2012. szept. 2.

Évnyitó

...és az utolsó nap a vakációból.Tudtam én már akkor, amikor először meghallottam, hogy vasárnap délután öt órakor lesz az évnyitó, hogy az aztán majd rendesen odavág a vasárnapnak. De mindegy, mert nem volt mit tenni.
Jutott még azért a gyerekeknek mára önfeledt semmit tevés, pedig még a versmondóknak a verseiket is gyakorolni kellett. Ja, hogy nem is mondtam? Eriket is megkérték, hogy mondjon verset. Ő pedig igen rövid idő alatt megtanulta az egyébként nem túl könnyű szövegű verset (Molnos Lajos: Becsengetés), ma már leginkább a hangsúlyozásra kellett csak figyelnünk. Roland, aki tegnap előtt még sírva fakadt, mert a vers utolsó sorát mindig elfelejtette, mára tökéletesen tudta, de nagyon izgult. Ami egyébként érthető... én is izgultam.
A délelőtt eltelt a főzéssel, ebéd után nekiálltam összepakolni a rajzdobozokat, meg végre a tolltartót. Nem kevés időt vett el, de mire öltözni kellett, már a nagyja készen volt. Őszintén? Nem nagy kedvvel mentem, még akkor sem, ha egyébként irtó büszke vagyok rá, amikor a jóképű fiaim között mehetek. Erik és Patrik lassan egy magasságban lesz velem, majd nyilván le is fognak hagyni, és akkor olyan lesz, mintha a testőreim kísérnének. :) Roli fogta a kezem, és kissé elveszetten nézett körül az iskola udvaron. Irtózatos volt a tömeg, mind a nyolc évfolyam összes gyereke, meg hozzátartozója, huhh...
A négy első osztály tanító nénije a tornateremben várta a gyerekeket. Kedves mosollyal, puszival fogadták, ő pedig illedelmesen köszönt. Örömmel fedezte fel a volt csoporttársait, de amint meglátta A. óvó nénit belépni, már ment is. Ölelte, A. óvó néni összepuszilta, ahogy szokta, majd meghallgatta a verset tőle is, meg attól a kislánytól is, aki még a csoportból verset mondott. Aztán minket, szülőket kiküldtek, ők maradtak. A vártnál jobban viseltem, és tudom, ebben erősen közrejátszik, hogy a két tanító nénihez szívesen és bizalommal engedem.
Kimentem az udvarra, és ahogy nézegettem a tömegben, hol lehet a másik két fiam, megakadt a szemem Eriken, és mellette E. nénin, aki mellett egy vadidegen kis fiatal nő állt. És akkor eszembe jutott, hogy én már a héten hallottam, hogy Á. néni nem jön többé, mert Kínába mennek négy évre. De bevallom, még Eriknek sem mondtam, mert azt gondoltam, Á. néni még jön, és elköszön majd. Hogy mekkorát tévedtem... Mindegy, elhessegettem a borús gondolatokat, mert lassan megkezdődött az évnyitó. A Himnusz után rögtön következett az elsősök bevonulása, szokás szerint név szerint szólították őket. Az én kicsi fiam is ott jött büszkén közöttük. :)
Aztán kicsit elméláztam, és azon kaptam magam, hogy azt hallom, őt szólítják verset mondani. Hú, de nagyon izgultam. De nagyon ügyes volt, egyet sem hibázott, nem remegett a hangja sem, és még hangsúlyozni is volt ideje. Imádtam, és persze hogy folytak a könnyeim. Láttam, hogy az egyik bátyja (Erik) mondja vele a verset magában, mintha csak segíteni akarna neki. És hallottam utána mögöttem az embereket, ahogy dicsérik, hogy milyen ügyes volt, milyen szépen beszél (pedig pösze ám), és még folytak a könnyeim, de már magamban büszkén elmosolyodtam. :)
Erik is szépen elmondta a versét, egyet rontott, de csak én tudtam, mert úgy kivágta magát hogy aki nem ismerte a verset, ugyan meg nem mondta volna, hogy nem így van. :)
Az évnyitó után mindenki felment a saját osztályába, elmondták a tudnivalókat. Rolinak holnap még nem kell vinni a tolltartóján kívül semmit. Eriknek mindent,ami már meg van. Patriknak kémia, tesi, rajz, osztályfőnöki. Ja, és 155 Ft ellenőrzőre. Azt nem tudom, mi van, ha nem veszek? :D Na jó, csak vicceltem...
Erik kicsit kiakadt az új tanító nénire, nem szimpatikus neki (ami nem csoda), és nem érti, minek kellett erre az egy évre egyáltalán bárki is, mert ha már Á. néni elment, maradhatott volna E. néni egyedül. Biztatom azért, hogy biztos tök jó lesz, mert nagyon fiatal, aztán meglátjuk.
Mindenkinek sikeres, ötösökben, piros pontokban gazdag tanévet kívánok.


6 megjegyzés:

  1. Minden véget ér egyszer, még a nyár is,még a szünet is. Majd lesz megint. Addig én is csak sikereket kívánhatok és maradó tudást. :)

    VálaszTörlés
  2. Én azt kívánom, hogy végre hasznos tudással ruházzák fel az eljövő generációt (szabadon hagyva az idejüket a megismerésre), amiből kialakíthatják saját képüket a világról, és ne a mi meggyőződéseinket adják tovább. Amikor körülnéznek azt mondhassuk, nézzétek meg a világot, nektek mit mutat. Van mit tanulnunk gyermekeinktől, tanuljunk hát mi is, felnőttek. Változás. Ezt kívánom.

    VálaszTörlés
  3. nem is tudom mi lesz velem jövő ilyenkor
    épp belefutottunk a nagycsoportos óvodásokba, akiket az iskolások átkísértek az iskolába

    kis híjján nem bőgtem, hogy ott az a gyerek az enyémmel együtt járt egy csoportba, most meg tessék...

    azt hiszem jövő ilyenkor apa fogja vinni a gyereket mert én nem vagyok rá képes

    ja és ha lehet mindjárt le anyák napjával is, már ha rágondolok bőgők, és még hány anyák napi ünnepséget "kell" végigülnöm három gyerkőc mellett?

    azt hiszem a változásokhoz/ünnepségekhez nem lehet hozzászokni csak túlélni

    Ildikó

    VálaszTörlés
  4. Roli nagyon helyes lehetett. Nem csodálom, hogy elérzékenyültél... :-)))

    VálaszTörlés
  5. Köszi Anikó, MJ és Dominika.
    Ildikó, szerintem Te fogod vinni, és majd sírsz egyet akkor is. Én is szoktam..:)) Mindiiiig.

    VálaszTörlés