2012. okt. 21.

Kutyák és gyerekek

Figyelem itt a kétlábú és négylábú hímneműeket már jó régóta. És azt kell, hogy mondjam, tulajdonképpen nincs is olyan nagy különbség közöttük. Na nem kell felhördülni, mert igen, én is tisztában vagyok vele, hogy a kutya, az kutya, egészen addig, amíg nem Artiról és Freddy-ről van szó. Mert ők bizony nem csak úgy simán kutyák. Na de maradjunk témánál.
Hogy miben is hasonlítanak a kutyák és a gyerekek? Nos, pont ugyanúgy a kajára asszociálnak mindannyian, amikor én megjelenek. A különbség, hogy a gyerekek meg is kérdezik, a kutyáink ezt azért nem tudják, csak igen beszédes tekintettel néznek.
Aztán, pont ugyanolyan pofát vágnak mindannyian, ha rajta kapom őket valamin. A kutyákat általában azon, hogy kicincálták a szőnyeget valamelyik kutyaházból, a gyerekeket akármin. De tutira mindenki, kivétel nélkül őrült nagy szemekkel mozdulatlanul bámul rám, és közben nyel egy nagyot.
És abban is hasonlítanak, hogy amikor Balázs megszidja őket, akkor pár perc múlva jelentkeznek nálam egy kis vigasztalásra. :) Ezt az egyformaságot bírom a legjobban. Egyszer úgy találom magam, hogy mindenki egyszerre érkezik. :D
Ja, és a csokit/sütit/gabonapelyhet/túrórudit stb. is pont ugyanúgy szeretik mindannyian. Itt az a különbség, hogy a gyerekek azért kapnak ilyesmit, a kutyák azonban nem.

De az a legnagyobb hasonlóságuk, hogy a gyerekeimet is, és a kutyáimat is egyformán szeretem.
És ide kéne most egy csoportkép a gyerekeimről, és kutyáimról, ha lenne. De nincs. Úgyhogy ezt képzeljétek el. :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése