többi napon háromig-négyig suliban lesz. Kezdődik a matek előkészítő. Ami amúgy az ő érdekük (főleg, hogy vizsgáznak is matekból év végén), de biztos nagyon fárasztó lesz. De jó ez most neki, hogy nem kell a kutyákkal foglalkoznia, nem kell a tesóit hazavárni. Vannak dolgok, ami miatt egyre nehezebb vele, néha elviselhetetlen beszólásai vannak, és még mindig nem szoktam meg azt a fura fanyar angol humorát. De most, hogy többet látok, hallok, érzékelek belőle, azért lényegesen jobb a helyzet.
Balázs pedig minden elképzelésemet felülmúlta mostanság. Még álláshirdetéseket is olvasgat helyettem. :)

Mindenesetre azt most leszögezem, hogy nincs több időre szükség, ami kellett, az megvan. Felismertem, megoldom. Mehetünk tovább. (a végtelenbe)

5 megjegyzés:

  1. Jó ott lenni nekik, értük! Én szinte állandóan a lányokkal voltam,míg mindketten velem jöttek az oviba, és mégis úgy éreztem, minden az életem, csak éppen nem tudok úgy velük lenni, ahogy szerettem volna. Most, hogy Anna iskolás, rendesen örömmel tölt el, hogy tanulnia kell, hegedűt gyakorolni, mert délutánonként sokat lehetek vele, vagy legalább körülötte, mellette, és mindenképpen érte:)( Önálló, de még csak elsős:), és bár fárasztó, mégis ebből töltekezem.)
    AZt gondolom, hogy mire tényleg újra elengedheted egy kicsit a fiúkat, már lesz is állásod, és minden megy tovább...semmi sem történik véletlenül!
    :)

    VálaszTörlés
  2. Akkor most már jöhet a munka. Kívánom, hogy rád találjanak!!! A fiúk meg egészen biztosan profitáltak a mostani nehéz helyzetedből.
    Kitartás! Drukkolok nektek!

    VálaszTörlés
  3. Mert soha semmi sem véletlen! :)) Eszter

    VálaszTörlés
  4. Júlia, igen, egyformán gondoljuk.
    Dominika, köszi, meglátjuk hogy alakul.
    Eszter, és ha véletlenül az lenne, akkor is találnánk neki értelmet.. :))

    VálaszTörlés
  5. Nekem is Eszter gondolatai jutottak eszembe. ;)

    Lehet, hogy a munkával, nagy terhet vállaltál magadra, így most kispadra kerültél, hogy kipihenhesd magad, feltöltődj, az elkövetkezendő időszakra.
    Addig viszont a családod profitálja a meglévő, vagy akár fölös-energiáidat, akiknek most rád van szükségük, és ez szerintem mindennél többet ér...
    :)))

    VálaszTörlés