A fiúkról

"Abból tudhatod, hogy a gyermekeid kezdenek felnőni, hogy olyanokat kérdeznek, amikre van válasz." (Plomp, John J.)
A múltkor fényképek alá kerestem idézetet, ami épp illik a gyerekeimhez, akkor találtam ezt is. Meg kell, hogy mondjam, nagyon-nagyon igaz. Sőt. Olyannyira, hogy azon kapom magam néha, hogy a gyerekeim magyaráznak el nekem dolgokat, amiről én bőszen bizonygatom, hogy nekem ez egészen biztosan nem volt tananyag, mert most hallok róla először. Patrik könnyedén magyaráz nekem mindenféle kémiai reakcióról, amire én próbálok okosan bólogatni legalább, hogy mondjuk még maradjon némi kis "tekintélyfélém" a tekintetben, hogy az én fejemben is akad valami. De így vagyunk földrajzból is, meg már természetismeretből is. Amikor meg csak úgy dobálózik a mindenféle királyok cselekedeteivel, életével, én nagyokat pislogok, és hallgatok. Mi lassan már túl is lépünk ezen az idézeten, mert olyanokat tud, amikhez én már nem tudok érdemben hozzászólni. Ez nem baj egyébként, mert pl. tőle szívesen hallgatok olyasmit is, ami még iskolás koromban egyáltalán nem érdekelt (és többek között ezért állítom, hogy nekem nem volt tananyag)
De Erik sem kutya. Tegnap nem átallott megkérdezni, hogy "tudsz regizős rendszert írni php-ban?" Mondom, hát nem. És c++-ban sem?-jött a következő kérdés. Már-már bocsánatot kértem amiért én ilyen kis suta vagyok, mert nem, azt sem tudok, annak is örültem, hogy mindkettőről tudtam, micsoda. Azt hitte egyébként, hogy ha blogom van, akkor tudok ilyeneket. Mert amúgy a Patrik tudja. Úgyhogy én meg elraktároztam magamban az info-t, hogy nekem már meg sem kell ezt tanulnom, mert ha ő tudja, majd megcsinálja nekem is, ha a szükség úgy hozza.
És még itt említeném a dinoszauruszokat is, ami miatt simán ufo-nak vagyok nézve. Mert mondtam, hogy én soha az életben nem hallottam dinoszauruszokról a Jurassic Parkig, nemhogy dinókról tanuljak az iskolában. Persze, tudálékos fiaim jobban tudják ezt is, köpködték nekem a számokat a sokmillió évekről, meg a csontokról, meg még egy csomó mindenről. Váltig állítják, hogy dinók márpedig éltek. Én meg váltig állítom, hogy a dinók többmillió éves múltja csak a 21. század küszöbén kezdődött, egyáltalán nem olyan rég.
Az a nagyon nagy szerencse, hogy még itt van nekünk Roland, a mi kicsi Rolikánk, aki a maga üdítő gyerekségével ellensúlyozza ezeket a nagyon komoly dolgokat, amivel a többiek megörvendeztetnek. Olyanokkal például, hogy beírta az üzenő füzetbe a héten, hogy "ebéd befizetés: 2585" és tett mögé egy dollárjelet. Mert neki az tetszik. :) Tegnap este kicsit fura volt a hangja, azt hitte el fog menni, úgyhogy mindenkit biztosított róla, hogy nagyon szereti, és még hozzátette, hogy azért mondja most, mert elmegy a hangja. Pár perc elteltével esett csak le, hogy azt hiszi, örökre. :)

Csak azt akartam ezzel elmesélni,hogy amikor épp nem kabát után aggódunk, vagy magatartás jegyeken morfondírozunk, akkor csupa móka és kacagás az élet. És szorgosan keresgélem a gatyamadzagot is, amivel felkötöm a felkötnivalót... :) Lesz még mihez.