2012. okt. 13.

Ahogy én látom

Több helyen is olvastam mostanában, hogy újfent nagy vívódások vannak, mennyit szabad megosztani bloggerként, egyáltalán mi az a határ, amin túl már semmiképp. Vagy egyáltalán szabad e, érdemes e nyilvános blogot vezetni, vagy jobb a zárt?
Volt már erről téma sokszor. Valahogy minden évben felüti a fejét ez a gondolat. Természetes is, hiszen úton-útfélen traktálnak bennünket azzal, hogy mindent meg lehet rólunk tudni egy facebook-hozzászólás alapján is, nemhogy egy olyan blogból, amit az ember névvel, fotóval vállal.
Azt hiszem, mindennek a kulcsa a blogger maga. Én elképzelhetetlennek tartom, hogy zárt ajtók mögött írjak. Mint ahogy azt is elképzelhetetlennek tartom, hogy az igazi testi valómban csak és kizárólag azzal a tíz-tizenöt emberrel lépjek kapcsolatba, akik valamiért egy hullámhosszon vannak velem. Nem tudom azt elképzelni, hogy egy ilyen esetben, akár blogger vagyok a világhálón, akár Dius itt a városban, nem fásulnék be teljesen. Mert akárhogy is, nyitottság nélkül gyakorlatilag körbe-körbe járunk csak a saját tengelyünk körül, mert igyekszünk körülvenni magunkat azokkal, akiktől jól érezzük magunkat. Na de ez azért hosszú távon uncsi, nem? Kell néha más vélemény, kell néha valami, ami felráz, amitől elgondolkodunk egy esetleges másik úton, vagy másféle ösvényen legalább. De ez zárt ajtók mögött nem megy. Szerintem annak a vége az elmagányosodás.
Persze, az, hogy az ember nyíltan és őszintén vállalja önmagát itt is, az is egy dolog. Mert ahogy az ismerőseimmel sem beszélem meg az iskola előtt a politikai hovatartozásomat, úgy itt sem fogom. De a szexuális életem sem tartozik sokakra, így ez sem téma sem itt, sem az iskola előtt. Meg még vannak ilyenek, amik csak azokra a bizonyos emberekre vonatkoznak, akik benne vannak épp abban a történésben. Ezekre lehet utalni úgy, hogy tudják is, meg ne is, hogy miről van szó. Azt is tudom, hogy azzal a bizonyos médiatörvénnyel sokakra ráijesztettek, és azt is, hogy az új munka törvénykönyvében már benne van, hogy ha nyilvános helyen nyilatkozol a munkahelyedről, főnöködről olyat, amit nem kéne, az az állásodba is kerülhet. De ezeket is ki lehet hagyni a blogos életünkből, mert enélkül is van épp elég téma, amiről beszélgetni, írni lehet.
Én abszolút elfogadom és tiszteletben tartom mindenkinek a döntését, aki úgy dönt, hogy ezentúl inkább bezár. Amit írtam, csak azért írtam, mert ez is egy szempont.

7 megjegyzés:

  1. Egyetértek...:)
    Néha gondolom, hogy talán valóban sok ez a nyitottság...aztán meg arra is gondolok, hogy mégsem én vagyok a világ közepe..
    Bízom az emberek maradék józan eszében, és abban, hogy ezt az internetes világot okosan tudják használni.
    Azért az is benne van a dologban, hogy néha úgy, de úgy kimondanám magamból a dolgokat...na de így, hogy felkutatható, vagy akár ismerős vagyok, már nem tehetem...ha időm lenne, álcázott blogot nyitnék, s ott elmondanám, hogy bizony vannak dolgok, amikkel nem értek egyet.
    Addig is, örömmel olvasom, hogy vannak hozzám hasonlóan gondolkodó blogírók:)
    Üdv, és szép vasárnapot!

    VálaszTörlés
  2. Nem értek egyet, egész máshogy látom a dolgokat, de ezt talán nem is kell írnom. :)
    Nem azért nem írok le bizonyos dolgokat egy nyílt blogban, mert "hű, mit mond erre a kommentelő, az értékes"....(ez sosem izgatott, ami azt illeti). Egyetlen kivételtől eltekintve soha nem volt gondom a kommentekkel az elmúlt 4,5 év alatt... Hanem mert azt érzem, ez a mi életünk tükörképe (blog) és bizonyos dolgok nem tartoznak MINDENKIRE. Pedig szeretnék írni azokról a dolgokról is, mert a blogom olyan, hogy hiányos volna nélkülük. És szívesen teszek fel fotókat, jó sokat és klassz minőségben a gyerekekről, ami szintén nem tartozik MINDENKIRE. Arról nem is beszélve, hogy elég sok embernek el kellene magyaráznom mostanság, hogy a blogom puszta olvasása NEM a kapcsolattartás egy formája. Nekem nem az. :) Nyilván, mindenki maga dönti el, milyen típusú blogot vezet.

    VálaszTörlés
  3. Szerintem ez s örök téma. Időnként jöhetnek olyan impulzusok, hogy az ember elgondolkodik, hogyan, merre tovább. Zárt blogot én sem tudnék elképzelni magamnak, elvesztené a blogolás sava borsát számomra. Persze így meg ki vagyok szolgáltatva annak, hogy olyan is olvashat, akinek nem kéne.
    Nem tudom.

    VálaszTörlés
  4. Én is tipródtam nemrégen ezen. Zárt blogot nem csinálnék, amiket leírok nem titkosak, olyanról amit meg nem akarok elmondani, oda sem akarnék.
    Én kaptam annyi pozitív visszajelzést most, hogy úgy gondolom, ahogy Júlia is írta, biznunk kell az emberek józan eszébe, hogy az internetet okosan használják.

    ui. Balázsnak boldog szülinapot, így útólag is.:-)

    VálaszTörlés
  5. A zárt blog nem azt jelenti, hogy azt csak én olvashatom, senki más...:)

    VálaszTörlés
  6. Poppy, igen, nem azt jelenti. Én(!) mondjuk akkor látnám értelmét, ha naplószerű blogot írnék, és a családomon és a barátaimon kívül másra nem tartozna a dolog. Mondjuk elköltöznénk valahova, ahonnan könnyebb napi szinten egy zárt blogon keresztül követni a történéseket. Akkor lehet, hogy több minden is szerepelne a blogban, persze ez leginkább a blogíró személyiségén múlik.
    Én élvezem, hogy van fluktuáció a blogomon. Vannak olvasók, akik rám találnak, aztán valami miatt már nem jönnek, de helyükbe jönnek újak, nyomot hagynak, változik az olvasóközönség. Persze vannak olyanok is, akik régi olvasók.
    Most, hogy ezt megtapasztaltam, hiányozna már ez az interaktív kapcsolat. Annak ellenére, hogy nem a megjegyzések miatt írom a posztokat én sem.
    Egyébként abszolút egyetértek azzal, hogy némely barát el tud kényelmesedni a kapcsolattartásban azzal, hogy ő olvas bennünket, tud "mindent". Pedig nem is... :-)
    Mondom, hogy örök téma... Kimeríthetetlen ez is. Pont azért, mert mindenki más. Mindenkinek mást enged meg az öncenzúra.

    VálaszTörlés
  7. Júlia, örülök, hogy Te is azért nyitott vagy, amennyire csak lehet. :) Olyan meg úgyis mindig van, ami nem tartozik másokra. Azok valószínűleg nem is kell, hogy írásban megörökítődjenek, mert ha szép dolog, akkor örökre emlékszünk rá, ha meg nem az, jobb is nem nyomot hagyni róla. :)
    Poppy, a zárt blog és a mindenki által elérhető blogok között még azért vannak lépcsőfokok szerintem. :) De természetesen, ahogy a bejegyzésben is említettem, tökéletesen tiszteletben tartom mindenkinek a döntését. A kommentek néha tényleg nem fontosak, máskor pedig nagyon is azok. (mert elgondolkodtatnak, más megvilágításba helyeznek dolgokat pl.)
    Dominika, igen, ez a sava-borsa ez egy jó kifejezés erre.
    Anikó, köszi Balázsnak a jókívánságot. Azt hiszem, Te is, és nagyon sokszor én is azok vagyunk, akiknek kell ez a fajta kapcsolat a világgal, néha pozitív visszacsatolás, és ehhez szükség van egy kis nyitottságra is.

    De az egésznek a lényege ott van Dominika utolsó hozzászólásának utolsó mondatában. "Mindenkinek mást enged meg az öncenzúra."

    VálaszTörlés