2012. szept. 18.

Mondatos történet

Rebeka sóhajtva ült vissza az autójába reggel, és egy pillanatra elgondolkodott. Mindenkit elfuvarozott az iskolába, óvodába, és a főiskolás lánya is elérte a vonatot. Tudta, hogy most, ha hazaér, nagyon üres lesz a lakás, bár a konyhában várja az összes reggeli edény, és biztosan a mosógép is kimosott már. Nagyon nem vágyott még haza, legszívesebben egy újabb körrel összeszedte volna a gyerekeket, hogy együtt mehessenek, de végül inkább a bevásárlóközpont felé indult. Úgyis fogytán van a tej is, és a gyümölcs is. Azt nem nagyon akarta bevallani még magának sem, hogy leginkább azért megy, mert ott legalább emberek között lehet. A parkolóban máris ráragyogott a szerencse, alighogy kiszállt az autóból, egy kedves barátnője kiáltott neki a másik oldalról.
-De jó, hogy látlak! Megiszunk egy kávét?- kérdezte Gréta
Rebeka örömmel csatlakozott hozzá, és beültek a kávézóba.
-Na és, mihez kezdesz most, hogy egyik gyerek sincs otthon?- kérdezte Gréta, aki tudta, vannak olyan barátságban, hogy ne kelljen aggódnia, mennyire kérdez mélyen
-Nem tudom.- sóhajtotta Rebeka. -Egyrészt halálosan unom az egyedül létet, és a napi cselédséget, másrészt nem merek sehova jelentkezni sem, mert hova kellenék én közel húsz év anyasággal a hátam mögött?
-Ugyan már, ne legyél ilyen kishitű- hurrogta le rögtön Gréta- Vegyél egy nagy lendületet, nyuszi ugrással nem tudod átugrani a szakadékot.-Olyan sok mindenhez értesz, nagyon szépek a fotóid, szerintem még akár fotóriporter is lehetnél. Az a lényeg, hogy valami olyat csinálj, amiben jól érzed magad, és ami teljesen más a megszokott monoton családi nyugalomtól.
Rebeka még délután is Gréta szavain gondolkodott. Tudta, hogy igaza van, de az a lendület vétel nem könnyű dolog. Töprengését a férje, Gábor érkezése szakította félbe, aki azonnal látta rajta, hogy valami nyomasztja.
-Bánt valami?- kérdezte a férfi kedvesen- Valami baj van?
-Nincs, csak elgondolkodtam a jövőmet illetően. Tudod, nem valami rózsás a helyzet...
Gábor szó nélkül kivette a kocsija kulcsát a zsebéből, és az asszony felé nyújtotta egy kacsintással.
-Menj, tombolj egyet. Majd én megyek a gyerekekért.
Rebeka hálásan mosolyogva ugrott fel. Gábor mindig tudta, mi az, amivel igazán ki tud kapcsolódni. Mindketten szenvedélyesen szerették az autókat, a versenyzés izgalmát. Tulajdonképpen egymást is az autóversenyzésnek köszönhették, hiszen mindketten versenyeztek valaha. Egy olyan alkalomnak köszönhették a szerelmüket, amikor egymást ejtették ki egy fontos futamon. Gábor indulatosan közeledett Rebeka felé, és már kezdte volna szitkokkal elárasztani, amikor a lány levette a bukósisakját, és ezzel a férfi torkára akasztotta a szót. Rebeka mosolyogva vezetett, ahogy felidézte a jelenetet, és már alig várta, hogy odaérjen a versenypályára. Mindketten jártak még edzésekre, nagyon ritkán versenyeztek is, de egymás ellen már soha.
Alig húsz perc múlva Rebeka minden gondját, és szorongó gondolatát elfeledte. A szabadság határtalan érzése volt az övé. Csak száguldott vadul, mámorosan, eszébe sem jutott, hogy a következő kanyart ne tudná bevenni. Isteni érzés volt, semmihez nem fogható. Fél óra múlva úgy szállt ki az autóból, mintha kicserélték volna. Átadta a bukósisakot a recepciósnak, és úgy döntött, nem is vesződik a zuhanyozással, majd inkább otthon. Máris alig várta, hogy hazaérjen a gyerekekhez, akik biztosan rengeteg mesélni valóval várják.
