Törj ki a csendből....

, a sötétből... És az ő esetében még egy csomó minden másból. Szegénységből, közmunkából, előítéletekből.
Az idén először fordult elő, hogy úgy néztem az x faktor fináléját, hogy mindegy volt nekem, hogy ki nyeri meg, Timi is, Gergő is egyformán szimpatikusak voltak nekem, mindkettőjüket nagyon tehetségesnek és szorgalmasnak gondoltam. Egészen más volt így nézni, mint amikor keményen drukkoltam az elmúlt években (hehe, amúgy mindig a nyertesnek..). Néztem és hallgattam őket, velük potyogtak a könnyeim is, és velük mosolyogtam.
És végül Gergő lett, aki megnyerte, és ezzel azt hiszem, végérvényesen megpecsételődött a sorsa, már ami a közmunka-programból való kitörést jelenti. Én nem bánom, hogy így lett, főleg, hogy úgy érzem, ez a fiú annak ellenére, hogy olyan élete volt, amilyen, (vagy épp ezért) egy nagyon tiszta lelkű ember. Mondjuk ugyanilyen tiszta és romlatlan Timi is, aki ugyan most nem nyert, de szívből kívánom neki, hogy ott folytassa, ahol most abbahagyta.
Véget ért tehát az x faktor az idénre. Elárulom, már most, így jó előre, hogy a következő évben is nézni fogom, és végre a gyerekszobában is lesz egy olyan tévé, ahol normálisan lehet hallani majd (de pssszt).

És nagyon nagy szerencse, hogy nekem ma este nem kellett énekelnem. Még a beszéd sem a szívem csücske most.