2012. dec. 22.

Aki nélkül

az idén még a karácsony is elmaradna, az bizony nem én vagyok, hanem Balázs. A tegnap történtek tökéletes igazságához hozzátartozik, hogy először azt gondoltam, el sem mondom neki, majd csak az ünnep után. Mert legalább az ő karácsonya legyen jó, ne szomorítsam el. Azt gondoltam egy röpke félóra-óra erejéig, hogy leszek én elég erős ehhez, hogy el tudjam titkolni. Sőt, még haladékot is kaptam, mert naná, hogy még túlórázott is egy kicsit a nagy ünnepi hajrában.
De amikor öt órakor hívott, hogy indul haza, már nem tudtam tovább magamban tartani, és ott, a telefonbeszélgetés közben valahogy csak kibukott belőlem. És persze hogy el is sírtam magam. Az első reakciója az volt, hogy "Ezért sírsz? Igazi karácsonyi ajándék, hogy végre megszabadultál onnan." Ezen aztán kínkeservesen vigyorogtam egyet. Persze azért benne is motoszkált biztos a bizonytalanság érzése, mert két lábbal járunk ezen a földön, és tudjuk, hogy attól, hogy most nincs munkám, még nem egyszerűsödik le a munkakeresés, és lássuk be, az elmúlt két évben sem voltam a legkapósabb jelölt, bárhova jelentkeztem is.
De amiért igazán írom ezt a bejegyzést az az, hogy ugyan mindig tudtam, hogy igazi társam Ő (minden hülyeség ellenére, ami néha előtör belőle is... meg belőlem is). Valahogy észrevétlenül átvette az irányítást tegnap este és ma is. Nekem körülbelül arra volt energiám, hogy elbújjak egy sarokba, és jól kikeseregjem magam, mondjuk úgy egy hétre.. Ő pedig rettenetesen fáradt, az egész hét egy agyrém volt a munkahelyén, sok munka, sőt, rengeteg munka, ami egy csomó plusz problémát és fejtörést hozott magával. Ennek ellenére képes volt rá, hogy tegnap este, tíz perccel azután, hogy hazaérkezett, átlényegüljön, és levetkőzze a saját dolgait. Nem csinált látványos dolgokat, csak hagyott engem. Biztosított arról, hogy egy kicsit sem érzi úgy, hogy hibás lennék bármiben (mert én erre is gondoltam), hisz benne, hogy találok mást, jobbat, mert a hét szűk esztendő után a bőségnek kell következnie.
Ma pedig vásárlás volt beütemezve. Kissé elveszve voltam még ott is, nem sikerült túlságosan odakoncentrálnom a listára sem, amit még itthon megírtam, de gond nélkül átvette a stafétabotot. Mindketten tudjuk, hogy gyűlöl vásárolni. De most még a zöldségeket is ő válogatta össze, és méricskélte le.
És még megannyi apróság történt azóta, hogy úgy kibukott belőlem, hogy hogy jártam.
Hálás vagyok érte, hogy ilyen, amilyen. Mert most nélküle nagyon elveszett lennék. És szívből remélem, hogy  sosem kell majd ezt viszonoznom neki, mert az azt jelenti, hogy vele továbbra is minden a legnagyobb rendben lesz minden téren. :)

5 megjegyzés:

  1. Sajnálom Dius :( Remélem gyorsan rendbe jön minden!

    VálaszTörlés
  2. Kedves Dius!

    Annyi szeretet, szerelem sugárzik a soraidból, hogy a szomorú apropó ellenére jó volt olvasni és szomorkás mosolyra fakasztott. Szerencsés vagy, mert persze fontos dolog a munkahely és nem is könnyű találni manapság, de még ennél is nehezebb igazi nagybetűs TÁRSRA találni. És olyan jó, hogy neked ez megvan és védőburkot húz köréd a szeretetével. Így ismeretlenül is tisztelem érte. Azt a "dögöt" pedig- már bocsánat- aki egykor a főnököd volt csak sajnálhatod, mert az ilyen szívtelen, kegyetlen, lelketlen valakiket csak sajnálni lehet, mert például körülötte biztos nincs aki így szeresse, azért képes ilyesmire. ( a fejére húzhattad volna a kapott nadrágot, meg pulóvert :))
    Fel a fejjel, mindig minden okkal történik, ki fog derülni hamarosan, hogy ennek mi volt az oka. És csak jó jöhet. Kitartás és már csakazértis legyen szép a karácsonyod. Zsuzsi

    VálaszTörlés
  3. Olvaslak, csak nem írok :)
    Teljesen egyetértek Zsuzsival, egyrészt hogy Balázs és a Ti szerelmetek, kapcsolatotok, házasságotok nagy kincs, másrészt azzal, hogy minden okkal történik...
    Vannak dolgok, amelyekkel kapcsolatban évek óta várom, hogy kiderüljön, hogy miért volt úgy, ahogy...
    A munkahely kérdéséről már többször beszéltünk itt, értem én teljesen, azt is, hogy a nem jó is jobb, mint a semmi. Fel a fejjel, karácsony van, kapcsolódj ki aztán majd kiderül mi lesz..
    Boldog karácsonyt neked a körülötted élő csodálatos pasikkal :)

    VálaszTörlés
  4. Köszi, mágika. Remélem én is, hogy így lesz.
    Zsuzsi, köszönöm szépen a kedves soraidat. Remélem az ok valami jó dolog lesz... :)

    VálaszTörlés