2012. dec. 26.

Ez is hozzátartozik

...avagy görbe tükör rólunk, emberekről. Meg a karácsonyról.
Mert vannak (hála Istennek) jó sokan, akik tényleg úgy élik meg, hogy amikor Áldott Ünnepet kívánnak, akkor egy pillanatra elcsendesedik az ember, mert érzi az őszinte szeretet ebből a két szóból is, és tudja, hogy komolyan így is gondolja.
De vannak jó sokan, akik a jókívánságokat is hobbiból osztják. Mindegy, hogy mit mond, lényeg, hogy jó sokan hallják-lássák. Képesek a cél érdekében megjelölni az embert a bugyuta fotókon a facebook-on, és aztán odakommentelni, hogy boldogot. Ettől aztán olyan igazán őszinte lesz az egész, nem? Nincs gond azzal, hogy emailben, facebook-on, sms-ben érkezik a jókívánság, mert hiszen a huszonegyedik században élünk, és ez egy tökéletesen elfogadott kommunikációs forma. De azért lehet ezt kultúrember módjára is tenni.
Na és vannak azok a kedvenceim, akik egész decemberben osztják az észt arról, hogy a karácsony nem az ajándékokról szól, meg a vásárlásról, sőt, egész évben hallgatom tőlük, látom tőlük, hogy "le a multikkal", és "csakis hazait a termelőtől", aztán érkeznek a karácsonyi fotók.... Hát igen... a fa alja pedig telis-tele műanyag játékkal. Én is megveszem, megvettem, mert az én gyerekeim is ugyanolyan gyerekek, mint bármelyik másik, és mindig arra vágyik, ami épp divat. A bayblade is kínai. De tőlem soha nem hallott olyat senki, hogy ne vásárolj a multinál, vagy épp csakis magyart vegyél. Ráadásul látom, hogy minden nehézség ellenére sem tanulunk a leckéből. Egész játékboltokat vásároltak meg családok, csak hogy minden kívánság teljesüljön. Nem vagyok irigy, bár sosem sikerült minden kívánságot maradéktalanul teljesíteni... igaz, mindig úgy gondoltam, hogy mindent nem lehet és nem is szabad teljesíteni, mert annak a vége félelmetes lehet.
És akkor nem beszélve arról, hogy hányan adósodtak el most mindenféle átgondoltság nélkül. Írtam már, hogy a mi tévénk is hitelre van. Ahogy a tavalyi is úgy volt. 0 %-os THM-mel, ez is, meg az is. És tényleg nulla. Nincs apróbetű, nincs kezelési költség. Tíz egyenlő részletben fogjuk kifizetni a vételárat, se többet, se kevesebbet. Ezért vettük így. A banknak ebben a konstrukcióban az lenne az üzlet, ha azt a hitelkártyát, amit már március környékén postáznak aktiválnánk és használnánk, de nem fogjuk. Na de... ismerek én olyat, aki xbox-ot vett a gyerekének karácsonyra. Hitelre. És kölcsönkért az önerőre. Na ez nekem az átgondoltság nélküli eladósodás. Mert ha most nincs önerőre, akkor hogyan és miből fogja fizetni havonta? Ráadásul két helyre kell, mert az önerőt is vissza kell fizetni annak a valakinek...
Na és akkor még ejtsünk szót a kajáról. Mert anélkül sem lehet szó nélkül elmenni, amit mi az ünnepek körül művelünk a boltban. Ami ugye (nagyon helyesen) ilyenkor kettő és fél napig zárva lesz. Ebből egyenesen következik, hogy az ezt megelőző napon mindenki pánikszerűen vásárol ötször annyit, mint kéne. Mondjuk kenyérből. Ami aztán megy a kukába, mert mire vége az ünnepnek, már savanyú, vagy penészes, vagy mittudomén. Amikor szombaton vásárolni voltunk, a halaspultnál kígyózó sor állt. Ott, ahol egyébként normális napokon ember sem jár. És képesek lettek volna megverekedni azért, mert valaki nem a sor végére állt. (csak úgy a karácsony szellemében). Nálunk tej és víz lett pluszban beszerezve, ne szoruljunk meg. Kenyeret például egyáltalán nem vettünk, és nem is ettünk. Senkinek nem jutott eszébe. Halat pont annyit, amit megettünk, tegnap kacsát és csirkét sütöttünk, ma pedig pulykát. Kevés maradék van. Pont annyi, hogy holnap még nem kell főznöm.
Egy biztos... örülök neki, hogy én továbbra is megmaradtam ilyen kis egyszerűnek. Akinek kellemes ünnepet kívántam, annak őszintén ezt is kívántam.

(és azért még a végére csak ideírom, mielőtt valakit megsértek, hogy a véleményem tökéletes általánosítás, és nem szól senkiről sem... főleg nem a jelenlévőkről, akik, mint tudjuk, mindig kivételek)

5 megjegyzés:

  1. Drága Dius! Mindig is szerettem olvasni a soraidat, mert általában annyira egyetértek . Mint most is :) És remélem most, hogy nálunk is egy újabb korszak/esemény előtt állunk hátha újra többet érek ide Hozzád. :)

    VálaszTörlés
  2. hát idén, igen elcsúsztunk a kajával, ilyen még nem volt, hogy vendégek jöttek volna karácsonykor, nem baj, szombaton sem főzök
    (holnap nem leszünk itthon)

    viszont a játékoktól, komolyan herótom van: három gyerek hat helyről ajándék ki lehet számolni.

    Még nem tudom, hogy fogom anyunak beadni, de szülinapra, névnapra pénzt fognak kérni (ha 200 Ft 200 Ft), tőlünk kapnak egy kis ajándékot és kész.
    Cserébe év végén kb összejön az X-box, meg a kinect fele, a többit meg karácsonyi ajándékként pótoljuk

    (vagy három-négy havonta kidobok egy zsáknyi törött/megúnt játékot)

    nálunk a ruha, a csoki nem ajándék, természetes hogy van, divatozni meg még kicsik

    Boldog új évet!

    VálaszTörlés
  3. Fuvalla, hú, de örülök Neked. És ahogy bekukkantottam hozzád, úgy meg aztán még jobban. De jó... :)
    Dominika: :)
    Ildikó, ezeket én is átéltem, mikor mindenki legalább egy játékot akart venni. Mondjuk én igen hamar mondtam azt, hogy inkább egy nagyot közösen, mint sok apróbb marhaságot. Most pedig már az ajándék szülinapokra, névnapokra vagy élmény (Burger King, élményfürdő, állatkert, stb.), vagy valami, amire szükségük van épp. Persze mindig akad egy-egy egyéb is, de egyre ritkább.
    Nálunk simán elfogadták, amikor azt kértem, ne vegyenek a tengerbe vizet már, sőt, néha megkönnyebbülés is, hogy nem kell törni a fejüket. :) Boldog új évet nektek is. :)

    VálaszTörlés
  4. Ahogy nőnek a mieink is most már nálunk is egyre inkább az van, hogy valami nagyobbat kapnak közösen a családtól. Mi, (Feri meg én), inkább szeretünk élményt adni, elmenni valahová, ahová ők szeretnének. És már Milán a maga 3 évével is érzi ezt, mert ő ugye strandra szeretne menni a szülinapján, Mátéval meg korcsolyázni akartunk menni, csak beteg volt, de majd pótoljuk.
    És szerencsére ők még a ruhának is örülnek:)

    VálaszTörlés