2012. szept. 23.

Csak egy pillanat volt...

Már megint este van. Vasárnap este. Jutott másfél nap szabadnap a hétvégén, amibe bele kellett sűríteni mindent, amit az előző hétköznapokon nem tudtunk elintézni, és várhatóan a következő hétköznapokon sem tudnánk. Ilyen volt a cipőcsere Eriknek, mert két hét hordás után máris levált a talpa az egyébként cseppet sem olcsó és egyáltalán nem kínai cipőjének. Kicserélték, bár azért morogtak egy kicsit, igaz, úgy tűnt, ez ott elvárás is. Ám nem vettem fel a kesztyűt, és nem morogtam vissza, csak kedvesen elmosolyodtam, és megköszöntem a levásárlás lehetőségét. Eltűnődtem egy pillanatra, hogy mondhatnám, hogy nem szívességet tesz ezzel, hanem csak azokat a kötelezettségeket teljesíti a munkaadója nevében, amit nekem jogom van érvényesíteni, de nem lett volna értelme ebben az esetben. Meg azon is eltűnődtem, hogy ugyan mekkora marha is vagyok én, mert mindig olyan hülye és kedves vagyok, amikor hozzám hoznak vissza cipőt, hogy még le is mosom azt, amit az illető szülő elfelejtett, nem küldöm vele haza. Pedig megtehetném. De a vizes szivaccsal végigtörölni nekem sem kerül semmibe, de utálnám magam, ha mondjuk egy olyan anyukával közölném, hogy na majd előbb lemossa, akivel ott van mind a három öt év alatti gyereke, és emlékszem rá, hogy amikor vették azt a bizonyos cipőt, az utolsó fillérig kiszedett mindent a pénztárcájából, hogy ki tudja fizetni. Na mindegy. Nem vagyunk egyformák. :) Szerencsére.
Vásároltunk is, mert azt mindig kell, lévén még mindig nincs spájzunk, ahova raktározhatnánk. :) Aztán ma mostam, már megint három adagot, sütöttem grill csirkét, ami nem az én konyhámban sült, mert én balga, sikeresen elfelejtettem, hogy a sütő grillezője tönkrement. Így aztán szépen megvettem a csirkét, ma meg mentem, és megkértem anyámat, hadd süssem meg az ő sütőjében. De persze megengedte. Nagy élmény volt két konyhában főzni, rögtön le is jártam előre az ebédet, annyit lépcsőztem.
A szokásos vasárnapi felmosás és wc takarítás után azért a forma 1 idejére én is lenyugodtam, hogy aztán nekiálljunk palacsintát sütni. Mondjuk ebben nagy mázlim volt, mert Balázs kivette a kezemből, és nekiállt ő két sütővel, hogy hamarabb készen legyen. :)
És mire a palacsintát megettük, már majdnem este is lett. A kutyasétáltatás után pillanatokon belül már sötétedett.
És akkor ennyi volt már megint a hétvége. Elszállt egy perc alatt.
Úgy tervezem, a jövő héten egy pár órát végre rászánok a blog külsejére, ideje lenne kicsit ráncba szedni már.. Hogy aztán mi valósul meg ebből, majd kiderül.

Úgy egyébként meg én magam is néha kicsit unom az ilyen témájú bejegyzéseimet, de bevallom, vannak olyan nagyon megosztó gondolataim, amiket inkább nem írok le. De kíváncsi vagyok arra, mi az, amiről írnom kéne, vagy többet kéne írnom szerintetek? Van olyan opció is, hogy simán csak fogjam be egy időre... :D

4 megjegyzés:

  1. Én szívesen olvasnám a megosztó gondolataidat:)

    VálaszTörlés
  2. Én nagyon szeretem ezeket a beszámolós bejegyzéseket! Olvashatom,hogyan röppen el másnál is hamar a hétvége.....Ebben benne vagy TE.:)♥

    Nem kizárva a másik fajta bejegyzést.

    VálaszTörlés
  3. Én is kérem a megosztó bejegyzéseket! Ha már én nem írom meg őket... :-)

    VálaszTörlés