Nem beszélek, gondolkodom

Ritkán, de velem is előfordul, hogy nincs mondanivalóm. Ami ugye nem azt jelenti, hogy épp semmire sem gondolok, és semmin nem gondolkodom. Gondolkodom a karácsonyon, hogy lesz, mint lesz. A legfontosabb az ajándék-kérdés. Mert olyan lenne jó, aminek nagyon örülnének. De-  hogy jó, vagy nem jó azt nem tudom- nincsenek vágyaik. Patrikot ma megkérdeztem, mit szeretne karácsonyra. "Egy jó vacsorát"- válaszolta. Hát persze, szívmelengető az egyszerűsége, de néha olyan jó lenne, ha mondjuk konkrétan azt mondaná, hogy kérem ezt és ezt a könyvet. Mert akkor tudnám, hogy azon kell már csak gondolkodnom, hogy mikor és hol veszem meg. És ha minden kötél szakadna azzal kapcsolatban, hogy nincs idő elmenni, akkor megrendelhetném az internetről is.
De így van ezzel Erik és Roland is. Ők ugyan mondogatják, hogy bayblade-et, vagy lego ninjago-t kérnek, de ez is ennyi csak. Nincs más vágy. Pedig úgy szeretném őket meglepni valamivel, aminek nagyon-nagyon örülnek. De ezen gondolkodnom kell még.
Balázs sem egyszerű eset. Meglepni meg aztán...
De ezen túl még az is roppant bonyolultnak tűnik, mit hogyan fogok megcsinálni, elintézni, eljutni. És már nem izgat, hogy nem lesz patyolat tisztaság a lakásban. Sőt, örülni fogok, ha épp sikerül majd felporszívózni is, meg felmosni is.
Na de majd lesz ám, ahogy lesz, mint mindig.