Ha...

...a mai napot újrakezdeném, akkor egészen biztosan lenne pár dolog, amit megtennék, és lenne pár dolog, amit nem.
Bocsánatot kérnék, csak így, egyszerűen abban a pillanatban, amikor kell.
Vagy még sokkal jobb lenne, ha kérdeznék, akkor, amikor kell, nem csak csinálnám a dolgokat robot-szerűen, gondolkodás nélkül, csak mert úgy szokás.
Sajnos nincs lehetőségem újrakezdeni. Ez már egy ilyen elbaltázott nap lett. Az illúzió még él, hogy majd tanulok a saját hibámból, bár egyre keserűbb a fintor, amivel ezt megjegyzem, mert én vagyok az a tökéletes balek, aki még a saját hibájából sem... és rendre elköveti azokat pontosan ugyanúgy.
Egyszerű lélek vagyok. A mai elbaltázott nap második felét önmarcangolással, szuicid mindenfélékkel töltöttem. Mert jobb lenne néha nélkülem. Egyszerűbb is. Nem lenne aggódnivaló, nem lenne elnéznivaló. Nos, azért vagyok annyira egoista is, hogy mindezek között megállapítottam, hogy de akkor nem lenne szeretnivaló sem.
Vár a holnap. Amikor majd remélhetőleg kevésbé leszek robot-módban, és eszembe jut, aminek eszembe kell jutnia. Legfőképp pedig remélhetőleg lesz új is a nap alatt... elnézéssel, bocsátással, mosollyal.


Rejtélyes. Direkt. Így akartam. Úgyis mindig tudni fogom mi van a sorok mögött.