2012. nov. 14.

Mai nap

Olyan jól indult. Délelőtt takarítottam, mostam, sütött a nap is..
Aztán úgy elromlott. És ilyen még sosem történt. Meglopták a fiamat. A legnagyobbat. Amíg ebédelt, valaki elvitte a kabátját. Csóri gyerekem végigkutatta az egész iskolát, mielőtt hívott engem. Olyan kis halálravált hangon mondta, hogy "nincs meg a kabátom", hogy bár az ő hangja volt sírós, az én könnyeim gördültek abban a pillanatban. "Ne mozdulj onnan, megyek!" Az iskola a munkahelyemtől kettő percre van. Ott állt az ajtóban, a nagy, kamasz fiam összezavarodva, tehetetlenül.
Felmentünk az igazgatóhoz, aki épp tárgyalt valakivel, így az igazgatóhelyettessel tudtam beszélni. Elmondtuk mi van, kértem, nézzük meg a kamerafelvételeket, hátha meglátjuk ki vitte el. De ott rögtön ezt nem tudták biztosítani, reggelre megnézik. Utólag tudom, hiba volt nem ottmaradnom, de akkor minimum annyira zaklatott voltam, mint a gyerek, aki végtelen zavarban állt mellettem, így elfogadtam Az igazgatóhelyettes próbált vigasztalni, mondván, mobiltelefont is találtak már meg. Még körbejártuk az iskolát újra, még a lány wc-be is bementem. De persze sehol. A kamerafelvételben reménykedhetnék, de nem nagyon van illúzióm, hogy tényleg látszik majd.
Tehetetlen düh munkálkodik bennem. Dühös vagyok valakire, akit nem is tudom kicsoda. Fáj, hogy meglopták a fiamat, jobban, mintha velem történt volna. Azt mondta, mindegy milyen kabátja lesz ezentúl, nem válogat. (mondjuk ez is egy teljesen egyszerű fekete pufis dzseki volt.
Az sem érdekel, hogy az elkövető minden bizonnyal egy gyerek. Mert minden bizonnyal neki ez az életforma a normális.

És akkor még mindennek a tetejébe Erik meghozta a magatartás hármasát. Csodás.

Úgyhogy nem bánom, hogy már este van.

8 megjegyzés:

  1. Annyira megdöbbentem mikor olvastam! Éppen a szülőin egy anyuka, ugyanilyen idegesen mondta nekem, képzeljam el, eltünt a fia dzsekije. Már mindenhol kereték, nincs meg...még ilyet! Hol élünk???? Dühös vagyok, elkeseredett, és csalódott! Már itt????
    Azért bízom benne hogy meglesz!

    VálaszTörlés
  2. Nagyon remélem, hogy nálatok is jól alakul majd a vége...
    Nálunk az első pár héten történt, hogy Lucám polárja nem volt sehol!
    (persze, aki ismeri a gyereket, tudhatja, hogy soha semmit nem hagyott még el, nagyon vigyáz a holmijára)
    Másnap aztán miután bejártunk minden apró zugot a suliban, megtaláltuk, ráadásul olyan helyen, aminek létezéséről sem tudtunk...
    Sajnos ilyen iskolai lopásról volt szó a Tv-ben is pár hete, de azért bízzunk a legjobbakban!

    VálaszTörlés
  3. Éppen tegnap tűnt el a mi csoportunkból is egy kisfiúnak a kabátja. Úgy látszik ez egy ilyen nap volt.
    Az övé ma reggelre meglett, véletlenül elcserélték, mert vmi ismerős ment a gyerekért. Otthon pedig anyukának feltűnt, és ma visszavitte.
    Hátha nálatok csak vmi ilyesmi történt, és jó vége lesz.

    (bár sajnos miovinkban is történtek már cipő meg kabátlopások... sajnos tényleg elkeserítő, és igazából kivédhetetlen)

    VálaszTörlés
  4. döbbenettel olvastalak még este.
    és átérzem minden szavadat. nálunk szerencsére még nem fordult elő ilyesmi (mici egyik kulcstartója tűnt el az oviban, de ő nem az a tárgyakhoz ragaszkodós fajta), viszont azt hiszem, egy anyának ezek mindig sokkal jobban fájnak, mint akár a gyereknek.
    remélem, tényleg csak egy ártatlan csere történt és előkerül az a kabát.

    sajnos, az ilyesmi kivédhetetlen és bár sejtem, hogy bosszantó és költséges is, és nem hiszem, hogy megvigasztal ez jelen helyzetben, de próbáld meg úgy felfogni, hogy a fiad a te hozzáállásodból is tanulja meg az életben a konfliktusok kezelését. ♥
    ölellek!

    VálaszTörlés
  5. Nagyon sajnálom...:( De hátha kiderül valami a videó felvételből.

    VálaszTörlés
  6. Minden jó, ha jó a vége.
    Szinte szóról szóra ugyanúgy jártunk, ahogy Móni írta.
    A kamerafelvételen semmi nem látszott, reggel még a talált tárgyak zsákját is előszedték nekem a tesiöltöző folyosóján.
    Erre délután fél kettőkor hív Patrik osztályfőnöke, hogy épp most talált egy kabátot a biológia-teremben. Az lenne az? Az volt.
    Boncolgathatom, hogy hogy került oda, mikor a gyereknek nem volt abban a teremben órája napok óta? És hol volt akkor, mikor mindenhol keresték? Vannak gondolataim ezzel kapcsolatban, de mindegy már.
    Egyedül az fura, hogy a végén majdnem az derült ki, hogy az én fiam a hülye, aki nem tudja hol hagyta... de én rendületlenül hiszem, hogy úgy volt, ahogy mondja. És erről árulkodott a döbbenet is, amikor megtudta, hol volt a kabátja.

    VálaszTörlés
  7. Elolvastam soraidat, és tudom, érted , mit akartam az esendőségben írni...

    VálaszTörlés
  8. Szerintem az ilyen esetekben az a dühítő, hogy az ártatatlan gyerek szembesül azzal, hogy valaki meglopja, valaki szándékosan rosszat tesz neki. Szerintem ez nagyon felzaklat egy gyereket és minden anya szeretné az ilyen helyzetektől megvédeni a gyerekét...

    VálaszTörlés