Egyik lábam itt,

a másik meg ott Egész nap ez volt... szerintem minimum tizenöt kilométert gyalogoltam ma nagyon gyors tempóban. De ebben az a jó, hogy a sportolás is megvolt.
A kevésbé jó, hogy reggel a háromból kettő gyerek jött velem orvoshoz. A legkisebb kötözésre, a legnagyobb a fül-orr-gégészetre. Utána a legkisebb ugyan ment iskolába, a legnagyobb viszont, az ő saját gége- és savós középfülgyulladásával együtt hazafelé vette az irányt.
Én bevásároltam, hazarohantam, kiszedtem a mosógépet, elindítottam egy új adagot, kiteregettem, elpakoltam a vásárolt cuccot,csináltam a gyereknek ebédet, és már indultam is dolgozni. Még útba ejtettem a postát, úgy egyébként meg a saját egyéni rekordomat döntöttem meg, mert tizenkettő perc alatt értem a posta elé.
Délután dolgoztam, ahol semmi említésre méltó nem történt. Aztán Balázs hazahozott egy kicsit, majd visszavitt szülői értekezletre. Erikére, ami ment már mikor odaértem, de az volt ebben a jó, hogy fél hatkor már vége is volt. Így aztán felvettem a nyúlcipőt, és átrohantam a másik épületbe,ahol még tartott a másik szülői. Így legalább mindenhol voltam. És megtudtam, hol, mennyi lesz az annyi, amire számítani kell. Nem épp felemelő számok, és nem is biztos, hogy vállalhatóak. De ezt még meglátjuk.
Most meg már nagyon odavagyok a fáradtságtól, úgyhogy igen gyors tempóban megcélzom az ágyamat.