Így is volt. Még szinte be sem lépett az ajtón, máris megrohanták. A négy kicsi a konyhából rohant, a két nagyobb kicsit visszafogottabban, de nem kisebb örömmel az emeletről futottak le. Egyszerre ölelték, és kezdték el mesélni az élményeiket, mire Rebeka csendre intette őket.
-Lassabban, gyerekek. Így nem tudok figyelni senkire. Mi lenne, ha most azt mondanátok el először, ami nagyon-nagyon fontos, és később, vacsoránál mindenki elmesélhetne mindent? Van valami rendkívüli dolog, amiről tudnom kell?
-Igen.- csivitelte a legkisebb kislány, Fanni.- Kiesett a fogam. És beletettem az uzsonnás dobozomba, hogy a fogtündér elvigye majd.
Rebeka megdicsérte a kislányt, és azonnal elraktározta a teendők közé az információt. Épp a nagy lányához készült felmenni az emeletre, amikor a lépcsőfordulóban megpillantott valamit az ablakon keresztül. Nem bírta ki egy hatalmas nevetés nélkül, mire Evelin lánya rögtön mellé lépett.
-Ja, én láttam így reggel is- rántotta meg a vállát a lány
Rebeka nem tudott szabadulni a látványtól. Nem tudta mire vélni, hogy a nagy pocakú, szakállas szomszéd rózsaszínű, flitteres atlétatrikóban ment dolgozni. Csak remélte, hogy az esze nem ment el ennek az embernek.
Körbejárt a házban, mindenkivel váltott egy-két szót, majd nekilátott a vacsorakészítésnek. Lángost sütött vacsorára, ami nem kis feladat volt kilenc emberre, de sok évnyi rutinnak köszönhetően egy óra múlva már mindenki az asztalnál ült. Beszélgettek, mindenki elmesélte, mi minden történt vele aznap. Rebeka érdeklődve hallgatta az összes gyerekét, kinek lett új barátja, kinek volt jó napja, ki írt dolgozatot. Aztán Evelin, a legidősebb gyerekük megkérdezte:
-És a Te napod, jól telt, Anya?
Rebeka mosolyogva bólintott, hogy igen. Elmesélte, hogy volt a pályán, mire Tomi és Robi, a két nagyfiú irigykedve, egymás szavába vágva érdeklődött, kiviszi e őket is holnap délután gokartozni
-Anya!- szólalt meg a vacsora végén Soma, a tíz éves kis zsenipalánta- Mi az a viking?
-Olyan tengerészek, akik olyasmik, mint egy kalóz. Hol hallottad a szót?
-A történetben, amit olvasok, ez van: "A vikingek rátörték az ajtót."
Rebeka vacsora után a konyhába maradt, a gyerekek fürdeni indultak. Miután a konyhában végzett, még mindenkihez bekukkantott, mielőtt a két kicsi lányhoz ment volna mesét olvasni. Mindenkinek jó éjszakát kívánt. Ám Detti szobájában elidőzött egy kicsit. A lány arra panaszkodott, hogy fáj a torka, és rázza a hideg.
-Mindig mondom, öltözz fel melegen!- zsémbelt vele Rebeka, de máris indult teát készíteni, és aszpirint keresni, hátha még időben elcsípik a megfázást.
Út közben még szólt Gábornak, menjen, olvasson egy mesét Fanninak és Léninek, mert mire ő Dettinél végez, a kicsik nagyon fáradtak lesznek.
Megtalálta az aszpirint, megfőzte a teát, még egy melegítőpárnát is elővett a lányának. Amikor már Detti is kényelembe helyezve feküdt a jó meleg paplan alatt, elindult végre a két kicsihez. Épp a mese végére nyitott be a szobába
"A királylány a kastély legmagasabb tornyának ablakában várta a herceget!"-olvasta Gábor, de a két kicsi ezt már nem is hallotta, mert aludtak.
Rebeka és Gábor megpuszilgatta őket, majd egymást átölelve indultak a saját szobájuk felé.
-Tudod szívem, szerintem bármikor meg tudnád tenni azt az ugrást, amire Gréti utalt, de mi nagyon el lennénk árvulva nélküled. -mondta Gábor
Rebeka pedig azzal a jó érzéssel feküdt le aznap este, hogy tele van a ház gyerekekkel, akiknek ő nagyon fontos, és nincs az a nyusziugrás, amivel hajlandó lenne felvenni a lendületet, ha az azzal jár, hogy kevesebbet tud velük lenni.



No, hát így sikerült. Nem volt könnyű,bevallom, majdnem meg is futamodtam, de azért valamit összehoztam. Hogy milyen (mert én természetesen elégedetlen vagyok), azt döntsétek el Ti. :)

10 megjegyzés:

  1. Szerintem nagyon jó, még akkor is, ha nehéznek érezted! Volt miből merítened ugye? Egy nyusziugrás és keresünk egy kiadót, de abban a kisregényben legyen ám kiskirályfi is!!!

    VálaszTörlés
  2. Like..like.... és meglesz az a nyusziugrás is :-)

    VálaszTörlés
  3. Nekem , nagyon, nagyon tetszik. És sok ilyet szeretnék még olvasni tőled, nagyon jól megoldottad, pedig mondatokkal nehezebb. Ügyes vagy! És olyan jó volt olvasni a sorok között a mondataimat!:-))))

    VálaszTörlés
  4. Ügyes vagy, nagyon jó lett! :)Csudaklasszul belefésülted a mondatomat a történetbe (száguldós). :))

    VálaszTörlés
  5. Hát ez nagyon jó lett Dius! Micsoda fantáziád van!

    VálaszTörlés
  6. :-) Jó lett, Dius! És a történet mondanivalója is nagyon tetszik!!!

    VálaszTörlés
  7. Kedves Dius! Én talán még nem is szóltam Hozzád:), de most nem bírom megállni. Ez hihetetlenül jó volt! Olyan a stílusod, hogy ha könyv lenne, nem tudnám letenni!
    Gratulálok! :)
    Dorka

    VálaszTörlés
  8. Dius!Én végigolvastam és azt hittem,hogy valami könyvből idézel.Nagyon élveztem!!!!Még ilyet kérek szépen!!!:)♥Az igazság is ott van, és az én életem egy része is benne van,mint anyának,nagyon is,pedig mondatot sem küldtem,arról lemaradtam.

    VálaszTörlés
  9. Ó, jajj, egészen zavarba jöttem ennyi dicsérettől, de köszönöm szépen mindenkinek, és nagyon örülök, hogy tetszett. :)

    Babi, kiskirályfi nélkül nem is tudnék írni. :) És igen, volt honnan merítenem. :)
    Eszter: így legyen. :-*
    Anikó, remélem, hogy a következő ilyennél is beleszőhetem a Te mondataidat is. :)És köszönöm, hogy írtál nekem akkor mondatokat. :)
    Poppy, pedig nem volt könnyű megtalálnom a helyét, jó kis mondat volt. Köszi neked is, hogy írtál akkor. :)
    Judit, na, fantáziám az biztos, hogy van... Neked is köszönöm a királylányos mondatot.
    Dominika, a rózsaszín trikós mondatod rendesen megizzasztott, de remélem, legközelebb is játszol velem. Köszi neked is.
    Dorka, nagyon örülök, hogy most nem bírtad ki hozzászólás nélkül, köszönöm Neked. :)
    Mammka, nagyon nagy elismerés volt, amit írtál, nem is találok rá jobb szót, mint hogy köszönöm. :)

    VálaszTörlés