A kis elsős szó szerint is csetlik-botlik még az első hetekben. Alig vagyunk túl az első nagy baleseten, és varraton. De nehogy azt higgyétek, hogy ezzel elintézte mondjuk az elkövetkező nyolc évre. Ááááá. A varrattól mondjuk megszabadultunk kedd délután, és mára már én is egészen szépnek nevezem a heget, miután leesett róla az ott képződött var is. A varrás utáni nap egy horzsolással érkezett haza, amit valahol az udvaron szerzett. Nem volt komoly. Mondtuk, vigyázzon jobban magára.
Aztán fejre esett. Szerencsére ebből sem lett nagyobb baj, van egy kis seb a fején, ami először ugyan véres volt egy kicsit, de ez sem komoly, szerintem heg nélkül gyógyul is majd. Hogy szerezte? Fejjel lefelé lógott a mászókán, (mert ugye a kezét nem használhatta erre a célra, de a lábát igen), amikor is Katica megcsikizte, és ő leesett. Itt ismét elmondtuk, hogy vigyázzon jobban magára, még ott van a kötés a kezén.
Erre ma, hazaérkezik az iskolából a nyakán egy jó kis ütés-horzsolással. Nekiesett egy széknek, vagy mi. Elég kusza a történet, a tornacipő is szerepelt benne, bár nem teljesen világos, hogy milyen vonatkozásban. Szóval, most ismét mondtuk, hogy vigyázzon jobban magára.
Amellett, hogy nyilván aggódunk érte, azért jókat is röhögünk rajta (amíg még megtehetjük), hogy micsoda kis botlábú. Mondhatjuk, hogy tiszta anyja ez a gyerek, mert én aztán még rajta is túl tettem ilyen téren. Egy nap, egy nadrág. Tizenkét éves koromban még kaptam is egyszer érte egy emlékezetest, amiért a vadiúj szabadidőruhámat fél óra alatt kiszaggattam. Elestem, na.
Azért remélem, ő hamarabb túl esik ezen a korszakon, mondjuk még azelőtt, mielőtt komolyan aggódni kéne, vagy nagyobb baja lesz. Eddig a zsiványok védőszentje mindig készenlétben állt. Ezúton szeretném kérni, hogy nagyon legyen résen, szükség van rá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése