2012. dec. 2.

Még nem is meséltem...

A hétköznapokon, amikor dolgozom, (és ez a hétköznapok nagyon nagy többségén így van) akkor munka közben szól a rádió. Amíg volt a régi Neo Fm, addig őket szerettem hallgatni, azóta pedig általában a Music Fm-et. (Figyelem, az írás virtuális reklámot tartalmaz!)
Szeretem reggelente az Önindító-t is, pedig a régi Bumeráng reggelek után (ami azért az utóbbi egy évben már néha fájdalmasan erőltetett volt) azt hittem, nincs is tovább jó reggeli műsor. De legjobban a délben kezdődő Call Centert szeretem. Ha délutános vagyok, akkor majdnem végig hallom, ha délelőttös, akkor csak egy órácskát belőle. De mindegy, mert akármennyi jut is belőle, mindig jó. :)
Egyszer, még nem sokkal a tanév kezdete után könnyekig hatódtam egy telefonálástól. Szó szerint folytak a könnyeim, ami elég ciki volt, mert naná, hogy olyankor jött egy vásárló. :) Szóval, a műsor egy afféle kívánságműsor-féle, de nem a szokásos módon, hanem Kata, a kedveshangú műsorvezető felhívja az illetőt, akinek üzenni szeretnél, és elmondja, amivel megbízod. És aztán persze még zenét is játszik, amit kértél neki. Akkor egy kisfiút hívott, akinek az anyukája kérte meg erre Katát, mert tudta, hogy örülni fog neki. És tényleg... annyira helyes volt, ahogy örült. Nyilvánvalóan egy barátjával volt, és jó hangosan suttogta neki, hogy a "Mák Kata az a rádióból." Igazi leplezetlen öröm volt a hangjában, elmesélte, hogy az anyukája megengedte neki, hogy hazafelé megálljon a játszótéren, és körülbelül nyolcszor is elismételte, hogy mennyire jó, hogy Kata felhívta őt.
Már jó sokszor elhatároztam, hogy majd én is meglepek egy ilyennel valakit. Balázst szerintem egyszer mindenképpen meg fogom lepni, amikor majd nem dolgozik dél és kettő között. Olyan kíváncsi lennék rá, hogy mit mondana meglepettségében. :))
De egyébként azért is jó műsor ez, mert kiderül, hogy minden látszat ellenére azért egy csomó tök jó fej ember él a világban. Akik felhivatják a kollégájukat, csak hogy megmosolyogtassák, akik üzennek a barátnőjüknek/feleségüknek, barátjuknak/férjüknek.
És hát... nem én lennék, ha nem vallanám be, hogy már eszembe jutott az is, hogy vajon én meg tudnék e szólalni egy ilyen meglepetéstől? Lehet, hogy hallgatnék, mint a csuka, ha egyszer csak azt hallanám, hogy "Szia, én Mák Kata vagyok a Music Fm-ből, és ez itt élőben a Call center..." :D :D


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése