2012. szept. 7.

Mérleg

Az első hét után. Mondjuk, ez most csak úgy eszembe jutott mellesleg, hogy micsoda hülyeség, hogy nem lehet a naptári évhez igazítani a tanévet is? Lehetne nyugodtan január elsején évet kezdeni, és december végén befejezni. Ugyanúgy lehetne a nyári szünet is, mint most, meg minden.. tulajdonképpen ugyanott lennénk, ahol most, csak az a bizonyos első hét tényleg az első lenne. :) Bár..ha így jobban belegondolok, egy elfuserált bizonyítvánnyal igen csak odalenne a karácsony egy-egy gyereknek, úgyhogy hagyjuk is ezt a gondolatot ahol eddig volt.
Szóval így, a tanév első hete után hátradőlhetünk, és lazíthatunk egy kicsikét. Jó, hát van még egy pár hiányzó füzet, mert mégis kevés volt az az ötven-hatvan darab, ami itthon volt. Van, amiből maradt még, de van, amiből sosem elég. Ilyen a kis alakú vonalas füzet, és ilyen a sima lapú füzet is. Ezekből még sosem vettem eleget, pedig mindig úgy gondolom, hogy pluszban is vettem. És Eriknek még mindig lógok azzal a leckefüzettel. De ez egy fél órás projekt, ha rászánom magam.
A fiúk jól vették az első hét akadályait. Zokszó nélkül kelnek hat-negyed hét között, pedig a múlt héten még volt, hogy fél tízig is aludtak. Mindenki minden nap hazahozta a táskáját, a kardigánját, az innivalós flakont, szóval, egy szavam nem lehet. :D
A kis elsős belerázódott a mindennapokba, ugyan nagyon elfárad, de szereti, élvezi, tetszik neki. Három piros ponttal lett gazdagabb a héten. :) Kapott ma házi feladatot a hét végére, amit örömmel újságolt, de arról fogalma sincs, hogy mit kell vele csinálni, mert: "azt nem mondták". Megnéztem gyorsan, hátha s.o.s. segítségre szorulunk házi feladat ügyben, de semmi bonyolult, két sornyi álló egyenest kell gyakorolni az írás munkafüzetben. Tetszik neki, hogy a negyedikesek oltalma alatt áll, Erik intézkedett ez ügyben már a második napon, amikor valaki nem engedte valamin játszani az öccsét. Egészen határozottan közölte az illetővel, hogy "mutasson papírt róla, hogy az az ő játéka, vagy engedje oda a kicsit". És ennyi. :D Úgy tűnik most, hogy Eriknek jót tett, hogy ő lehet a gondoskodó nagyobb, tegnap azon kaptam, hogy ahogy Roli ült a konyhaasztalnál, odaállt mögé, és lenyomott egy puszit a feje búbjára. Szóval Roland úrfi jó helyen van, tetszik neki, és ez a lényeg. :)
Erik, a nagytesó, aki ahogy fentebb írtam, átérzi a helyzet komolyságát, és testőrként védi az öccsét, nem mellesleg igen komolyan vágott neki a tanévnek. Nagyon igyekszik, hogy szépen írjon, meg hogy jól menjen a matek. Nem gondolom, hogy ez mindig így marad, de jól kezdődik. Elkezdődik nekik is az informatika oktatás, és az angol, fakultációra aerobic-ra, és színjátszóra fog járni. Az aerobic-ot az új tanító néni tanítja, akivel ugyan még nem találkoztam, de lecsekkoltam a fb-on, és ihajj... 23 éves. :D Aki egyébként szigorú, és osztogatja az egyeseket, ahogy ma egy osztálytárs anyukája panaszolta. Mondjuk ez várható volt, épp a fiatalságából adódóan. Erik egyébként egy osztályfőnöki dicsérettel indította az évet. :) Ez sem egy rossz kezdet.
Patrik, a nagyon nagy és nagyon komoly fiam kezdte a legkeményebben. Akinek már rögtön az első nap leckéje is volt. Ráadásul rá végképp nem jutott idő, csak épphogy. De nem zavarta, készült egyedül reggel, amikor úgy hozta a sors, és intézte itthon a kutyákat is, amikor ő ért haza legelőször. Attól lelkes, hogy azt ígérte nekik az info tanár, hogy a nagyon tehetségesek (ha a szüleik beleegyeznek) mehetnek plusz informatika szakkörre, és akik még ott is nagyon ígéretesen teljesítenek, azokat elviszi ECDL vizsgára. :) Szeretné. És van egy jó adag önbizalma is, mert azonnal közölte, hogy ő, természetesen ott lesz, mert a legjobbak között van. Ő egy ötössel lett gazdagabb irodalomból. Ami ugyan egy potya ötös, mert valami olvasásra kapta, de hát ha ötös, akkor ötös. :D
Egyébként a két nagyobb meg van fázva, Patriknak ma már a fülére is ráhúzódott. Nem fáj neki, csak bedugult. Remélem hamar túl lesznek rajta. (és nem csoda, mert még minden este félmeztelenül mászkáltak fürdés utána  nyitott ablaknál)
Én pedig, miután ma megtudtam,hogy debil vagyok, merthogy minden epilepsziás debil, úgy döntöttem, élek a lehetőséggel, hogy leszarjam az illető véleményét magasról. Pedig jaj, de rosszul esett akkor, abban a pillanatban. De nincs jelentősége. Nem az számít, mit mondanak,hanem hogy ki mondja.
Nem bánom egy kicsit sem, hogy péntek este van, sőt. A telefonom ébresztőjét perverz örömmel kapcsoltam ki, hogy végre nem zenél itt nekem legszebb álmomból ébresztve. A hétvégén meg majd rápihenünk a következő hétre. Hátha az is minimum ilyen jó lesz.

8 megjegyzés:

  1. Debil? Hogy tudnak emberek ennyire ... No mindegy. Igazad van. Szard le!
    Kellemes hétvégét! :)

    VálaszTörlés
  2. Nem vagyok, valóban. :)
    MJ, Neked is kellemeset, jó forma 1 nézést. :))

    VálaszTörlés
  3. Debil? Ő a debil szerintem, aki mondta. Ismertem életem folyamán több epilepsziást is, semmi baj nem volt velük értelmileg-szellemileg, úgyhogy tényleg lesz@rni az ilyen véleményt, ez a megoldás.
    De hogy negyedikben ECDL-vizsga! Jól értettem?

    VálaszTörlés
  4. Legyen sok vidám napotok a Gyerkőcökkel az iskolában! :)

    VálaszTörlés
  5. Ági, nem, Patrik menne majd esetleg, ő már hetedikes. :) (igaz, azt hiszem, a negyedikes is megoldaná)

    VálaszTörlés
  6. Ja, bocs, figyelmetlenül olvastam. :)

    VálaszTörlés