ma ne számítsatok tőlem hosszú lélegzetvételű bármire is. Épp egyáltalán nem vagyok rá alkalmas.
De megígértem egy ma a boltban járó bizsu-kereskedőnek, hogy átadom minden, általam ismert boldog nagycsaládosnak, hogy:
-nagyon komoly csodálatot érez irántuk
-nagyon sokszor megbánta, hogy húsz és harminc éves kora között bejárta a világot
-nagyon szeretné még ő is megélni az érzést, ami nekik nap mint nap jut a gyerekeiktől
-és nagyon fél, hogy menthetetlenül elkésett már arról, hogy sok gyereke legyen.
Szóval, az üzenet átadva, mindannyian gondoljunk erre amikor épp nem annyira jó a saját bőrünkben. Ja, egyébként férfiember az illető. Amit ilyen gondolatokkal nem gondolnánk azonnal, nem?
A kedvenc mondatom tőle: "Tényleg, 19 éve együtt vagytok, és még nem uncsi? Ó, de jó lenne ezt átélni!" Kívántam neki, hogy legyen benne része. Még csak 33 éves, simán belefér...
Üzenem neki (mint nemnagycsaládos), hogy még nem maradt le semmiről. A világot bejárni huszonévesen érdemes, sőt, kell, ha nyílik rá alkalom és az amúgy is macerás sok gyerekkel...Legalábbis szerintem. ;-)
VálaszTörlésÉs hát, mindig azt mondom, meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk. :)
A világbejárást én sem nagyon bánnám, bár én gyerekekkel is nekivágnék, ha lenne rá módom.
VálaszTörlésÉs nem is értem.... egy 33 éves férfiembernek még simán lehet nagycsaládja.
Poppy, átadom neki amikor jön majd.
VálaszTörlésBea, lehet, persze, de értem én, hogy mire gondolt.. fiatal szülő már nem lehet. :) Aminek azért megvan a maga szépsége (mint ahogy annak is, ha az ember előbb megéli ezeket a dolgokat, és csak utána lesz belőle szülő)
Hát a nagycsaládom mellett még a szomszéd megye is kihívás (leginkább anyagi). Szóval ha már megvolt a világ akkor hajrá! 33 évesen ugyan nem késett le semmiről egy pasi :)
VálaszTörlés