2012. nov. 25.

Freddy

Gondoltam, írok egy kutyás bejegyzést, ami majd jól érdektelenségbe fullad, mert újabban ijesztő számokat mutat a statisztika. :D
De amúgy is Freddy-ről akartam írni, az én drága négylábú majdnem egyéves gyerekemről. Hangozzék akármilyen hihetetlenül, és hülyén, mert ugye az ember az ember, a kutya meg kutya... és én magam sem hittem volna nem is olyan régen még, hogy lehetséges így szeretni egy kutyát. De az a helyzet, hogy lehetséges. És pont úgy, ahogy a gyerekeimnél, a kutyáimnál is képes vagyok osztódni, és pont ugyanúgy szeretni mindkettőt.
Arthur ugye különleges helyet foglal nálam, mert ő volt az első igazi kutyám, és mert annyira, de annyira passzol hozzám, mintha csak azért született volna, és azért alakult volna úgy a sorsa, ahogy, hogy nálunk kössön ki végül. Nem érdekel, hogy süket, nem érdekel, hogy ezen túl sem felelne meg a fajta standard egy csomó szempontjának, mert pótolhatatlan. Az egyetlen, aki bármikor odaül elém, mélyen a szemembe néz, és vár. Aki, ha leülök, jön, és beleugrik az ölembe. Csak az enyémbe. :)
Freddy pedig azért különleges, mert egészen apró babakora óta a mienk. Nálunk, velünk kezdte el átaludni az éjszakákat, lett szobatiszta, váltotta a fogait. És elfért a kezemen.  Mi tanítottuk meg egy csomó dologra. Giccses, vagy nem, de olyan, mint a gyereknevelés. Abszolút ugyanaz a folyamat, csak sokkal gyorsabban. Hihetetlen fárasztó időszak volt az első pár hét, amikor mindig résen kellett lenni, hogy észrevegyük, ha ki kell vinni. Amikor még azért is résen kellett lenni, hogy nehogy Arthur megkaparintsa, mert ő bizony eleinte nem igazán örült neki, hogy idejött ez a "kiscsávó" alkalmatlankodni. Minden pillanatát megérte a fáradtságnak, az sosem volt kétséges. Igazi hálás kiskölyök, aki rendkívül tanulékony, és korához, fajtájához képest szerintem elég jól nevelt is. Igaz, hogy leginkább Balázsnak fogad szót, de ha muszáj, akkor azért nekem is. És leül, ha kérjük, fekszik, ha kérjük, pacsit ad, és még "kérni" is tud már. Nagyon szereti a fürdőkádban nézegetni a habot, és nagyon szeretné megenni is. De persze csak kívülről szereti annyira, a fürdés nem a kedvence.
Eleinte igazi haspók volt. Akárhányszor kapott, akármennyit kapott, azt köszönte szépen, elfogyasztotta. Volt egy idő nyáron, mikor kifejezetten daginak gondoltuk. De aztán... nem tudom mi és hol, de valami elromlott. Beteg lett, hányt, hasmenése volt, nem evett. Aztán meggyógyult, akkor nagyjából visszatért az étvágya, de nem volt az igazi. Mindig volt mire fogni, és nem is nézett ki rosszul még mindig, úgyhogy nem aggódtunk. Főleg, mert igazán élénk kiskölyök volt még mindig, játszott, futkározott, ha valamit el akart érni, minden tudományát azonnal bemutatta... két perc alatt ült, feküdt, pacsit adott, kért, épp csak az orrán nem pörgött. Aztán lesántult. Egy hétig akkor is alig evett. Tudni kell, hogy a bulldogoknak nagyon nagy a fájdalomküszöbük, szinte lehetetlenség belőlük kicsikarni, hogy kimutassák, ha fáj. De ha nincs jól, nem eszik. Egy hétig kapta az injekciókat,kétnaponta, és hála az égnek meg is gyógyult. A kajálással küszködtünk, ha este evett, akkor reggel nem, ha reggel evett, akkor este nem. Igazi örömünnep volt, ha véletlenül megette mindkétszer az adagját.
És aztán a múlt héten megint lesántult. Megint injekció, megint nem eszik. Most épp ott tartunk, hogy ma egyáltalán semmit. :( A jobb első lábát egyáltalán nem használja már, ülésnél is inkább feljebb emeli egy kicsit. Nem ütötte meg, nem esett le sehonnan, és nincs is rajta semmi fizikai sérülés. A sántaság mellett másfél napig hasmenése is volt megint. Ijesztően le van fogyva, és kedvetlen.
Holnap persze megint orvoshoz visszük, de most már nagyon aggódom érte. Nagyon rossz látni, hogy ilyen kis bágyadt, és elesett, és jó lenne kitalálni, hogy mi baja van. Szívem szerint este adtam volna neki egy tál jutalomfalatot, csak hogy egyen végre valamit, de van annyira makacs fajta, hogy többet az életben nem enne meg mást.
Az internet szerint a könyökizületi diszpláziától kezdve sok egyéb baja lehet. Nekem fogalmam sincs, csak arról, hogy én holnap addig nem jövök el az állatorvostól, amíg meg nem mondja mi baja van, és hogyan fogja rendbehozni.
Végtére is, alig egy hónap múlva bulldog szülinap lesz... hát hogy fog így bulizni, ha beteg?

