Amikor azt hiszem, hogy valamiben már nemigen érhet meglepetés, akkor rendre tévedek. Most is így történt. Ugye, nagy magabiztosan kezdtük Rolival az iskolát, mert minden úgy lett, ahogy akartuk, tanító nénik, osztálytársak a lehető legjobbak. Az óvodában mindig szuper intelligenciáról tett tanúbizonyságot, minden helyzetben feltalálta magát, olyan igazi kis életrevaló kis okostojás lett. Még fel is lélegeztem, hogy azok után, amiken Erik miatt keresztül mentem küzdésileg, támogatásilag (bármikor újra megteszem, ha szükséges) arra most semmi szükség nem lesz.
Valamiért, minden szívszaggató érzés ellenére is alig aggódtam, mondván, mindent tud, amit tudnia kell. Amit meg nem, azt megtanítják neki. Amit meg pluszban tud már, abban bíztam, nem lesz hátrányára. Mondjuk ki, ellazáskodtam az iskolakezdést. Jó, hát most, hogy ezt leírtam, nem is tudom mit kellett volna csinálnom. Mert alig-alig kaptak leckét, így azzal semmi különösebb teendőm nem volt.
A baleset miatt meg egy kicsit dédelgettem is még, mert "végre" alkalom adódott erre is. (mostanság már nemigen lehet őket dédelgetni ok nélkül) De ez is elmúlt, és amikor végre egy egész balesetmentes héten is túl voltunk, akkor már végképp úgy gondoltam, sínen vagyunk.
Aztán ma Roland fiunk megdöntötte a két bátyja rekordját is. Mert Patriknak négy teljes tanév kellett ehhez, Eriknek három. Neki másfél hónap elég volt ahhoz, hogy ma kapjon egy fekete pontot. :) Nincs tragédia belőle, megérdemelte, mert órán nem beszélünk. És abban is biztos vagyok, hogy nem először fordult elő. (abban annyira nem, hogy utoljára) Őszintén szólva majd megzabáltam, amikor hazajött, olyan bűnbánó képpel, mintha minimum ki is csapták volna az iskolából, és egy orbitális könnycsepp kíséretében elzokogta, hogy ő bizony ma fekete pontot hozott. Nyilván nem dicsértük meg érte, sem én, sem az apja, sőt, a helyzet komolyságát érzékeltetve szépen alá is írtuk mindketten az üzenőfüzetben. Megbeszéltük, hogy a tanóra azért tanóra, mert benne van a nevében, hogy olyankor tanulni kell, nem pedig beszélgetni arról, ami épp eszébe jut. És ez arra a helyzetre is fennáll, amikor az olvasókönyv adott oldalát már kiolvasta, és átrajzolta a képeket is, meg a betűket is. Beszélgetésre ott van a szünet.
A fekete pontnál is nagyobb meglepetést okozott viszont a tájékoztató füzetben szereplő adat. Figyelem-koncentráció tájékozódó felmérés 77 %. Láttam a feladatlapot is, semmi olyan nem volt benne, amit nem tudott volna. Szerintem simán ellinkeskedte. Mármint hogy gondolta magában, hogy ránézésre megoldotta, és kisujjból rázta ki, ahelyett hogy odafigyelt volna. Nem tragédia egyébként, mert nincsenek olyan elvárásaim, hogy száz százalék legyen, de jó jelzés így az elején, hogy hohóóó, neki is el kell időnként kapni a grabancát majd.
És akkor még azt meg sem említettem, hogy a hétvégi leckeírásnál mivel képesztett el. Mateklecke, egyszerű összeadás, kivonás. A számolással semmi gond nem volt. DE! Írja az egyest: alulról felfelé megcsinálja az álló egyenest, majd a tetejétől indítva a kis ferde vonalat. És kész. Azt hittem, rosszul látok. Aztán a következőnél jól csinálta. Aztán megint rosszul. Itt már gondoltam, tutira szivat engem ez a gyerek, mert látja, hogy árgus szemekkel nézem. És akkor jött a nulla. Na, az nem volt semmi. Két álló egyenest húzott (de legalább fentről lefelé), majd szépen megcsinálta köré az íveket. Amúgy nulla lett, de nem is értettem, mit bonyolítja. Első felindultságomban gondoltam, rohanok az iskolába, hogy mi az isten lett ezzel a gyerekkel, de aztán lecsendesítettem magam. Még adok neki egy kis időt, mert azt is kinézem belőle, hogy szórakozik. De figyelni fogom, és legkésőbb a novemberi fogadóórán beszélek erről a tanító nénikkel, ha még fennáll a probléma.
