2012. dec. 5.

Kétjó

Délután még nagy optimistán azt gondoltam, hogy majd akkor ma este jól megírom a szavas történetet, és azt jól elnevezhetem Mikulás-ajándéknak nektek. Csak aztán kiírtam a szavakat egy cetlire, és hát... na, ezen még gondolkodnom kell egy kicsit. :D
Helyette elmesélek két jó dolgot máról. (a nem jókat meg megtartom magamnak) Az első egy nagyon rövid történet. Ezer éve ismerjük egymást,és ezer éve tudok róla olyan dolgokat is, amiket normális esetben az ember nem beszél meg senkivel.  Erre ma jön egy sms: "Szia. Elsők vagyunk az örökbefogadási listán." Orbitálisan nagy titok volt, ahogy később megtudtam. Mondjuk érthető, annyi sok kudarc után azt hiszem, én is nagyon csendben várnám a csodát. Ti nem tudjátok, kik ők, és azt hiszem, nem is változtatna semmin, ha nevük, vagy akár arcuk lenne, de mivel a december egyébként is a csodák hónapja, hát reménykedjünk velük együtt, és drukkoljunk nekik nagyon, hogy megtörténjen a csoda, és most már nagyon hamar család lehessenek. :)
A másik jó pedig egy vásárlómhoz kötődik. Tavaly is ugyanezen a napon jött. És ugyanazt vette, amit most. Mert a fiának holnap születésnapja lesz. És minden évben kap egy nadrágot, a zsebében egy Mikulással, ha már a Mikulás hozta őt. A néni 87 éves. Ámulatba ejtően friss testileg-szellemileg. Sikerült el is szégyellnem magam, hogy én meg itt micsoda egy puding vagyok, mikor ő ma ablakot pucolt, és függönyt mosott. Mondom, 87 éves. Gondolom nagyon örült neki, hogy emlékeztem rá tavalyról, a nadrág méretére is, meg arra is, hogy akkor mesélte, hogy még mindig jár a szomszéd faluba gondozni a gyümölcsöst. Ás, kapál, gazol, mindent, amit kell. Örömében pedig mesélt vég nélkül. Pillanatok alatt kiderítette, hogy kinek a dédunokája vagyok (tündéri asszony volt a Hollósi néni), ki a férjem. A világ kicsi, és én ámulva hallgattam, ahogy mesélte, hogy még kislányként a férjem nagymamájával (aki szintén kislány volt) mentek a szíjgyártóhoz, mert: "Ilike néni küldött neki levelet." Ilike néni az én férjem dédimamája volt, aki nekem is, neki is csak egy név, és csupa misztikum. Ma egy pillanatra olyan igazi volt. :)
De a néni azon túl, hogy ismer itt mindenkit, és szerintem napokig tudna mesélni, meglepően "képben" van a mai dolgokról.  És a nyáron koncerten volt az Arénában. Most pedig a fiától dvd-n megkapta a koncert anyagát, ami valami csoda.
Határozott véleménye van a politikai helyzetről, a gazdaságról.
"Csillagom, én 1925-ben születtem, 67 éves koromig dolgoztam főállásban, de most nem kezdeném újra, pedig a háború után nagyon nehéz volt."
És a legjobb, hogy amikor elköszönt, azt mondta, a viszontlátásra csillagom, nem pedig azt, hogy "jövőre is jövök, ha megérem." Szóval, lehet ő intő példa akár előttem, hogy ha neki ilyen energiája és életkedve van közel 90 év minden tapasztalatával a háta mögött, akkor én igazán talpra állhatok még bármikor. :)

6 megjegyzés:

  1. Lehet, hogy ennek a látogatásnak fontosabb célja volt, mint gondolod. Néha a sors elénk sodor olyan embereket, akikről példát vehetünk, lélekben felkarolnak minket általuk sikerül újra erőre kapnunk a folytatáshoz.

    VálaszTörlés
  2. Örülök, hogy jó dolgok (de még milyen jók) is történtek tegnap.

    VálaszTörlés
  3. Örülök, hogy megosztottad velünk...
    - engem nagyon elgondolkodtatott.
    ;)

    VálaszTörlés
  4. Én is köszönöm ezt a posztot! A néni nagyon helyes lehetett. És remélem, az ismerősödékkel is minden rendben lesz.

    VálaszTörlés
  5. :) És ma folytatása is volt a történetnek, jött a néni cserélni amit vett. És újra lenyűgözött. :)
    Többek között azzal, hogy a férjemről már alig négyéves korában is megállapították, hogy "ez egy olyan okos gyerek, még sokra viszi majd". :)

    VálaszTörlés
  6. de jó ez a néni. nap mint nap hallgatom anyósom, aki csak arra készül, hogy már vége legyen, azért takarít, ad fel csekket, tesz rendbe kertet, hogy majd ne hagyjon maga után rumlit. ahelyett, hogy élne.

    VálaszTörlés