5 megjegyzés:

  1. Engem édrekelnek a kutyás bejegyzések is.:-) Jobbulást Freddynek, kíváncsi leszek mit mond az orvos!

    VálaszTörlés
  2. Szia, az én kutyámnak is volt hasonló sántakutyás nyavalya, olyan rossz volt nézni, ahogy 3 lábon vegetál...Az orvos azt mondta, fertőzés is rámehet a lábára. Végül egy 10 napos antibiotikum kúra hozta helyre. (Vagy magától gyógyult meg, nem tudni. :))Gyors gyógyulást az ebnek! +++

    VálaszTörlés
  3. Remélem, hamar rendbe jön. Kicsit ezért is tartok az állattartástól (amellett, hogy lakásban lakunk), mert annyira nehezen viselném, ha bajuk lenne.

    VálaszTörlés
  4. Nagyon érdekes amit írtál...
    -ha enne is, akkor akár szimulálásra fognám (nekünk volt ilyen kutyánk)de így nem!
    Kíváncsi leszek, hogy mit mond a doki...
    Fajta betegségnél ilyen tüneteket nem olvastál?
    Szorítok nektek, hogy ne legyen semmi komolyabb baj!

    VálaszTörlés
  5. Köszönjük a jobbulást-kívánságokat.
    Voltunk ma az orvosnál. Először szigorú diétára fogta szombatig, mert úgy tűnik a hasmenés vírusos valami, ráadásul a vastagbelén van (hogy erre miből jött rá, nem is akarjátok tudni). Megkapta az amúgy is esedékes féreghajtó tablettát, és aztán holnap estig nem ehet egy falatot sem. Utána pedig pulyka-répa-alma pempőt kaphat, semmi mást. Ja, meg normaflore-t.
    Aztán szombaton vissza kell vinnünk, akkor újra megvizsgálják a fülétől a farkáig (erről mindig keresztapánk jut eszembe, aki meg tetőtől talpig írja a kencéket). Ha jól van vírusilag, és még mindig sántít, akkor megkezdjük a gyógyszeres kezelését, ami elvileg öt nap lesz. Ha nem gyógyul meg tőle, akkor röntgen. Ez utóbbira azért nem kerül sor rögtön, mert altatni kell hozzá, és őt nem túl egyszerű,csak injekcióval lehet. (ez is a fajta miatt van)
    Szóval így állunk, úgy tűnik, lesz még folytatása a történetnek.

    VálaszTörlés