Azért még nem aggódom ám, főleg, hogy tegnap este hívott A. óvó néni, és vele beszéltem is ezekről. Azt mondta, ja, hát Roli az oviban is szerette egyedien megoldani a dolgokat.
Mert azt amúgy nagyon szereti, ha valamit mindenkinél jobban tud.
De a többiek jól veszik az akadályokat. Persze, nekik könnyű is, egy csomó rutinjuk van már e téren. :) De így lesz ám ez a kiskirályfival is. Egyszer biztosan. :)
Ez nem mindenütt van ám így. :o) Amerikában a tanóra része a tanulótársakkal való „fecsegés” is. :o) Nem is normális, hogy elvárjuk a gyerekektől, hogy 45 percen keresztül csak hallgassanak valamit, ami (valljuk be) nem olyan izgalmas, mint egy rajzfilm. Miközben mi a munkahelyünkön (még akkor is, ha könyvtáros valaki) szóval tartjuk egymást és a munkatársakat. Életem legszörnyűbb munkahelye azért volt az, mert egyedül ültem egy irodában és még a főnököm is alig volt ott, hogy csesztessen. Mint a pokol. Csak ülsz, olvasgatsz, és várod, hogy felvehesd a telefont. :oD
VálaszTörlésEszembe jutott, hogy a múlt héten kerengett egy szösszenet a facebookon, előástam neked: http://antalvali.com/hirek/hiba-nem-az-gyermekeben-van.html?fb_action_ids=535526663139667&fb_action_types=og.likes&fb_source=aggregation&action_object_map={%22543931292300025%22%3A10150423688049319}&action_type_map={%22543931292300025%22%3A%22og.likes%22}&action_ref_map=[]&fb_aggregation_id=288381481237582
Drága Dius! Az én nagyobbik unokám, Adorján, immár 7. osztályos, a mai napig alulról felfelé írja a számokat. először én is meghökkentem ezen, de az iskolában nem nagyon javították ki. Sőt margót sem tartanak, dátumot se írnak! Csak, ha velem írták a leckét! :)
VálaszTörlésNem kéri a tanár- szólt a válasz a kérdésemre. Sok mindent furcsállok,de ez már nem az én világom. mi még annak idején máshogy tanultuk:)))
Puszillak Benneteket:)
Négy teljes tanév??? Meg három???
VálaszTörlésGratula a fiúknak így utólag is. :)))
Üdv. Poppy
(majd egyszer visszaállítom a nevem, ha rájövök, hogyan kell :)))))
Jaj, az egyeseket Marci is alulról felfelé írja!! Nem egyedi az eset! :) Végig ott álltam mellette, amikor itthon kellett írnia a hiányzás miatt, és mondogattam, ahogy az iskolában, hogy ferdén felfele, aztán fentről egyenes! Ha nem mondtam, megint alulról húzta volna. Lehet így áll nekik kézre :) A fekete pont meg... az legyen a legnagyobb baj szerintem. Nálunk zöld pontot kaptt egyszer volt magatartásra, azt is is beszélgetés miatt. (Mert fokozatok is vannak ám: piros pont, piros karika, zöld pont, fekete pont. De nincsen osztályzás elsőben :D )
VálaszTörlésSzerintem ő a normális, és a nagyok lehettek kis zsenik vagy nagyon angyalok :) És szerintem is részét kéne hogy képezze a beszélgetés az órának elsőben, októberben! Ráérősnek kellene lenni, mindenkit meghallgatni... vagy ha nem akarjuk, hogy beszélgessenek, akkor olyan érdekes feladatokat adni és mozgatni őket órán. És nem osztályozni - a fekete pont az, csak nem számmal írják. Elsőben, októberben örüljenek, hogy ír egyest meg nullát. Lehet, hogy kis kreatív ember lesz. Én a mai napig máshogy írok egy csomó mindent, és szerintem kb mindenki keresztüllép az iskolai írástanításon a felnőtt kézírásában. Az meg olyan jó, ha egyéni valaki... csak az iskola akar káposztafejeket faragni belőlük. Ha ezzel a módszerrel ugyanúgy megoldja a feladatokat, hadd csinálja! Te pedig legyél csak olyan laza, mint eddig :)
