Faktor

Szándékosan nem írtam elé az x-et, mert bár annak kapcsán jutott eszembe idepötyögni, mégsem tartozik csak és kizárólag a műsorhoz. Pedig nézem. Naná. Nélkülem nem is menne. Már meg van nálam a tizenkét döntős is, de majd mindent a maga idejében.
Szóval, ahogy néztem hétről-hétre a válogatókat, úgy erősödött bennem mindig jobban az érzés, hogy milyen érdekes is a világ. Most már szinte biztos vagyok benne, hogy mindannyian úgy vagyunk megalkotva, hogy valamilyen területen van bennünk valami plusz faktor. Ami aztán vagy kiderül, vagy nem, de hogy ott van, az tuti. Vannak biztos úgy egy csomóan, hogy sejtik, hogy valami van, de sosem járnak utána, míg végül aztán szépen elsikkad, és aztán már sosem derül rá igazából fény. Csak úgy van. Azt hiszem, ők azok, akik a baráti társaságokban először énekelnek karaoke számokat, akik megírják a születésnapi köszöntőket, vagy akik saját készítésű és teljesen egyedi ajándékot készítenek. (a felsorolás messze nem teljes)
Valami ilyesmihez kapcsolódhat az álmom is, ami ugyan elég nagy zöldség, de fogjuk a teliholdra, meg az érkező frontra, és a fáradtságra, meg még természetesen arra is, hogy előtte x faktort néztem.
Álmomban megjelent az első könyvem. Mesekönyv. Láttam a könyvet, nagyon szépen volt illusztrálva, kék-rózsaszín tündéres-manós volt az eleje, a hátulján pedig a gyerekeim kiskori képei. Nagyon tetszett. A nagy alkalomtól mámorosan boldog voltam, még most is borsózik a hátam, ahogy felidézem az érzést. Fogtam a kezemben, isteni illata volt, és az elsőtől az utolsó betűig az én fantáziám szüleménye volt az egész. Rengeteg doboznyi volt belőle, és épp arra készültem, hogy részt vegyek a hivatalos könyvbemutatón, ahol dedikálni is fogok. Annyira izgultam, hogy majd elájultam. És aztán mi történt? Ott ültem a könyvbemutatómon teljesen egyedül a könyvek, dobozok között. Vártam, csak vártam, és senki nem jött el. A telefonomra érkeztek sms-ek, amiben mentegetőztek páran azok közül, akiket személyesen én hívtam el, de továbbra sem érkezett senki. Rettenetes érzés volt. Egy könyvet oda is vágtam a falhoz csalódottságomban, és erre sikerült is felébrednem.
Ezt az egészet pedig csak azért mesélem el, mert az álmom, és a tehetségkutatóban látottak alapján azt hiszem, az a faktor sem elég még. Az is kell, hogy másokat érdekeljen. :) Különben ott marad, ahol addig volt.