2012. dec. 20.

Már csak egyet

kell aludni, és utána lesz egy csomó szabadnapom. Fergetegesen jó érzés, mert nyár óta nem volt ilyen. Nem tervezek semmit, szóval nincsen arra vonatkozó tervem, hogy mi mindent fogok megcsinálni. Azon mondjuk már gondolkodtam, hogy miket fogok főzni. Meg milyen filmeket fogok megnézni. Meg hogy ebéd után lehet, hogy lefekszem majd, mint ezer évvel ezelőtt, mikor még a gyerekek kicsik voltak.
Cseppet sem bánom majd, hogy nem kell hatkor (hat tíz-hat tizenöt) kelni, és szendvicset gyártani, buszra siettetni a gyerekeket. Azt sem bánom egy cseppet sem, hogy nem zárás előtt egy kicsivel tudok majd beesni a zöldségeshez, már sötétben. Meg azt sem bánom, hogy nem kell menni sehova majd. Főleg nem időre.
Ez az igazi karácsonyi ajándék nekem. Ez a tíz nap, amit itthon lehetek.
Talán az sem érdekel majd, ha Patrik és Erik napjában ötször össze fognak verekedni, olyanokon, hogy van e rajta sapka. Meg talán az sem érdekel majd, ha bent esznek a szobában.
Már csak egyet kell aludni. :)

Még valami... már csak egyet kell aludni, hogy itt legyen az új korszak. :) Semmi világvége... (ahogy azt Erik fiam hiszi a nullsíkos történetével együtt). Csak egy új dimenzió. Mondjuk úgy, hogy szép, új világ. El ne rontsuk a négy féléssel, amit az okoz, hogy mi lesz velünk, meg a nagy komolytalansággal, amivel a félelmet leplezzük. :)

1 megjegyzés: