2012. szept. 5.

Napi aggódós

Azt máris előrebocsáthatom saját magamnak, így, a tanév harmadik napja után, hogy ez sem lesz egy könnyű év. Eszembe se jutott még, csak ma, hogy ez a háromfelé figyelés ez most csúcsosodik majd csak igazán. Persze, hülyeségeken aggodalmaskodok máris, de nem én lennék, ha másképp lenne...
Rögtön itt van Erik és az emelt szintű oktatás. Aminek örülünk, mert ő örül, és büszke rá. Elsősorban. De van bennem egy rakás aggodalom, hogy jó lesz e. Jónak kéne lennie, mert három éve rimánkodom magamban egy jó matektanárért, és most akkor talán megkapja. (mások véleményére hagyatkozom ezzel kapcsolatban, nem ismerem az új tanító nénit) Három éve rimánkodom egy olyan közösségért neki, ahol nem hátráltatják, és nem a marhaság ragad rá, most egy-egy magyar és egy-egy matek óra erejéig ezt is megkaphatja. Aminek meglesz az a hihetetlen előnye, hogy végre majd láthatja (esetleg) a minőségi különbséget a tanulók között, a saját szemével fog meggyőződni arról, hogy amikor én tépem a számat miatta, hogy a normális barátok hogy viselkednek, akkor még akár igazam is lehet. Szóval ezek mindenképpen előnyt jelentenek neki. De arról fogalmam sincs, hogy hol tart most a részképesség-zavarok tekintetében. Illúzióim nincsenek, és meglehetősen realista szemmel szoktam nézni a gyerekeimet, tudom, hogy vannak még problémás területek (és ki tudja, talán lesz is egész életében). Jó, ezt majd meg fogom tudni, mert ha előbb nem, majd az októberi fogadóórán megkeresem az iskola fejlesztőpedagógusait, és megkérdezem. (vagy ha előbb találkozunk valahol, akkor ott) És arról sincs fogalmam, hogy ha esetleg nem úgy sül el, hogy jó legyen neki, és bármi miatt visszakerül, akkor azt ő hogy fogja kezelni. Mert nehezen viseli, ha valami nem úgy sikerül, ahogy ő gondolja.. Mielőtt aláírtam a papírt, megbeszéltük, hogy akkor sincs gond, ha mégis soknak érzi, vagy nem megy úgy, bármikor visszamondhatjuk. Bólintott rá. Azzal a bólintással, amit adott esetben egy nagy bömbölés is kísérhet. Azzal tudok neki segíteni, hogy szükség esetén plusz energiát fektetünk a dologba. Hétköznapokon azonban biztosan nem. Délután, mire hazaér, már teljesen le van amortizálva, hülyeség is lenne még akármivel terhelni. És én sem vagyok éppenséggel alkalmas délután négy után már ilyenekre.
Ez az egyik aggodalmam. Igyekszem csendben, és nem túl sok energiát fektetve a dologba művelni ezt, de jobb az nekem,ha most körbeaggódom magamban a témát, mert mindennél jobban utálom, ha hirtelen és váratlanul kell döntenem bármiben is. Így van időm mindenre felkészülni.
Patrik miatt is aggódom, mert elnézve az órarendjét, még annál is nehezebb lesz ez az év, mint amire én emlékszem hetedikből. Neki érdemben már segíteni sem tudok. Abban bízom, hogy az elmúlt években is annyira jól teljesített önerőből, hogy az idén is csak egy kis noszogatás kell majd. Ezzel kapcsolatban pedig mindenféle figyelmeztetéseket véstem be magamnak, hogy majd úgy noszogassam, hogy ne azt váltsam ki belőle, hogy magában beint, hanem motiváljam. Nem lesz könnyű.
Roli miatt csak olyan kis bugyuta aggodalmaim vannak, hogy ha esetleg valamit elfelejtek neki mondani reggel, attól még majd tudni fogja e, meg ilyenek.
Balázs miatt is aggódom néha, mert annyira ezerfokon ég a munkahelyén, hogy az ötödik nap végére rendszerint teljesen szétégeti magát. Nem mindig elég a szabadnap a tűzoltásra, ráadásul, ha két nap egymás után szabadnapja van, az első nap elején még levezet, de a második nap végén már egyrészt hiányzik neki a munkával járó pörgés, másrészt spannolja magát előre, hogy a lendület meglegyen. Nem tudom, meddig lehet ezt bírni. Mármint neki.
És igen, még magam miatt is aggódom. Mert miközben elmenedzselem a család apraja-nagyját hol jól, hol kevésbé jól, én sikeresen elvesztettem a vezérfonalat. Jelen pillanatban nem tartom magam túl sokra, mert sorozatos kudarcok érnek álláskeresés terén, ráadásul kezdem elhinni én is magamról, hogy nem is jár nekem több ennél, amit most csinálok, mert sokszor még ez is sok. Biztos átlendülök ezen is majd.. és csak a fáradtság beszél belőlem, meg az iskolakezdés körüli hercehurca.

De addig.. csak azért, hogy legyen egy kis motivációm valamire, játszunk megint egy szavas játékot? Vagy bonyolítsuk... írjatok egy-egy mondatot, aztán meglátjuk, mi sül ki belőle. :D

10 megjegyzés:

  1. Az én mondatom:
    "Lángost sütött vacsorára."

    VálaszTörlés
  2. "Mindig mondom, öltözz fel melegen!"

    VálaszTörlés
  3. Nem tudta mire vélni, hogy a nagy pocakú, szakállas szomszéd rózsaszínű, flitteres atlétatrikóban ment reggel dolgozni.

    :-)))
    Várom a posztot!
    Amúgy meg nekünk, szülőknek is kell egy kis idő, mire mi is belerázódunk a sulikezdésbe. Amit Rolival érzel, én is azt érzem Rékuval. Pedig ő másodikos.

    VálaszTörlés
  4. Dominika ez nagyon tetszik!:-)))Én nem mertem ilyen bevállalós lenni.:-)))

    VálaszTörlés
  5. Én csak annyit mondanék, hogy minden elismerésem, hogy a munka mellett még a 3 csemetét is így menedzseled. Nekem egyelőre az egy szem iskolás is elég feladat, úgy, hogy nem is dolgozom mellette.
    Szóval eszedbe ne jusson lebecsülni magad :)

    A mondat: "A királylány a kastély legmagasabb tornyának ablakában várta a herceget."

    VálaszTörlés
  6. Fel a fejjel Dius! Mi most kezdjük az iskolát. Én is aggódom, pedig tudhatnám mi vár a gyerekre, magam is tanár vagyok. És még sem, mert ez egy másik ország. Majdcsak kisül belőle valami. A munkakeresést meg ne vedd komolyan és görcsösen. Az érzést ismerem, hogy nem vagy jó semmire, és társai, de ez hülyeség! Nagyon is jól csinálod a munkád, mert igazából a Te feladatod, még a család, amíg kicsik a gyerekek. Tudod mit! Keressük együtt azt a munkát. Én itt, Te ott. És közösen többre fogunk jutni!!! :-)))

    VálaszTörlés
  7. Először is, köszönöm a mondatokat, várom még tovább őket vasárnap estig. Anikó, legyél bevállalós, írj még egyet. :)
    Judit, köszi
    Gionetta, köszönöm, nagyon kedves vagy. Benne vagyok, keressünk együtt. (és találjunk mindketten nagyon jót)

    VálaszTörlés
  8. Ez nem lesz olyan vicces bevállalós, csak már régen eszembe van ez a mondat: " Vegyél egy nagy lendületet, nyuszi ugrással nem tudod átugrani a szakadékot!"

    VálaszTörlés
  9. Dius: Én írok még egyet, ha szabad. Monza ihlette.:)
    "Csak száguldott vadul, mámorosan, eszébe sem jutott, hogy a következő kanyart ne tudná bevenni."

    VálaszTörlés
  10. A vikingek rátörték az ajtót.

    Bocs, de gondoltam, én is beszállok egy második körre, mert nagyon élveztem a múltkorit is, és most is kíváncsian várom a posztot... :-))

    VálaszTörlés