Ilyen legyen

Van az a babona, vagy hiedelem, vagy mi, hogy amilyen az év első napja, olyan lesz az összes többi is. Hát legyen ilyen, én nem bánom. (és ha így lesz, év végére meglepően szárnyalni fogok az energiától és a boldogságtól)
Úgy kezdődött, hogy reggel ugye együtt kávéztunk. Ketten. :)
Aztán közösen főztünk. Vagyis hogy én inkább a konyhalány voltam, Balázs pedig megfőzte az ebédet. Lencsét, malacot, ahogy azt kell, mert semmit nem bízunk a véletlenre. Még a levesbe való csipetke is fúziós munka volt, én gyúrtam, ő csipkedte. :)
Délután nem csináltunk semmit, csak úgy voltunk, kutyáztunk, tévéztünk, beszélgettünk.
De a lényeg csak ezután jön. Mert ma este végre rászántam magam, hogy írjak azoknak az ismerőseimnek a facebook-on, akikkel egyébként jóban vagyok, de nem napi kapcsolatban.(a napi kapcsolatok már rég tudják a hírt) A segítségüket kértem munkakeresésben. Őszintén mondom, hogy nagyon nehezen szántam rá magam, mert cikinek is éreztem, meg attól is féltem, hogy majd úgyis mindenki magasról tesz az én üzenetemre. De azért legyőztem magamban ezt a ciki-érzést, mondván, nincs mit szégyellenem, és minden segítségre szükségem van, és szépen megírtam. Egyesével elküldtem azoknak, akiknek gondoltam.
Nem telt el egy-két perc csak, és máris érkeztek a válaszok. Nem, senki nem tudott azonnal munkát ajánlani, de kedvesen együttérzésüket fejezték ki, és megígérték, hogy észben tartják a kérésemet, és szólnak. Megosztották, kiírták, és ötleteltek.
Hihetetlen érzés volt látnom, hogy még csak ennek az évnek az első napja van, és máris ilyen sokan fognak össze. Ezúttal azért, hogy nekem segítsenek.
Úgyhogy visszatért a hitem abban, hogy lehet itt még jobb világ. Csak össze kell fogni érte. :)

A többi 364 se legyen rosszabb...