2012. aug. 22.

Hogyan mondjam el...?

Lehet, hogy célszerűbb lenne, ha sehogy sem tenném, de miután dühít, és lehangol a dolog, így aztán itt és most, a virtuális naplómban kidühöngöm magam. Még most van lehetőség a jobb felső sarokban megkeresni a menekülési útvonalat... később megbánhatod, hogy elolvastad.
Nem fogok miatta mentegetőzni, és elnézést kérni, hogy én olyan vagyok, aki bizony nem nagyon szereti a testvérét. Erős kifejezés? Lehet. Azt nem mondom, hogy semmit nem érzek iránta, mert az nem igaz, de nem az az ember, akivel felhőtlen a viszonyom. Valószínűleg ettől van az, hogy egy csomó rossz tulajdonságát látom, és bizony... haragszom rá, amikor neki valami sikerül, ami nekem nem.
Akkor, amikor felépítette a házat arra a telekre, amit valamikor én szerettem volna, meg tudtam volna fojtani.  De persze nem tettem, még csak nem is szóltam egy rossz szót sem. Hiszen mit mondhattam volna? Egyenlőnek kéne lennünk, egyenlő mércével a családunkban, de nem így van, és mivel ő általában jobban keveri a lapokat, ő jön ki jobban minden helyzetből. De mindegy. A telek az övéké lett, a házat felépítették (nem bánom már, jobb ez így, hogy nem adósodtam el egy életre)
Az építkezésük miatt ment tönkre a kapcsolatunknak az a kevés jól működő része is. Mert értem én, hogy valaki ideges, és fáradt, de azt nem tűrhetem el, hogy az én gyerekeimen töltse ki az összes frusztráltságát. Rettenetesen megbántott bennünket, amikor "leszarszülőzött" mindkettőnket, és vérig sértődött, amikor kitessékeltük. Keserű szájíz maradt utána, és még a mai napig is a fülemben cseng, ahogy és amit mondott...
Az, hogy neki kislánya született, majdnem az utolsó csepp volt a pohárban. Rettenetesen szégyelltem ugyan magam érte, de majd belepusztultam, hogy már megint neki sikerült megvalósítani az én vágyamat.
Az, hogy mindketten szülők vagyunk, semmit nem javított a helyzeten, és meglehetősen dühít, amikor hozzám ( a szarszülőhöz) jön tanácsot kérni. Pedig- ahogy azt olyan sokszor hangoztatta- neki diplomája is van gyereknevelésből. Hogy ez mekkora nagyképű duma volt részéről, már tudja... és akarta már a szögre akasztani a diplomáját, mert arra, amit az élet produkál, nem készítik fel az iskolapadban.
De most aztán nagyon mérges vagyok. Oké, hogy az ő szakmája keresettebb és piacképesebb az enyémnél. De hogy őt felvegyék a második megpályázott helyre, ráadásul még úgy, hogy az ő igényeihez igazítsák a munkaidőt, azt én most kikérem magamnak. Rá vagyok mérges, mert nem tudom ki másra legyek. A sorsra? Vagy kire? Fogalmam sincs mit csinálok én ennyire rosszul, ami miatt folyton ő valósítja meg az én álmaimat?
És ez a mostani ügy megint nem fog minket közelebb hozni egymáshoz. Mert ő majd nem mulasztja el megjegyezni, hogy neki két hét alatt sikerült, ami nekem két év alatt sem, én pedig ettől majd megint csak még jobban fogom utálni.
Pedig...ha belegondolok... három éve én mentettem meg az életét, amikor azt javasoltam, vegyen egy tesztet, mert szerintem lisztérzékeny. Nem várok érte köszönetet. Tőle semmiképp. Azért tettem, mert az volt a természetes, hogy segítsek. Azért jó lenne,ha most már találna magának saját életet, és nem az én álmaimat élné... hátha én is felszabadulhatnék.

11 megjegyzés:

  1. 1.Kívánom, hogy megtaláljátok az utat egy élhető közös nevező felé, bárhol is lenne az a pont, ahol az elvesztődött.
    2. Az az élet másképpen jó , szép, kiteljesedett, az meg, amit te élsz,úgy kell, hogy tökéletese legyen, ahogy van: lakás, gyönyörű család, munkahely, és még biztosan oly sok mindennel benne.
    Fel a fejjel, múlik majd a pillanatnyi dühöngés...és csakazértis boldognak-elégedettnek kell lenni:)
    3. A kislány még mindig beleférhet!

    VálaszTörlés
  2. Jaj, ez olyan nehéz! Tényleg, kire legyen ilyenkor mérges az ember...? Mindenesetre elismerésem az őszinteségedért, hogy ezt így megírtad.
    Amúgy meg Júliával egyetértek!

    VálaszTörlés
  3. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  4. Érzem, amit írsz. :o) Nekem a sógornőm ilyen. Mikor mondtam, hogy ha ma választhatnék, gyógytornásznak mennék, akkor estin elvégezte a gyógytornászit. Nekem három diplomám van, de egyik se ér fel anyám szemében a levelezős gyógytornászpapírral. És igen, neki is lánya lett, és három gyereke, ahogy én szerettem volna. Lehet, hogy belehal a harmadikba (nem ajánlotta neki a nőgyógyász), akkor iszonyatos lelkiismeretfurdalásom lesz, hogy mindig is utáltam őt ezért a versengésért és licitálásért. Ahányszor találkozunk, nem mulaszt el valami apró, jelentéktelen sértést odabökni, amire még fel se lehet háborodni, mert annyira semmiség, de mégis odaszúr, ahol fáj. Ja, és persze burkoltan lebűnözőzte a férjemet (minden vállalkozó csal), miközben egy ügyes huszárvágással lehülyézte ugyanazon idő alatt az öcsémet (te nem vagy elég okos hozzá, hogy vállalkozó légy, mert minden vállalkozó adót csal). WTF? Ha már minket utál Jetivel, attól még a férjét (az öcsémet) szerethetné...