VálaszTörlésAzt hiszem, félreértettek. Én tökéletesen egyetértek ezzel a fekete ponttal. Mert úgy gondolom, a tanító nénik ép eléggé liberálisak, és hagyják őket azért gyereknek lenni is még az iskolában is, tanítás közben. De egy hét és háromnegyed éves gyereknek már illik tudni, hogy mikor illik belebeszélni valamibe, és mikor nem. Ráadásul Rolit ismerve, ez már körülbelül a századik ilyenje lehetett, mert egyszerűen mindent azonnal közölnie kell. Tuti, hogy az olvasás óra kellős közepén is valami olyan mondanivalója volt, hogy "tegnap este finom volt a vacsora". :D Ami vicces ám, de azt is el tudom képzelni, miféle tanítás lenne, ha ezt huszonnégy gyerek csinálná. És ugyan érdekes lehet az amerikai oktatás, és érdekes a cikk is, amit Altair linkelt, mégis, mi, itt Magyarországon szülőként is hajlamosak vagyunk arra, hogy elvárjuk az iskolától, hogy mindent megtanítson a gyereknek, hogy aztán majd jó helyre mehessen tovább. :)
VálaszTörlésŐszintén mondom, nem lennék pedagógus.
A számok fura írása pedig azért tűnt nekem súlyosabbnak, mert Erikkel sokat küszködtünk a részképesség-zavarai miatt. :)
Timi, a többiek is tök normálisak voltak egyébként mindig, csak tudták, hol a határ. Amúgy egyest és kettest sem kapott még Patrik pl. soha. Erik egyszer egy ceruzás egyest, mert elfelejtett elvinni egy könyvet, de másnapra kiradírozták, mert pótolta. A fekete pont szerintem nem egyenlő az egyessel. :) Mint ahogy a piros pont sem az ötössel. :)
Az íráskép egyediségével semmi bajom, de az írástanulásnak van egy bizonyos folyamata, ahol ha valami rosszul rögzül, egy csomó mindenre kihat később.
Szóval, most majd azt gondoljátok nem is vagyok olyan laza, pedig de. :)
Éva, nálunk azért margó is van, meg dátum is. :) Örülök, hogy írtál. :))
Én úgy am block nem szeretem a pontozást. Igen, nem egyes, de egytized egyes vagy egyötöd, hol hogyan. Adjanak fekete pontot, csak akkor ne mondják, hogy nem osztályzunk, szóval én ezt a burkolózást nem szeretem benne :) Jaj én nagyon átreformálnám az egész magyar iskolát :)
VálaszTörlésA fekete pontra nem mondtam én semmit, igazad van, hogy elvárod Rolitól, hogy alkalmazkodjon a normákhoz, én is elvárom a kicsiktől. :o) Csak érdekességképpen írtam le.
VálaszTörlésÉs bizony, de ezt már szerintem írtam, én utálom az iskolát, és semmit se várnék el tőle, csak, hogy ne csesztesse a gyerekemet, mert csesztetem én otthon eleget. :o) Amit tudnak, azért tudják, mert este leültem és leülök velük tanulni. Komolyan úgy érzem, hogy csak melegedni járnak be, meg kétes minőségű menzát enni. Ha tehetném, akkor magántanárokkal megtanulnák a leckét három hónap alatt (anélkül, hogy más gyereke lehúzná a teljesítményt, mert meg kell várni, amíg az ostoba Pistike is megérti, hogy kétszer kettő mindig négy), levizsgáznának, és átjátszanák a maradék időt, meg utazgatnánk. Persze ez nem így működik, a világ minden táján kell iskolába járni, a világ minden táján utálom az iskolát, ahol meg nem kell, hát az olyan is. :oD Szóval én is beletörődöm, hogy napi 6-8 órát szocializálódik, aztán meg 4 órát megtanulja azt otthon, amit az iskolában kellett volna, és mind alig várjuk a hétvégét meg a szüneteket, amikor megszabadulunk az iskolától. :oD