Minden kívánságom...

...ilyen gyorsan teljesülne, akkor aztán születnének olyan boldogságtól túlfűtött bejegyzések, hogy a blogvilág is az én energiámtól működne. :)
De amíg eljön ez az idő, addig örülök annak is, ami épp csurran-cseppen.
Reggel még annak örültünk, hogy legalább délelőtt együtt lehet az egész család, merthogy mindketten délutánosok vagyunk. Ebéd közben annak örültünk, hogy a héten először együtt eszünk, és kis fintorral megállapítottuk, hogy majd legközelebb szombaton lesz ilyen, de sebaj.. Az ebéd utáni koffeinmentes kávémat kortyolgattam, és gondolatban már jó mélyeket sóhajtoztam azon, hogy mindjárt menni kell, amikor csörgött (izé, zenélt) a telefonom, és hívott a főnökasszonyom, hogy mit szólnék hozzá, ha ma mégsem kéne mennem? Konszolidált és jól nevelt voltam, nem visítottam bele a telefonba örömömben, pedig szerettem volna. Szóval, ma mégis lett egy szabad napom. Hihetetlen, nem? Amiket tegnap írtam, abból jó sok minden meg is valósult. A tankönyveket bekötöttem, és csak kétszer kaptam idegrohamot attól az öntapadós franctól, mert naná, hogy nem ott ragadt, ahol kellett volna. Mindegy, kész van, ez a lényeg. A borítékos vagdosóssal ugyan nem haladtam, de még a kanapén fekvés is megvolt. Jó, ez utóbbi kényszerből, mert nagyon fájt a fejem, de megvolt, és kész.
Egyébként meg erről a mai derült égből szabadnapról eszembe jutott a könyv, amit most olvasok. James Redfield: A tizedik felismerés. Már vagy tíz helyen megjelöltem, hogy majd leírom ide nektek az ott írtakat, de rájöttem, az úgy nem az igazi, mert egyrészt oldalakon keresztül tart egy-egy gondolat, másrészt kell az egész egyben, hogy érthető legyen. Na de ebben a könyvben is jó sokszor van szó a véletlenekről, amik mégsem véletlenek. Azt hiszem, a mai történés is hordoz magában valami üzenetet nekem, ami itt van az orrom előtt éppenséggel, csak mégsem tudom igazán jól felfogni. Pedig.. ha tudnám, talán megkönnyíteném a saját utamat vele, úgyhogy rá kéne jönnöm. Méghozzá hamar. Mert van itt megint egy dátum a szemem előtt, amikor majd valami történik (és meg is fogom írni akkor), de az én gondolatomban a dátum mellett szereplő esemény kiegészül még mással is. Rejtélyes, tudom.
Amúgy is ezek a "látom magam előtt dolgok" néha kiakasztanak. Újabban álmomban látok mindenfélét: most például Balázs szeptemberben esedékes fizetésének összegét láttam a bankszámlakivonatunkon. De többször álmodtam róla és a főnökéről, ugyanaz a jelenet ismétlődik újra és újra, úgyhogy szinte várom már, amikor majd hazajön, és elmeséli az álmomat. :D
Visszatérve a könyvre, az ott leírtak szerint mindenkinek van egy célja, amivel érkezik, és egészen addig újra és újra születik, amíg a cél meg nem valósul. Ahhoz, hogy ezt az ember tisztán láthassa, érezhesse, szükség van arra, hogy minden múltbéli érzelmet levessen magáról. Tetszik a gondolat, de mikor úgy a tizedik embernél tartottam, akivel kapcsolatban vannak még érzéseim, akkor kissé megijedtem, hogy én aztán soha az életben meg nem tudom, mi az a bizonyos cél. :D
Ja, és állítólag mindig ugyanazok az emberek vesznek körül bennünket az összes életünkben. :) Ez tetszik. És de jó lenne látni magamat, magunkat mondjuk valamelyik előző életünkben. Olyan kíváncsi lennék rá, hogy vajon Balázs és én évszázadok óta egy pár vagyunk? Vagy volt másféle kapcsolat is közöttünk?
De ha tehetném, előre tekintenék.... hogy könnyű szívvel várhassam, amikor kezdődhet az új életem. Mert ha biztosan tudnám, hogy kezdődni fog, egy percig sem aggódnék. :)
A bejegyzés kissé szétszórt,és vergődős, pont úgy, ahogy érzek ezekkel  a dolgokkal kapcsolatban. :)