    Vannak olyan emberek, akik megkeserítik mások életét, szerintem nem kötelességem szeretni egy rokont és igenis kiiktathatom az életemből, ha direkt bosszant.

    VálaszTörlés
  5. Azt mondják a szellemgyógyászok, hogy legyünk hálásak az utálható embereknek, mert ők ezt lélekként felvállalták erre az életre.

    Nincs kislányod, Dius? Egyrészt még lehet, másrészt lehet hogy sosem lesz, és negyedikre is fiút szülnél, mert ez a Te sorsod, a fiús -anyaság. Ez ellen nem igazán lehet tenni, szerintem.

    Gondolom a tesód a te úgymond kereszted. Szerintem ha majd egyszer meg tudod érteni őt, esetleg elfogadni a hülyeségeivel együtt, akkor rendeződik a kapcsolat. Lehet hogy pont így van veled kapcsolatban, irigyel dolgokért, és úgy ellensúlyozza, hogy csesztet. Tudod, ha fáj az oroszlán foga, akkor odaharap néha :))

    Én úgy látom, hogy mindent nekem kellett csinálni, mert az öcsémet kímélték. Az öcsém úgy látja, hogy én sokkal több mindent megkaptam, több helyre eljutottam gyerekkorunkban.

    A tesód vajon hogy látja ezt? Lehet, hogy sokkal több benne a tüske, és sokkal jobban fáj neki mint hinnéd. Én úgy látom, ezek a piszkálódós emberek a legbizonytalanabbak önmagukban.

    Nem ismerem a helyzetet, nem ismerlek titeket sem, és nem piszkálás vagy kritika amit írtam, csak egy nézőpont, amit érdemes megvizsgálni.
    Persze lehet, hogy sosem lesztek jó testvérek, mert nem az a sorsotok.

    VálaszTörlés
  6. Nehéz ügy ez! De teljesen megértelek, mert megélni, és kivül állóként látni, teljesen más dolog. Közhely, de a családját nem választhatja meg az ember. Én évekig nem beszéltem, egy sérelem miatt, a testvéremmel, majd elkezdtem látni benne amit szeretek és jó lett a kapcsolatunk. Mégha szinte semmiben nem értünk egyett. Próbálom a Zsolti családjával is ezt tenni, pedig nehéz! Bocs, nem ide tartozik!
    Gyönyörű életed van neked! Ezzel a fiú csapattal!:-)

    VálaszTörlés
  7. Sajnálom, hogy ennyire rossz a kapcsolatod a testvéreddel. Kívánom neked, hogy túl tudj lépni a rossz érzéseiden, mert csak magadat bántod.
    Szerintem csodálatos az életed, a családod!:)

    VálaszTörlés
  8. Tudom, miről beszélsz, valami hasonlóval én is küzdöttem.
    Innen küldök neked egy nagy ölelést!

    VálaszTörlés
  9. Hm, az a baj, ugyanez a cipő. és az is, hogy nálunk édesanyám is valamiért mindig mellé áll, neki kell segíteni. Nem tudom, de nagy öleés.

    VálaszTörlés
  10. Köszönöm nektek, hogy együtt éreztek, és senki nem harapta le a fejem, hogy "mit képzelek én, azért van a testvérem, hogy szeressem". Tegnap este, miután már közzétettem a bejegyzést, majdnem visszajöttem törölni. De nem bánom, hogy nem tettem meg.
    Júlia, természetesen minden igaz, amit írsz, néha süppedek csak bele nagyon.
    Judit, köszi.
    Altair, hát ez is nehéz helyzet, ami nálatok van.
    Heni, lehet, hogy ha tizet szülnék, mind fiú lenne, nem tudom. A vágy bennem él.. de ennyi csak. Ő úgy gondolja, hogy nekem több mindent lehetett,és neki meg azért volt jobb sora, mert nagyobb volt a szája. Nem tudom neked elmagyarázni, ismerned kéne, hogy értsd...
    Anikó, köszi. :)
    Erika, neked is köszönöm.
    Dominika, és hogy sikerült túllépni rajta?
    Myway, igen, nálunk is. :) Ölelés neked is.

    VálaszTörlés
  11. Olvasd végig mindkét oldalt :) (Egyszer már olvastad.)

    http://www.astronet.hu/tenyek-talanyok/szellemlenyek/a-kicsi-lelek-meseje-41404

    Nem kell szeretni, mert nem lehet mindenkit szeretni, rendezni a kapcsolatot csak akkor lehet, ha ő is mutat rá hajlandóságot. Megvalósította az álmaidat? És boldog? És az ő álmai? Én már találkoztam vele... közelébe sem ér a boldogságnak, olyat hajszol, ami nem az övé. Utálhatod érte, de ő sokkal jobban szenved, mert még azt se tudja milyen álmai vannak.
    Ha kidühöngted magad összegezd ki, túl sok energiát köt le ;) <3

    VálaszTörlés