...továbbtanulásos móka, amibe hála az égnek még az idén nem esünk bele. Mármint úgy véresen komolyan. Azért természetesen szemem-fülem nyitva, és figyelek. Mert ahogy változnak a dolgok, azokat szépen le kell reagálni nekünk is majd. Egyáltalán nem irigylem azokat, akik most nyolcadikosok, esetleg tizenkettedikesek egy gimnáziumban, azt hiszem, ők vannak a legnehezebb helyzetben.
Meg a szüleik. Mert én most azon gondolkodom, így, egy évvel a középiskolába felvételizés előtt, hogy ha úgy marad a helyzet, ahogy most van a felsőoktatás terén, akkor mit is fogok mondani az egyébként jó eszű, szorgalmas gyerekemnek? Bocs, fiam, de hiába minden... nem tudom kifizetni neked? Vagy mondjam neki, hogy vegyél fel hitelt, és tanulj? Vagy mondjam, hogy dolgozzon meg érte ő is? Egyik sem jó megoldás.
Egészen a mai napig úgy voltunk a továbbtanulással, hogy Patrik majd egy gimnáziumba megy, ahol emelt szinten fog érettségizni, és a négy gimnáziumi év alatt megszerzi az angol és a német (minimum) középfokú nyelvvizsgáit. Úgy gondoljuk, abszolút alkalmas lenne ezekre, nem jelentene plusz terhet, és igazán nincs elkötelezve egyetlen érdeklődés felé sem, mert még mindig él a programozói vonal is ugyanúgy, mint hogy töritanár legyen.
Na de most én elkezdtem kardoskodni amellett, hogy gondoljuk ezt újra... és menjen inkább egy szakközépiskolába, ahol, ha majd minden kötél szakad, akkor az ötödik, hatodik évben még maradhat szakmásodni. Mert jelen pillanatban én azt mondom, képtelenség, hogy finanszírozni tudjuk a főiskolai/egyetemi éveit. Mert egy dolog a tandíj... mellette ugye élni is kell. Lakni, utazni, enni, ilyesmi. Azoktól, akiknek most van egyetemista gyerekük tudom, hogy egy teljes havi fizetést elvisz egy egyetemista akár. Vannak, akik dolgoznak suli mellett, de egyre kevesebbeknek jut munka. A hitelből diplomázás meg egy csapda szerintem. És ugyanoda vezet, ahova a devizahitel-dömping vezetett.
Tudom, hülyeség ezen gondolkodni, mikor még van időnk... de felteszem, minden szülőben megállt az a bizonyos "ütő" egy pillanatra a felsőoktatási hírek hallatán. Ráadásul tényleg... már csak egy év van hátra, hogy kitaláljuk, mi lehet az, amivel nem lövünk túl nagy bakot. Ha még egyáltalán van ilyen.
Szerintem az, hogy mivel nem lövünk bakot perpill. kitalálhatatlan...sőt ami egyik évben még jónak tűnik a másikban már nem biztos, hogy az. Ismerve Patrik képességeit,meg egy picit belelátva a felsőbb szintű oktatásba, szerintem simán mehet gimibe. 5.6. év a szakmával gimi után is járható (de több szakmából választhatsz és talán a nyelvi alapok is meglesznek, szakközépiskola ma már nem ad szakmát, muszáj lenne maradnia ott is tovább, viszont már most kellene szakirányt találnotok. (szerintem)
VálaszTörlésIgazad van, főleg abban, hogy évről évre változik. A szakközépiskolás gondolatom olyasmiből is fakad, hogy én pl. mindig elfecsérelt időnek gondoltam a gimit (tudom, már nem olyan).Másrészt, ha ilyen marad a felsőoktatás (vagyis olyan lesz, ahogy tervezik), akkor rengeteg lesz a szakosodni vágyó egykorú. És szerintem mindig előnyben lesz a "saját nevelésű" gyerek az adott helyen a máshonnan jövővel szemben. Na de ez majd kiderül...Ha előbb nem, hát majd menet közben. :)
VálaszTörlésEzt a bejegyzést olvasva nagyon sok gondolat átfutott a fejemben. Az, hogy szerintem mindenképpen gimnáziumba kellene járnia egy olyan fiúnak, akiről a szülei úgy gondolják, hogy két középfokú nyelvvizsgát sikerülne megszereznie (én pl. egész ált.suliban kitűnő voltam, de "csak" egy sikerült:) meg az, hogy a programozáshoz való érzék is ritka kincs, mert nagyon megszenvednek vele az emberek az egyetemen, de utána a legjobban fizetett szakmák között van (még a diákmunkás oldalakon is dömpingben keresik ezt a terültet) és ez szerintem nem fog változni az idővel sem, de ha nem is programozás, akkor is a reál tárgyak kifizetőbbek, azt még a kormány is jobban támogatja most. :) Ezt már csak az orientálódás miatt írtam. Na meg ki tudja, lehet a legjobbak közt lesz, aki államilag bekerül. :) Mindenesetre ha a felsőoktatást választjátok és bakot lőttök, még mindig egyszerűbb a másikat újrakezdeni később, mint fordítva és a kulcs szerintem ez. S ha megengedsz még egy személyes véleményt, én nagyon hálás vagyok a szüleimnek, hogy mindig a diploma felé irányítottak és ami most a kezemben van már, elvehetetlen értéknek érzem. Persze ehhez jól is kell választani. Megpróbáltam összefoglalni, csak egy véleményként, remélem nem vetted rossz néven. :)
VálaszTörlésZsanett
Nálunk a legtöbb egyetem tandíjmentes. Kivétel az ún távút, levelező.
VálaszTörlésNem sokkal a bejegyzésed elolvasása után találtam egy cikket arról, mennyibe kerülnek itt Szlovákiában a magán középiskolák. A legtöbben 250-300 euró a tandíj havonta, de láttam olyan angol nyelvű gimnáziumot (főleg diplomaták, külföldi üzletemberek gyerekei számára), ahol a tandíj 9000 euró évente!!! Sajnálatos, hogy igazán jó iskolához egyedül pénz kell, nem ész, nem tehetség. Egynél olvastam ösztöndíjról tehetséges gyerekeknek, a többinél esély sincs rá, hogy a gyerek oda bekerüljön :-(
Zsanett, épp ellenkezőleg, köszönöm, hogy megosztottad velem a véleményedet. Alapesetben mi is a diploma felé orientáljuk őt, de két lábbal járunk a földön... De ezt majd meglátjuk úgyis, addig még sok víz lefolyik a Dunán, mire ez nálunk aktuális lesz.
VálaszTörlésSW, hát az utolsó előtti mondatodban nagyon nagy igazság van. :)
Én igazán nem akarok akadékoskodni, de... :) a továbbtanuláshoz valóban pénz kell, az tény, de sokkal inkább ahhoz, ami már szóba is került, vagyis a máshol éléshez, az viszont akkor is így van, ha van tandíj, ha nincs. A legnagyobb egyetemek államiak és a keretszám csökkentése miatt valóban baromi nehéz bekerülni, nyelvvizsga és emelt szintű kell hozzá, ami azért nem lehetetlen és lássuk be, azután csak sokkal-sokkal többet kell majd tanulni. Azon, hogy lesznek olyan szakok, amik csak fizetősön indulnak, én is nagyon felháborodtam.
VálaszTörlés